Közös kulturális értékünk a csömöri virágszőnyeg

Több mint másfél évszázados az úrnapi körmenet virágszőnyegének hagyománya Csömörön. Az Oltáriszentség tiszteletére IV. Orbán pápa 1264-ben külön napot rendelt, az ehhez kapcsolódó körmenet és virágáldozat azonban csak később, a barokk kortól, Nyugat-Európa egyes területein és Magyarországon – elsősorban a sváb falvakban – terjedt el. Az ünnep bevezetésének 750. évfordulójára jelentetett meg könyvet Csömör Nagyközség Önkormányzata és a Római Katolikus Egyházközség a helyi, valamint a Pest megyei Értékbárba is bekerült, országszerte méltán híres csömöri úrnapi virágszőnyegről. A könyv főszerkesztőjével és képszerkesztőjével, Szántóné Hermányos Máriával beszélgetünk erről az évről évre ismétlődő hagyományról, amit több nemzetiség is magáénak érez.

Szántóné Hermányos Mária a nyolcvanas években talált a családi élet és a munka számára egyaránt kedvező körülményeket biztosító otthonra, befogadó, támogató közösségre, természetes környezetre Csömörön, ebben a Budapesttel határos zsákfaluban a családjával. Akkor még kívülállóként csodálkozott rá a házuk mögötti rézsűn készülő virágszőnyegre. Az azóta eltelt évtizedek alatt maga is a közösség tevékeny tagjává vált, aki tervezőgrafikusként értő szemmel csodálta a virágszőnyeg motívumait, és tenni akart a helyi értékek megőrzéséért, kellő értékeléséért és méltatásáért. Ma már ezt a Népjóléti és Kulturális Bizottság elnökeként teszi.

– Úgy gondoltam, a maga eredetiségében kell megörökíteni ezt a közösségi értéket képviselő hagyományt. Addig, amíg még nem válik csupán idegenforgalmi látványossággá, fesztivállá. Életünk számos területén érezhető a felszínesedés, elidegenedés. Csömörön megmaradt az úrnapi körmenetnek ez a régi, virágszőnyeggel kísért, nemzedékről nemzedékre öröklődő formája, amit a szertartás megengedett. Azzal az ötlettel, hogy írjuk le a még élő hagyományt és a ma is gyakorolt szokásokat, gyűjtsük össze a régi és újabb képeket, és adjuk ki könyv formájában, az akkori plébánoshoz, Görbe József atyához fordultam. Támogatta a kezdeményezést. Miután kihirdettük tervünket a templomban, nagyon sokan hoztak régi fényképeket, de számos friss felvételt is kaptunk helyi fotósoktól. A szerkesztésbe is bekapcsolódtak a csömöriek, így 2014-ben, az Úrnapja ünnep elrendelésének 750. évfordulójára megjelent az Úrnapi Virágszőnyeg Csömörön című exkluzív képes album az önkormányzat és a katolikus egyházközség kiadásában.

A közös munka áhítata és a hagyományt tisztán megőrizni kívánó szándéka hívta életre a könyv alakban történő megörökítést, hogy az élmény, az emlék bármikor előhívható, átélhető legyen, lelki-szellemi munícióul is szolgálhasson. Az albumhoz tartozó DVD-vel, életteli képsorokkal sokrétűen mutatja be a múlt és a jelen úrnapi előkészületeit a kétkezi munka fázisain és az ünnepi áhítat pillanatain keresztül. A gazdag – eddig jórészt ismeretlen – történeti-művészeti-kulturális információ, benne a térségi, nemzetiségi és néprajzi kitekintővel, helyi történetekkel, valamint hajdani püspök vendégek élményszerű írásaival egészül ki. Mindezeken túl az ünnepi liturgián való virtuális részvételt is biztosít. A helyi olvasóknak külön örömet szerez a sok egykor élt és mai rokon, barát, ismerős alakjának felfedezése. A könyv alkotói angol, német és szlovák nyelvű tartalmi összefoglalóról is gondoskodtak.

– A kiadást követte az ajánlás a helyi és Pest megyei Értéktárba. A javaslatot 2017-ben magánemberként terjesztettem fel a bizottsághoz. Elfogadták, így a csömöri úrnapi virágszőnyeg a Csömöri Települési és a Pest megyei Értéktár része lett, kulturális örökségként jegyezték be. A könyv szerkesztőbizottságával most egy bővítményen gondolkodunk, mert az első megjelenés óta a helyi német és szlovák nemzetiségi önkormányzat még sok fényképpel jelentkezett nálunk, s ezeket szintén érdemes lenne közzétenni. A virágszőnyeg készítésének hagyománya olyannyira élő, hogy az egyik sátorhoz egy régi, padlásról előkerült favázat újítottak fel a férfiak, és ez került az egyik oltár fölé. A könyv első oldalán megköszönjük mindazoknak a közreműködését, akik hozzájárultak az anyaggyűjtéshez és évről évre részt vesznek az előkészületekben. Míg a könyv albumként nézegethető, az Értéktárhoz benyújtott leírás tömören összefoglalja ennek a kulturális értéknek a lényegét.

Az Értéktárba került leírás és indoklás:
Az úrnapi virágszőnyeg Csömörön az 1830‐as, 1840‐es évektől napjainkig évről évre teljes pompájában terül le, az egyik évben a templomtól keleti, másik évben nyugati irányban 1-1,5 km hosszan, 1 m szélességben dúsan, virágokból kirakott ősképi és vallási motívumokkal. A virág-szőnyeg a templom kapujától indulva négy oltársátrat – szlovákul butka – köt össze, melyek a négy égtáj felé tájoltak, előttük a szőnyeg kiszélesedve terebélyes vallási szimbólumot alkot, mely rend szerint az adott év egyházi témájához kötődik. Az oltársátrak mindegyike zöld nyárfaágakból (topolyafa) építetten, 300-400 virágkoszorúval bélelve, szentképpel, gyertyákkal, oltárdíszekkel ékítetten, bejáratán dús virágkoszorúval, tetején virágkereszttel várja az Oltáriszentség befogadását a körmeneten.
Úrnapja, Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe a néphagyományban a legünnepélyesebb hitvallás. A vasárnapi körmenet előkészületei már a hét közepén elkezdődnek. A férfiak csütörtökön hajnalban indulnak a határba kutyatejért, melyből a virágszőnyeg egységes szegélyét rakják majd ki. Régen lovas kocsikkal, ma autókkal, utánfutókkal. A sátorhoz fűz‐, mogyoró‐, nyárfaágak sűrű tömegét vágják, ebből épül a sátrak teteje és három oldala. A környékbeliek a virágokat szedik a mezőről, a kertekből, s hordják le a pincék hűvösébe.
Szombaton kezdődik a koszorúk kötése az erre kijelölt házaknál. A házigazda családok vállalják az egész munkafolyamat lebonyolítását. Hozzájuk hordják a falu minden részéből a szálas virágokat és az összegyűjtött szirmokat, helyet biztosítanak a virágoknak, elegendő asztalt és széket a kötéshez, sőt még enni‐innivalóról is gondoskodnak. A füzérek, a virág‐költemények, a 300‐400 darab koszorú közel 2‐3 ezer szál virág felhasználásával készülnek, ebben rokonok, barátok, gyerekek, falubeliek, munkatársak, mintegy 40–50 ember működik közre házanként. Hajdanán a legtöbb helyen csak a vadvirágokat használták fel a körmenet virágszőnyegéhez, az ’50‐es évektől a mezei virágok mellé felhasználtak termesztett virágokat is. Vasárnap hajnalban kezdődik a szőnyeg lerakása, sátrak díszítése. Hat órakor az utcák már olyanok, mint a méhkas, mindenki eggyé a munkában vallásra, felekezetre, korra való tekintet nélkül. Szívesen segítenek azok is, akik nem hívők. A község apraja‐nagyja egy kalákává válik.
Az úrnapi körmenet eredete a XIV. századra vezethető vissza, melyet Csömörön a betelepített svábok honosítottak meg a XIX. század elején. Az élő emlékezet szerint községünkben az úrnapi körmenet egyetlen évben sem maradt el. Amikor a háború nehéz időszakát élték a csömöriek, akkor is, és a Rákosi‐ és Kádár‐rendszer évtizedeiben is zavartalanul rendezték meg. Így nemzedékről nemzedékre teljességében megmaradt mind a mai napig. – Ettől különleges és páratlan a csömöri úrnapi körmenet, ismert az egész országban, sőt, határainkon túl is.
A hithez való hűség mellett szép példája a virágszőnyeg a településünk három nemzetiségének egymást erősítő, emelő kulturális hatásának is. A magyarság természettisztelő és arra folytonosan áldást óhajtó lelkülete találkozott a svábok pazar virágkultuszával és a tótok hűséges hagyománytiszteletével. Így, közösen, teljességében meg tudtuk őrizni, és bizalmunk szerint unokáinknak is át tudjuk örökíteni a csodálatos hagyományt.

Az eseményről tanúskodó, 2014-ben megjelent kötet is az értékátadás küldetésével jött létre Csömör Nagyközség Önkormányzata és a Római Katolikus Egyházközség kiadásában. (Úrnapi virágszőnyeg Csömörön, 2014, Csömör, Kiadó: Csömöri Katolikus Egyházközség és Csömör Nagyközség Önkormányzata)

Részletek a könyvből:

Nemzetiségi hagyományok

Csömör lakossága vegyes nemzetiségű. A török hódoltság után elnéptelenedő falu helyére 1714-ben érkeztek az első telepesek több felvidéki faluból a Vattay földbirtokos család gondoskodása réven. A későbbi években, 1720-ig települtek be a szlovák nemzetiségű evangélikusok a környékbeli tót lakosságú falvakból, de az 1739-40-es pestis és az 1831-es kolerajárvány erősen megritkította az addigra felszaporodott lakosságot. Az új birtokos Grassalkovich család a budai hegyvidék katolikus németeivel töltötte fel a népességet.1
„A vallásilag vegyes szlovák települések legjellegzetesebb típusát Csömör és Rákoskeresztúr képviseli, ahol az evangélikusok mellett nagyobb számú katolikusság is él. (A két település más szempontból is kivételt képez, mivel a szlovákok közé Csömörön németek, Rákoskeresztúron németek és lengyelek is letelepedtek.) […] Csömörön megközelítőleg azonos gazdasági-szociális viszonyok között éltek az evangélikusok és a katolikusok – itt a gazdagabb réteget a szőlőtermelő németség képezte –, […] meghatározó szerepe volt annak, hogy a két felekezethez tartozó szlovákságnak eltérő volt az egyházi nyelve. Az evangélikusoké a cseh nyelv, a ≫bibličtina≪ volt, s ez lett a családi ünnepek, tehát világi alkalmak, így keresztelők, lakodalmak ünnepi szövegeinek rituális nyelve, […]. A szlovák katolikusokat a XVIII. század végétől szlovák nyelvű énekeskönyvekkel, ritkábban bibliával és nyugat-szlovák nyelvjárásban írt szlovák tankönyvekkel látták el. […] a katolikusok körében a népi vallásosság színes emlékeivel találkozunk: apokrif imákkal, Mária-énekekkel, különböző búcsújáró helyeken nyomtatásban terjesztett énekekkel, de ezek különböző helyi változataival is. […] Ahol egy településen belül élnek a katolikus és evangélikus szlovákok, az utóbbi évtizedekben nemcsak a profán népi kultúra közös ápolói és fenntartói a pávakörökben, szlovák klubokban, színjátszó egyesületekben, hanem tiszteletben és számon is tartják egymás vallási ünnepeit és szokásait. Így Csömörön az úrnapi körmenet virágszőnyegének „virág-igényéhez” az evangélikusok is hozzájárulnak, a gazdag virágoskert kultusznak ők is élvezői. […] a körmenet idejére éppen úgy meghívják az 1947-ben Szlovákiába áttelepült rokonaikat, mint a katolikus családok.”2 A hazai szlovákság néprajzi leírásai nem térnek ki kifejezetten úrnapi hagyományokra. Gyanítható, hogy ez az ünnep a tót népi vallásos szokásrendben eredendően nem volt hangsúlyos az évkör egyéb ünnepei között. „Terény faluban a szlovákság körében az a máshol is követett gyakorlat járja, hogy az úrnapi sátorról szedett virágot kiviszik a temetőbe a sírra, nyilván a halott lelki üdvéért…”3
A csömöri emlékezet szerint az első 12–14 sváb család kb. 260 éve hozta azt a keresztet Csömörre, mely templomunkban ma is a főoltáron áll. Ők honosították meg az úrnapi körmenet szokását. A katolikusok lakta utcákon, a „svábsoron” vált hagyománnyá a gondosan rendezett virágszőnyeg készítése, mely a mai napig változatlan formában elő hagyomány, és a budaörsi és budakeszi leírásokkal egybevetve, azokkal alapvetően megegyező. A katolikus hit a német nemzetiségre jellemző virágkultusszal karöltve teremthette meg a virágszőnyeget, mely minden Úrnapján leterül a körbe hordozandó Oltáriszentség elé a svábok lakta településeken. (Budakeszi, Budajenő, Budaörs, Zsámbék, Gyömrő, …)
Több forrás a sváb nemzetiség legnagyobb vallási ünnepeként tartja számon Úrnapját (Wegerl-straatog). Budakeszin: „A legnagyobb ünnep Úrnapja volt, amikor a hívek az Oltáriszentség ünnepén virágszőnyeget készítettek a településen, a körmenet útvonalán. A kijelölt útvonal közel 2 km hosszú volt. Amerre a körmenet elhaladt, a házak tulajdonosai a rokonsággal összefogva készítettek a 2 méter széles, virágszirmokból álló szőnyeget. A virágokat az ünnep előtti napokban, de főleg az ünnep előtti vasárnap szedtek. A virágszirmokat […] a pincében vékonyra kiteregették, ködszerűen megpermetezték, hogy frissek maradjanak. Ezt a munkát főleg lányok és asszonyok végezték.
Nagy keletje volt a búzavirágnak, a margarétának, a pipacsnak, a szarkalábnak és minden más, tartósítható virágnak. A férfiak az ünnep hajnalán lombos ágakat vágtak, és a virágszőnyeg szélétől jobbra-balra félméternyire letűztek. A férfiak dolga volt a virágszőnyeg helyének kirajzolása és többszöri alapos fellocsolása is. A szőnyeg elkészítésénél ügyelni kellett a színek összeállítására a […] – vallásos meggyőződésről tanúskodó – motívumok egyenletes elhelyezésére. A körmenetet zenés nagymise előzte meg. Mire a nagymise véget ért, befejeződött a kápolna díszítése, és felállt az ünnepi körmenet. Amerre a menet haladt, a házak ablakai ki voltak díszítve.”4
A sváb hagyományok az 50-es évektől az ismert politikai körülmények következtében a családi illetve az egyházi ünnepek hagyományrendszere keretébe szorultak vissza.
„…a hírnevessé vált úrnapi szőnyegkészítést az 1946-os kitelepítés után Budakeszin maradt sváb családok magukénak érzik, saját hagyományukat és hagyományuk fennmaradását és megtartását látják benne. […] Az úrnapi körmenet maga a réges-régi német hagyományok folytatása, és egyúttal a régi (egyébként római eredetű) keresztény szertartások fennmaradása. A német szokások jellegéről már a XII—XIV. századból vannak adatok, s ezek szerint német területeken olyan körmeneteket tartottak (terményszenteléssel és természeti csapások elkerülésére irányulóan), ahol kiemelt szerepe volt a szertartásban azoknak a sátraknak (négy sátornak), melyeket jobbára gallyakból emeltek a körmenet útvonalán. Az útvonalra ≫terített virágszőnyeg≪ is régi keletű németföldön.”5
A dolgozatból megtudhatjuk, hogy a lósóska (putapleisn) apró kis lencse nagyságú termésével ősi sváb motívumok alkotója. Régen elsősorban a mező adta a szőnyeg viráganyagát, és a virágok színének jelképértéke volt.
Budaörsön 1952-ben Szentháromság vasárnapján a virágszedőknek már hajnali négykor szentmisét tartottak, hogy a munka Isten áldásával kezdődjön. Szükség is volt rá, a szőnyeg négy-öt méter széles, és majdnem két km hosszú volt, az oltárok belsejére ezer-ezer koszorút kötöttek.
A virágszőnyeget „jellemzi a hagyomány es újítás együtt, archív fotók és az adatközlők is igazolják, hogy az 1920-as években sávokban, csíkokban raktak le a szirmokat (lila, rózsaszín, vörös, kék, sárga stb. színben). A két kilométeres sávokat a zöld különböző árnyalataival választották el egymástól, illetve kapcsolták össze egységes szőnyeggé. […]
Az archív fotókon látható 16–25 sáv is. Egy-egy sáv arasznyi vastagságú volt. Mielőtt ki-ki lerakta a háza előtt, a férfiak fellocsolták az utcát […] A régi képek alapján megállapítható, hogy mikor kezdték a csíkokat mintával díszíteni. Már az 1920-as években is megjelent egy-egy minta. Például az oltár előtt, de akkoriban meg nem jelentek meg a szimbólumok.”6

A csömöri virágszőnyeg, különösen a hatvanas évek előtt, az elbeszélések tanúsága szerint csupán méretében tér el a fentiektől. Szerényebb mérete valószínűleg a szűk utcákhoz igazodik, 1 méter széles és 1,5 km hosszú. Azt a tényt, hogy egyedül Csömörön maradt meg töretlenül, évtizedeken (majd két évszázadon) át alig változó formában és útvonalon a virágszőnyeg készítése, talán éppen kisebb léptékének, a település zsákfalu voltának, és a legutóbbi évekig a főváros tőszomszédságában is megőrzött falusias jellegének köszönheti.
A legfontosabb hagyománymegtartó tényező mégis az, hogy a csömöri vegyes lakosság a svábok által honosított szokást nemzetiségtől és felekezettől függetlenül teljes egészében átvéve magáénak érezte/érzi. – A hagyomány átívelt a nemzetiségeken.

A hagyomány legrégebbi emlékei

Az úrnapi körmenet csömöri hagyománya az egész országban, sőt még határainkon túl is ismert. Az élő emlékezet szerint az úrnapi körmenet egyetlen évben sem maradt el.
[…] Így nemzedékről nemzedékre teljességében megmaradt, töretlen hagyomány. A mintegy másfél kilométer hosszú, egy méter széles útvonalat szebbnél szebb, vallásos jelképi ábrákból dúsan kirakott, egybefüggő virágszőnyeg takarja, melyhez több tízezer virágsziromra és több ezer virágfejre van szükség. Ez a virágvarázs jelzi évről évre Úrnapján a szentségi Jézus diadalútját.
A történelmi levéltárak sajnos nem őrzik a csömöri úrnapi körmenet kialakulásának körülményeit. Van, aki úgy tudja, hogy a Csömörre betelepült budaörsi svábok (németek) hozták magukkal a virágszőnyeg készítését. Mások úgy tudják, hogy nem a budaörsi, hanem más településről származó svábok voltak az itteni virágszőnyeg meghonosítói.
A körmenet két útvonalát évente váltogatják. Az egyik évben a templomtól kelet felé (Erzsébet utca, Erzsébet köz, Kossuth Lajos utca, Szabadság út), másik évben nyugat felé indulva (Erzsébet utca, Deák Ferenc utca, Kossuth Lajos utca, Szabadság út). A két útvonalnak több oka lehet: a hívek versengő szellemisége mellett szerepet játszhat az is, hogy így évente megoszlik a nagy készülődés terhe a sátorgazda családok között.

Az úrnapi sátorépítés élő emlékezete

„Az úrnapi körmenet útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat ritkábban vallásos társulatok, gyakrabban egyes családok, nemzetségek készítették.”7 Az úrnapi körmenet mindkét útvonalán négy-négy sátor – „bútka” – épül, amelyek a hagyományok szerint az égtájakra irányulnak. Valamennyi sátornak van „gazdája”, felelőse, aki irányítja a tennivalókat. A gazda nem feltétlenül annak a háznak a lakója, amely előtt felépítik a sátrat. A résztvevő családok között van, aki a sátor helyét biztosítja, s vannak családok, akiknél a koszorúkat kötik. Sok olyan résztvevője van a munkáknak, aki nem a körmenet útvonala mentén lakik, mégis kiveszi részét az előkészületekből. A régebbi időkben az első sátort a templom előtt építették fel, a későbbiekben ez az egyik útvonalon a plébánia elé került. Azóta ennek a kápolnának a gazdái váltják egymást. A közösség akkor úgy döntött, hogy egyik alkalommal a Hőstelep, másik alkalommal pedig a Kakastelep8 vállalja a megtisztelő feladatot. Jelentkező bőven akadt mindkét településrész lakói közül.

Hogyan is készült az ősi sátor?

Eleinte a sátrak szerkezete fából volt, melyhez jegenyenyár (topolyafa) ágakat gyűjtöttek a férfiak, ezzel borították a sátor három oldalát. Nyugalmazott kántorunk, Tóth Mihály, gyermekkorára visszaemlékezve így meséli el az oltársátor-állítás folyamatát:
„A virágszőnyegnek és a négy égtáj felé felállított, oltár fölé emelt sátraknak, „bútkáknak” az idők során szabályos rendje alakult ki. Emlékezetem szerint az 1960-as évekig a sátrakat kizárólag nyárfaágakból építették. Csütörtökön vagy pénteken a férfiak elmentek 3-4 méteres nyárfaágakat gyűjteni. Általában már pénteken délután elkezdték a sátor alapját összeállítani. Nagyjából azonos vastagságú és nagyságú ágakat a sátor szélességét meghatározandó, szemben egymással kezdték összeállítani úgy, hogy az elvékonyodó, lombosabb részét a két ágnak középen összefonták, és rögzítették is. A sátor kb. két méter mélységű, ezért az így összefont ágak sorát keresztbe is átfonták, hogy szerkezete stabil legyen. Hasonló fonást alkalmaztak, mint ahogy például a gyékényt is fonják. A sátor oldalain csak a szépen megfont nyárfaágak látszottak. Volt, hogy segédeszközt is használtak (lécet, deszkát) a megfelelő merevségű szerkezet kialakításához.
A sátor bejáratához két-három, kb. ötméteres fonatot rögzítettek, így alakítva ki a szép boltíves formát. A sátor kialakításához nem lehetett pontosan kiszámolni a szükséges ágmennyiséget, ezért az útvonal két oldalán 20–40 méterenként letűzték a fennmaradó gallyakat. Valószínűsíthető, hogy kezdetben még csak kimondottan mezei virágokkal díszítették a virágszőnyeget, és az szegényesebb is lehetett – különösen a mai szőnyegekhez viszonyítva –, talán ezért is jelölték ki nyárfaágakkal az útvonalat, s ezzel mintegy keretbe foglalták a virágszőnyeget. Ez a díszítési mód kb. a hatvanas évekig volt szokásban.
Az 1970-es évek felé haladva kezdték „modernizálni” a sátorállítás bonyodalmas munkálatait. Ma már minden sátornak egyforma mérete, alakja van, ami fémből készült, stabil szerkezet. Kevesebb nyárfaág kell hozzá, és a sátor díszítése is könnyebb lett.

A régi, hagyományosan összeállított sátornak éppen az egyszerűsége adta meg a szépségét, hiszen minden része kétkezi munkával, a természet adta lehetőségeket kihasználva, mesterien megfonva-alkotva jött létre. Mielőtt még mindent modernizáltunk volna – ma már vásárolunk is virágokat, és a virágszőnyegben gyakoriak művészeti alkotások is –, addig az egyszerű emberek kétkezi munkájának, szorgalmának, paraszti fantáziájának eredménye volt a díszítés. Édesapám húsz évig volt a Novák József és családja által felügyelt sátor készítője. A munka menete a következő volt:
– Csütörtökön kutyatejet szedtek az isaszegi, majd a mogyoródi határban, lovas kocsival, később már gépkocsikkal szállították haza,
– virágszirmokat gyűjtöttek a mezőn, rokonoktól, ismerősöktől,
– szombaton a sátras háznál az asszonyok megfonták a sátrat díszítő koszorúkat,
– férfiak a nyárfát gyűjtötték be a sátrakhoz, valamint a virágszőnyeg mentén a hívek közlekedő útjának jelzésére,
– már szombat este a nyárfákat meghajlítva elkezdték a sátor külsejének kialakítását,
– vasárnap reggel négy órakor folytatták a munkát, mert a nagymise kezdetére, azaz tíz órára készen kellett lenni, hogy a körmeneten a család is részt tudjon venni.
Az első sátornál az áldás után az Oltáriszentség kereszt részére külön, kisebb méretű koszorút helyeztek el.”

Hagyomány és modernizáció

Idővel a sátorkészítés és -díszítés módja megváltozott: fémvázas sátrak készülnek, elején ráccsal. A díszítés így sokkal könnyebbé vált: az ágakat csak be kell fűzni a vázba, a virágfejeket pedig betűzni a rácsba. Csodálatos mintázatok születhetnek így. A sátor belsejében több száz kis koszorú pompázik. Ezeket megszentelés után, a körmenet végén megkapják a résztvevők és sokan az érdeklődők közül is. Jelenléte áldást hoz a házra.
A sátrat az oltár védelmére állítják fel, amely gyönyörűen feldíszítve várja az Oltáriszentséget. Az oltár tárgyait általában a fogadó család háziasszonya gondozza és őrzi. Ám itt is vannak kivételek. Az emlékezések során többen megemlítettek két nevet. Az egyik néhai Szokola István. Pista bácsi férfi létére maga hímezte azt az oltárterítőt, amelyet egy mindenkori sátor oltárára szánt. A másik név Udvardi Mihályé, aki az általa összegyűjtött teljes oltárdísz-garnitúrát minden évben felajánlja az egyik sátorhoz.
Az egyes sátrak előtt csodálatos ábrák alakulnak pompázatos virágszőnyeggé. Ezek többnyire az adott év hitéleti eseményeihez kapcsolódnak, vagy valamilyen vallási témát dolgoznak fel. Hogyan készülnek? Gondos kezek előrajzolják a majdani ábrát. Ezek lehetnek egy művész kezei, de ugyanúgy egy egyszerű dolgozó ember ügyes kezei is. A már említett Udvardi Mihályról mesélték, hogy vasárnap reggel körzőkkel, vonalzókkal felfegyverkezve érkezik, elvégzi pontos munkáját, majd jöhetnek a többiek a virágokkal és szirmokkal befejezni a munkát. Többen is mesélték, hogy éjszakákat virrasztanak át azon gondolkodva, mi készüljön a szőnyegre. Era néni azt is elmesélte, hogy vannak éjszakák, amikor sírva ébred, mert azt álmodta, nincs kész időre a sátor…

Valamennyi sátorállító család képviselője szerint csak sok-sok segítséggel végezhető ez a feladat, hiszen több ezer szál virág felhasználásával készülnek a füzérek, koszorúk, virágköltemények. Hála Istennek sokan jelentkeznek segítőnek: rokonok, barátok, munkatársak, falubeliek. Egy-egy háznál 40-50 ember köti szombaton délután a 300-400 koszorút, sok gyermek segédkezik, amiben tud, közben megtanulják, mi a teendő. A segítőket a háziak megvendégelik szendviccsel, süteménnyel, innivalóval. Vasárnap reggel a segítők kalácsot és kakaót kapnak.

Úrnapja ünneplése szép hagyomány Csömörön, bár ennek írásos feldolgozottsága nem tekint messzi múltra… Lontai László, egyházközségünk akolitusa volt az, aki elkezdte összegyűjteni-feldolgozni Úrnapja előkészületeinek, megünneplésének a körmenetre is vonatkozó múltbeli történéseit. Az ő akkori élő emlékezetforrása Teczli Rezsőné, Reszka néni volt, aki jó ízlésével, kitűnő szervezőképességével, egyházáért tett szolgálataival emblematikus személyisége volt a katolikus közösségnek. Lontai László a tőle hallott, a negyvenes évekig visszanyúló információit is lejegyezte.

Hogyan készül a virágszőnyeg?

Szombaton kezdődhet a koszorúk kötése az erre kijelölt házaknál. Ezek a családok vállalták az egész munkafolyamat lebonyolítását. – Ha elköltöztek, továbbadták az ott lakóknak, de továbbra is segítettek. – Ide hordják a falu minden részéből a szálas virágokat és az összegyűjtött szirmokat akár néhány nappal előbb is, s hogy frissen maradjanak, felhasználásukig a pincében hűsölnek. Sokat vállalnak a házigazdák, mert helyet kell biztosítani a virágoknak, elegendő asztalokat és székeket a kötéshez, enni- és innivalókat készítenek. Süteményeket a segíteni jövő asszonyok is hoznak.
A munka mindig imával kezdődik, „Miatyánk”, „Üdvözlégy”, és azzal is fejeződik be,
„Most segíts meg, Mária”, „Oltalmad alá futunk istennek Szent Anyja”.
Szép koszorút kötni csak látszólag egyszerű! Ezért az asszonyok mindig tanítják a fiatalabbakat, hogyan lehet szebben. A megkötött koszorúk, melyet a kisebb gyerekek szednek össze, az előre elkészített rudakra kerülnek. Szinte alig várják, hogy egy-egy néni elkészüljön, még az asztalra sem teheti le, már örömmel kapkodják el a kezéből, hogy a többihez számolhassák. Az asszonyok folyamatosan érkeznek, de sokan otthonról már kész fonatot hoznak, hiszen egy-egy sátorban gyakran három-négyszáz virágkoszorúval kell számolnunk.
Szombaton készül a hosszú, hagyományos fonat is a sátor elejére, és a Szent Szűz szobrának kék szalaggal övezett oszlopaihoz, lábaihoz is ekkor készülnek el a fonatok. Este kilenc-tíz óráig folyik a szervezett, közös munka, a „kaláka”. De a ház lakóinak ilyenkor még el kell rendezni a terepet másnap reggelre. Elkészíteni a kalácsot, kávét, kakaót, némi „lélekmelegítőt”, hogy jobban menjen a másnapi munka.

Az ünnep hajnalán kora reggel 5 óra tájban kezdődik a munka. A kertjéből ekkorra már mindenki leszedi a zöldeket, különféle leveleket és virágokat, tűzliliomokat, melyek addigra épp kinyílnak. Minden évben félünk kicsit (azért nem nagyon), hogy nem lesz elég a virág. De Isten mindig gondoskodik arról, hogy elegendő legyen!
Először a koszorúk kerülnek a lombkápolnák belsejébe (vaskampókra), a rácsokba tűzdelik a vásárolt virágfejeket, aztán beállítják az asztalt, fölé helyezik az oltárképet a hátsó falra (gyakran az utolsó vacsora ábrázolása), előtte a talpon álló kereszt gyertyatartók között, vázák fehér liliommal vagy rózsával. Mindegyik tárgy aljára kerül virágdísz.
– A sátorállító család őrzi az asztalra kerülő hímzett vagy csipkével díszített terítőt, melynek gondozása, tisztítása általában a háziasszony tiszte. Hat órakor az utcák már olyanok, mint a hangyaboly vagy méhkas, elkezdődik az igazi nyüzsgés. Kijelölik spárgával a szőnyeg széleit, a sátrak előtti kiszélesedést, és a hosszabb szakaszokra már leteszik a kutyatejszéleket. Mindenki EGY a munkában. Különböző vallású és felekezetű emberek dolgoznak együtt, de szívesen segítenek azok is, akik nem hívők.

Az egyes virágkápolnákat összekötő egy méter széles, zárt szegélyű virágszőnyeg klasszikus-hagyományos, illetve újabb keletű motívumok egymásutánjából alakul ki. A sátrak előtti minta mindig szélesebb, gazdagabb, és sokkal több mondanivalót hordoz. Gyakran középen kiemelt térbeli mintával, pl. a Szűzanya koronája, vagy a Millennium idején virágokból készített magyar Szent Korona és egy térbeli szív.

Maga a szőnyeg évtizedek (évszázadok) alkotta íratlan szabály szerint készül évről évre. Alapvetően két részből, futószőnyegből, és az oltársátrak előtt kiszélesedő középszőnyegből áll – a mai szóhasználattal élve hasonlatként. – Előbbire inkább geometrikus képeket raknak, míg a nagy felületekre vallási jelképeket, javarészt az adott év meghirdetett témájának jegyében. Állandó motívumok nemzeti, községi és közösségi jelképeink gyakran egybeszőve vallási jelképekkel, valamint áldáskérő kívánságaink, imáink szöveges megfogalmazásai az utóbbi években már szlovák nyelven is.

Jegyzetek:
1 Horváth Lajos: Csömör története. 2000, Csömör Nagyközség Önkormányzatának Képviselőtestülete.
2 Gyivicsán Anna és Krupa András: A magyarországi szlovákok. VÁLTOZÓ VILÁG Könyvtár 16. kötet, Budapest, 1997. augusztus. Útmutató Kiadó.
3 Dr. Limbacher Gábor néprajzkutató közlése.
4 Gallasy Katalin: Virágszőnyeg Budakeszin. In www.magyardiplo.hu/mitiokitthon/478-viragsznyeg-budakeszin.
5 Lásd 10. jegyzet.
6 Népszokások és hagyományőrzés Budaörsön. Budaörs, 2001.
7 Magyar Katolikus Lexikon: úrnapi körmenet (részlet)
8 Csömörön a HÉV sínvonaltól délre eső egyik településrész a Hőstelep, míg az északra eső egyik rész a Kakastelep.

Borító