Megkezdődött a parlament tavaszi ülésszaka. A plenáris ülés előtt a Nemzetiségi Bizottság tagjaira még egy feladat várt. A bizottság elnöke, Ritter Imre német nemzetiségi országgyűlési képviselő felhívott bennünket, hogy döntsünk a Miniszterelnöki Hivatal úgynevezett kilenctagú bizottságába delegáltak névsoráról. Ők részt vesznek az országos pályázatok keretében benyújtott pályázatok támogatására vonatkozó javaslatok előkészítésében. Erre a feladatra megválasztották Giricz Vera ruszin nemzetiségi szószólót, Lyubomir Alexov szerb nemzetiségi szószólót és engem. A Nemzetiségi Bizottság álláspontját tehát nekünk kell ismertetnünk a támogatási folyamat előkészítő szakaszában.

A szlovák önkormányzatok tagjai valószínűleg emlékeznek arra a körlevélre, amelyben arra bíztattuk őket, hogy működjenek együtt a Nemzeti Értékek Kiadóval egy nemzetiségünkről szóló reprezentatív kiadvány elkészítésében Mi, szlovákok munkacímmel. Telik az idő, és egyre többen keresnek meg engem és Hollerné Racskó Erzsébetet,a Magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat elnökét, hogy mi lett a beküldött vagy írásos anyaggal. Mikor lapozhatják át ezt a könyvet, vagy adhatják oda valakinek, akit szerintük érdekelne egy ilyen kiadvány? A múlt héten végre sikerült leülnünk a kiadó cég képviselőivel. A közölt információk szerint az anyagok nagy részének már készen kell lennie. Állítólag összesen akár kilencven is lehet, ebből negyven már elkészült. Az öt településről szóló anyag még a helyi szlovák közösségek képviselőivel folytatott személyes találkozókon készül el, és intézményeink öt előadása is befejezésre vár. A többi anyagot összegyűjtöttük, még véglegesíteni kell. A kiadó képviselői szerint tehát ősszel kellene megjelennie ennek a pompás, településeink jelenét és részben múltját bemutató album első köteteinek. Az összes anyagból jól látszik, hogy egyes településeink, városaink nem kívántak bekerülni a könyvbe, vagy egyszerűen nem sikerült velük kapcsolatot teremteni. De még az elején sem számoltunk helyi közösségeink teljes körű bemutatásával.

És még egy üzenet a közösségeink bemutatásáról. Azt hiszem, már írtam a Nagybánhegyes Szlovák Hagyományőrző Egyesület által Bánhedešské zošity címmel megjelent kiadványsorozatról. Most adták ki a nyolcadik ilyen “munkafüzetet” – ez egy háromszáz oldalas könyv – Hívők – baptista hitű családok Nagybánhegyesen címmel. Lehetőségem volt részt venni egy új kiadvány bemutatóján. Most is, mint sok ilyen alkalommal, elismeréssel lapozgattam az új könyvet, mert nem gyakran sikerül egy ilyen kis falu, ilyen kis szlovák közösség lakóinak ekkora mennyiségű írásos anyagot összegyűjteni, feldolgozni, kiadni múltjukból. Amint azonban Pepó János, a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat elnöke a rendezvényen elmondta, falujuk valószínűleg nem volt gazdagabb ilyen műemlékekben, csakhogy tudatosan kezdték el gyűjteni a régi dokumentumokat, a szlovák hagyományok és értékek megőrzése érdekében. Szeretném a többi helyi közösségünket is bátorítani, hogy ne dobják ki a régi írott anyagokat anélkül, hogy megtudnák, mit is tartalmaznak valójában. Talán ők is dokumentálhatnák múltjukat hasonló módon, mint a bánhegyesiek.