A húsvétot megelőző vasárnapot virágvasárnapnak nevezzük. Ezen a napon ünnepeljük Jézus bevonulását Jeruzsálembe. A nép ruhadarabokat és pálmaágakat szórt Jézus lába elé. Virágvasárnapon a templomba (pálmaágakat helyettesítendő) barkát viszünk, amit a pap megáld, és a mise alatt a passiót is elénekeljük.
A népi hiedelem a barkaágaknak védő és áldó hatást tulajdonít. A magyarországi németek is az otthonaikban például a szenteltvíz tartóra, a feszületre, a tükörre vagy a szentképekre helyezték azokat. A Budai-hegységben az volt a szokás, hogy barkaszentelés után a család minden tagja – általában éhgyomorra – megevett három-három barkaszemet a szentelt ágról, hogy az év folyamán ne kapjanak torokfájást. Mindmáig él a hagyomány, hogy virágvasárnap az elhunyt hozzátartozók sírjához barkaágat viszünk. Dél-Magyarországon és a Budai-hegységben is húsvét másnapján két-három megszentelt barkaágat szúrtak a szántóföldbe, hogy az megvédje a földet a villámcsapástól és a jégesőtől.

Forrás: http://www.magyarovar.eplebania.hu