Hetvenöt éve telepítették ki – a kollektív bűnösség jegyében – a magyarországi németek tömegeit. Ugyanazokba a marhavagonokba, amelyek két évvel korábban zsidókat szállítottak koncentrációs táborokba, ezúttal német családokat zsúfoltak be. Az evangélikus egyháznak óriási vérveszteséget jelentett ez a tömeges kitelepítés.

Sopronbánfalván emlékező istentiszteletet tartottak ebből az alkalomból, az ökumené jegyében katolikus templomban. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kétnyelvű prédikációjának alapigéje a vasárnap ószövetségi textusa volt: “Üröm és méreg nyomorúságomra és hontalanságomra gondolnom; mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma” (Jeremiás siralmai 3,19-21).
Az istentisztelet után megkoszorúzták a kitelepítettek emlékművét, ezt követően testvéri beszélgetés zajlott az evangélikus templom kertjében Heinrichs Eszter helyi lelkésszel és Claudia Söderrel, aki többedmagával a kitelepítettek családjait képviselte, és fájdalmas történeteket osztott meg a jelenlevőkkel.

Forrás: www.facebook.com/fabinytamas