„Szeretem elmondani, leírni a gondolataimat, a véleményemet.”

Azt eddig is tudtuk róla, hogy kedves, barátságos, jól tanul, tisztelettudó és kiválóan kézilabdázik. Az viszont teljesen új információ, hogy meséket ír. Krahulecz Viktóriáról, az MNÁMK Gimnázium 12.b-s tanulójáról van szó.

–         Viki, ötödik éve vagy MNÁMK-s, a kollégium lakója, de erről az oldaladról csak most mutatkoztál be. Miként varázsolt el a mesék világa?

–         Természetesen kiskoromban kezdődött. Rengeteg mesét néztem, halottam szüleimtől, olvastam. Általános iskolás koromban több mesemondó versenyen eredményesen szerepeltem. Kisgyermekként megpróbálkoztam a meseírással is. Lapokra írtam a gondolataimat, aztán összeragasztottam az oldalakat. Nagyon sajnálom, hogy ez a „mesekönyvem” már nincs meg. Karolina, a beteg, bárányhimlős kislány volt a főszereplőm, akinek egy kismanó volt a legjobb barátja. Ennyire emlékszem belőle.

–         Tényleg kár, hogy már nincs meg. Készült viszont egy új kötet, amiben szerepel egy általad írt mese is. Kérlek, avass be a részletekbe!

–         A Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány (Sz2A) által kiírt, a Richter Gedeon Nyrt. kezdeményezésével és támogatásával, valamint a Döbrentey Ildikó – Levente Péter művészházaspár védnökségével létrejött „TETT: Te és a természettudományok – mesés történetek” elnevezésű pályázatra jelentkeztem, A bolond falu okosa című írásommal. Az összesen több mint 500 alkotásból készült három kötet, a harmadikban az én mesém is helyet kapott.

–         Szívből gratulálok, ez óriási dolog! Mi motivált a mese megírásában?

–         Szeretem elmondani, leírni a gondolataimat, a véleményemet. Páromtól hallottam egy nagyon érdekes felmérésről, ez adta a fő ihletet.  Elsősorban ezek motiváltak akkor is, amikor megírtam a mesét erre a pályázatra. Köszönöm Adorján Adrienn tanárnőnek, hogy felhívta a figyelmemet erre a lehetőségre! Boldog vagyok, hogy így alakult.

–         Aki szeretné elolvasni a mesédet, hogyan teheti meg?

–         Maga a könyv korlátozott példányszámú, kereskedelmi forgalomban nem lesz elérhető. Ha jól tudom, az intézmény és én is kapunk egy-egy példányt belőle. Ez még nem történt meg, de amint kapok egy könyvet, szívesen kölcsönadom bárkinek, akit érdekel a mesém.

–         Én biztosan el fogom olvasni. Utolsó kérdésem. Idén érettségizel. Hogyan tovább?

–         Első helyen gyógytornásznak jelentkezem a Pécsi Tudományegyetemre. Csecsemő- és gyermekgyógytornász szeretnék lenni. Ha ez nem sikerül, akkor is gyermekek közelében szeretnék dolgozni, méghozzá nemzetiségi óvónőként. Szeretem a gyerekeket, remélem, előbb-utóbb felolvashatom nekik a meséimet!

–         Sok sikert kívánok! Köszönöm a beszélgetést!