Barátság – kulturális és közéleti folyóirat:
Magyarország népei kölcsönös
megismerkedését szolgáló folyóirat

Tizenegy éves fennállását ünnepelte a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium

De könyörögve kérlek, / Engem is embernek tekints – hangzottak el e verssorok a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium tíz plusz egyéves fennállásának évfordulói ünnepségén május 14-én a Párbeszéd Házában diákunk, Jankó Attila tollából és előadásában. Ezekből a sorokból felsejlik valami fájdalmas és őszinte igény, ami hazánk társadalmi kérdéseit érinti. Felmerülhet, hogy személyesen miképp állunk a cigány-nem cigány együttéléshez. Milyen tapasztalataink vannak? Mennyire vesszük egymást emberszámba? Milyen mértékben vagyunk előítéletesek, mennyire bújunk jól hangzó ideológiák mögé? Mit lehetne tenni a jobb cigány-nem cigány együttélés érdekében? Mit lehet tenni Magyarország legnagyobb számú kisebbségéért?

A jezsuiták nem ragadtak le a teológiai és filozófiai reflexiók tudományos diskurzusánál egy évtizeddel ezelőtt, hanem tényleges lépéseket tettek. Rendezhettek volna néhány pogácsázós konferenciát, ezekről a társadalmi kérdésekről vitatkozva, hangzatos nevű nyugat-európai teológusok egyházértelmezésének fényében, esetleg tükrében, jóllakottan egymás vállát veregetve téve tanúbizonyságot szociális érzékenységükről és a szakirodalom naprakész ismeretéről.

De tizenegy éve nem ez történt. Hofher József SJ, a szakkollégium egykori lelkésze – akik ismerik, csak „Hofi atya”-ként hivatkoznak rá – mesélt a kezdetekről, hogyan is bontakozott ki a Jezsuita Roma Szakkollégium alapötlete cigány értelmiségi fiatalok körében, és mint karolták fel jószándékú szakemberek, egyházi vezetők, és végül hogyan állt az állam a kezdeményezés mögé. A keresztény roma szakkollégium ötletétől a megvalósításig hosszú, kikövezetlen út vezetett örömökkel és nehézségekkel egyaránt. Hofi atya emberi döntéseket, összefogásokat, jellemeket, ügy mellé állásokat elevenített fel visszaemlékezésében. Forrai Tamás SJ, a rendtartomány egykori provinciálisa személyes tapasztalatairól és a jezsuiták lelkipásztori elgondolásáról beszélt. Az iskola, a lelkipásztori szolgálat és a szociális segítség oszlopait emelte ki, amelyek együttes megjelenése garantálja a hatékonyságot. A szakkollégium alapításakor provinciálisként felfedezte az ügyben a hatalmas társadalmi igényt és lehetőséget. Kreatív időszaknak nevezte az előkészítés folyamatát: beszélgetések indultak el, hogyan lehetne a roma fiatalokat egy szakkollégiumi modellben támogatni, majd megkezdődött az intézmény rendi előkészítése is. A jezsuiták meghozták a döntést, hogy útjára indítják a szakkollégiumot, eközben szoros együttműködésben voltak más történelmi egyházak képviselőivel is. Fontosnak látták, hogy együtt induljanak el ezen az úton. Nagyon nagy társadalmi kihívásban kreatív új utakat kellett találni – fogalmazott Tamás atya. Ebben a folyamatban született meg a közös cél, egy új, roma értelmiségi réteg formálása, keresztény értékrend alapján, akik tudatosan felelősséget akarnak vállalni közösségükért, s kettős cigány-magyar identitásukra pozitívumként tekintenek.

Az intézménynek végig kellett mennie a gyermekbetegségeken, de gyorsan születtek megoldások is ezekre. Ilyen volt például a mentorálási rendszer, amely a lemorzsolódás megakadályozására jött létre és hatékonyan működik a mai napig. Világosan látszott az is, hogy az intézménynek biztos támogatási háttérre van szüksége, amit az indulást követően az állam hamar magára is vállalt. Tamás atya visszaemlékezésében a folyamat gyümölcseiről is említést tett, kiemelve, hogy nagy számban sikerült egyetemi diplomához juttatni diákokat és létrejött egy szellemi központ is, a műhelyek és szakkollégiumok együttműködése révén. Úgy látja, a folyamatnak külső gyümölcsei is vannak, hiszen az egyházi intézmények is formálódtak ezáltal, mivel a program integrálódott, természetessé vált, s újabb szolgálatok születtek, mint például a Jezsuita Menekültszolgálat.

Kiss Ulrich SJ, aki szintén ott volt az intézményalapításnál és a szakkollégiumi rendszer kialakításánál, Németországban szerzett, illetve a Szent Ignác Szakkollégium működéséből levont tapasztalatait idézte fel. Emlékeivel, anekdotáival tette színesebbé a visszaemlékezést. Hiba György SJ, szakkollégiumunk lelkésze a diákok közötti jelenlét tapasztalatairól osztotta meg gondolatait a vendégekkel. A Hanns Seidel Alapítvány magyarországi képviselője, Fixl Renáta is köszöntötte vendégeinket, és kitért arra, hogy alapítványuk – amely a kezdetektől aktívan és elkötelezetten támogatta a hálózat programjait – miért tartja fontosnak Magyarországon a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat támogatását. A Belügyminisztériumot Szakács F. Sándor képviselte, aki a Kárpát-medencei közösség megtartó erejét, a kormányzat együttműködési szándékát és vízióit hangsúlyozta. Szabóné Dr. Kármán Judit, a szakkollégium rektora, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára, a roma társadalmi ismeretek képzésének elindítója, tudományos előadást tartott a magyarországi cigányság oktatásügyi történetéről és jelenéről. Ebben kitért a 2011-es KSH-adatok elemzésére is, rávilágítva a legutóbbi népszámlálás szomorú tényeire, amelyek egyebek mellett a felsőfokú végzettségű roma fiatalok csekély számáról is tanúskodnak. Ugyanakkor bizakodásának is hangot adott: az egy évtizede fennálló intézményrendszer hatásai remélhetően a 2022-es népszámlálási adatokban már meg fognak látszani.

Az előadások után szakkollégistáink műsorát láthattuk, s az előző évben alakult JRSZ Budapest Band csalt könnyeket vendégeink szemébe. A bandát Sallai Jenő, Báder Józsi, Sárosi Máté, Orsós Robi és D. Nagy Márton munkatársunk erősítette. Sallai Jenő hegedűművészünk Mendelssohn E-moll hegedűversenyének I. tételével kápráztatta el a hallgatóságot, amit Molnár Marcell zongoraművész kísért. Ezt követően táncegyüttesünk adott ízelítőt a cigány néptánc szépségéből és gazdagságából. A táncokat diákunk, Lakatos Ezékiel tanította be szakkollégistáinknak. Jankó Attila diákunk – már idézett – saját versét adta elő az előítéletről és a továbbtanulás kínálta kitörés lehetőségéről. A közönség minden fellépőt vastapssal díjazott. Az alapítása évfordulóját ünneplő intézmény valamennyi munkatársát büszkeséggel töltötte el, hogy a fiatalok mennyi értéket, kincset hordoznak magukban, s milyen magas színvonalú műsort tudtak összeállítani.

Az ünnepi események lezárásaként szentmisén vettünk részt, amelyet Vízi Elemér SJ provinciális mutatott be, prédikációjában kitérve arra, hogy különböző emberek együttműködéséből milyen nagyszerű dolgok jöhetnek létre.

Az írás elején felmerült kérdésekre tizenegy évvel ezelőtt olyan válaszok születtek, amelyeket tényleges lépések követtek. Alulról fogalmazódott meg az igény, amelyet elkötelezett szakemberek karoltak fel. A történelmi egyházak összefogtak az ügy érdekében, amit az állam is felkarolt, támogatásról biztosítva a feleket.

Van tehát mit ünnepelni, és továbbra is van mit tenni e nemes ügyért.

 

Asztalos Dániel

tanulmányi programkoordinátor | Jezsuita Roma Szakkollégium

jrsz.hu

Fotók a linken:

https://drive.google.com/drive/folders/1cWLuz-yjioGcjkrhwFcHkqV67GoITcBe?usp=sharing

 

 

...megosztás