Barátság – kulturális és közéleti folyóirat:
Magyarország népei kölcsönös
megismerkedését szolgáló folyóirat

„A magyarországi németség vonatkozásában sokkal több a siker, mint a kudarc”

„A magyarországi németség vonatkozásában sokkal több a siker, mint a kudarc”

Interjú Dr. Józan-Jilling Mihállyal az állami kitüntetése alkalmából

Dr. Józan-Jilling Mihály belgyógyász-kardiológus, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának közgyűlési tagja és szociális ügyekért felelős tanácsnoka, a Tolna Megyei Német Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének elnöke 2021. március 15-én Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést vehetett át. Az elismerést a magyar–német testvértelepülési kapcsolatok bővítésében, valamint a Magyarországon élő német nemzetiség hagyományainak ápolásában és érdekeinek védelmében vállalt szerepével érdemelte ki.

Kedves Józan-Jilling doktor, szívből gratulálunk a kitüntetéshez! Ön egyike volt azon úttörőknek, akik a rendszerváltás környékén életre hívták a szervezett magyarországi német közéletet. Mekkora érdeklődést tapasztalt akkoriban az ügy iránt, s milyen kezdeményezéseket milyen eredménnyel lehetett véghez vinni?

Köszönöm a gratulációt, és mindenekelőtt el szeretném mondani, hogy noha a kitüntetést egymagam kaptam, egy sok tekintetben állandó szekszárdi, Tolna megyei team nélkül soha semmi nem lett volna elérhető! És ez a csapat apránként már a korai 90-es években összeállt. Az elismerés ezért nekik is jár. Még emlékszem, hogy közvetlenül a rendszerváltozás után, már az első, 1990-es önkormányzati választásokon német kisebbségi listával indultunk, és ezzel egy időben megalapítottuk a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesületet. Ezzel országosan is az úttörők közé tartoztunk. Az első nagy rendezvényünk 1991 májusában a Pünkösdi Fesztivál volt. A legendás Szendrei-Hepp-Józan trió akkor jött létre, később Krémerrel kiegészülve. (Szendrei Mihály, Hepp Ádám és Dr. Józan-Jilling Mihály alkották a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület első vezetőségét, amely később Krémer Györggyel bővült – a szerk.) Miután igyekeztünk élni a már akkor is létező törvényi lehetőségekkel, máshonnan is felfigyeltek ránk, és 1992-ben Tengelicen sor került az úgynevezett „sváb Lakitelekre”, az addig megalapított, illetve alapítás alatt lévő német nemzetiségi egyesületek első országos találkozójára. Az említett tanácskozás mérföldkőnek bizonyult, hiszen azon kimondatott az a ma is érvényes alapvetés, amely szerint a magyarországi németeknek az akkor még csak készülő, és egyébként majd csak 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény adta lehetőséggel egyesületi bázisra épülő önkormányzati rendszerre van szükségük; a cél az oktatási-kulturális autonómia, az eszköz pedig az önkormányzati rendszer. Ennek a konferenciának rendező házigazdái voltunk. A magyarországi németek akkori és későbbi vezetői valamennyien részt vettek rajta.

Ön akkor már praktizáló orvos volt. Miért tartotta fontosnak, hogy a munkája mellett efféle feladatokat is vállaljon?

A rendszerváltás optimista lendülete vitt bennünket. Mint fiatal, két szakvizsgás orvost ekkor felvettek a Német Kardiológus Társaságba is – azóta a kardiológiai-belgyógyászati továbbképzéseimet az ottani társasági életben való, a mai napig is tartó részvétellel biztosítottam, és azóta is hálás vagyok ezért a lehetőségéért. Az orvosi munka teljessége – a klinikai és a nukleáris kardiológia területén folytatott kutatásaim – mellett közéleti német nemzetiségi feladatot úgy vállalhattam csak, hogy lemondtam a munka utáni privát praxisról. A közéleti tevékenységemet tehát gyakorlatilag ahelyett végeztem.

Melyek azok az eredmények, amelyekre különösen büszke?

Az első kisebbségi önkormányzati választásokra 1994 decemberében került sor. Még ugyanebben az évben megalakultak a Tolna megyei német kisebbségi önkormányzatok – így többek között a szekszárdi is –, szám szerint 11 helyen. Ez nagy eredmény volt! Megyei szint törvényi szabályozás hiányában akkor még nem létezett. Amire viszont külön büszke vagyok, hogy 1995 januárjában – abból kiindulva, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad, illetve hogy önkormányzatok társulását a 90-es önkormányzati törvény megengedte – országosan elsőként, Rittinger Antal elnökletével megalakult a Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetsége. A bíróság be is jegyzett bennünket. Ez abszolút „tolnaikum” volt, és a későbbiekben e példa mentén más megyékben is megalakultak a szövetségek, amelyek érdekvédelmi és jelölő szervezetekként azóta is fontos szerepet játszanak.

Milyennek értékeli a német nemzetiségi közéletet az elmúlt több mint 30 esztendő tükrében – azt a közéletet, amelynek Ön aktív alakítója volt?

Sok mindent sikerült megvalósítanunk! 1995 áprilisában dr. Kaltenbach Jenő vezetésével megalakult az első országos német önkormányzat; még az év szeptemberében Kerner Lőrinc vette át az elnöki pozíciót. Ebben a testületben jogi, ügyrendi alelnökként dolgoztam, a munkámat igen komoly bizottság támogatta. Erre az időszakra datálódik a magyarországi németek címerének, himnuszának megalkotása, a legmagasabb kitüntetésünk, a Magyarországi Németségért Dísztű megalapítása, és az országos gálánk létrejötte is, amelyen többek között az említett kitüntetéseket is átadjuk. Ez idő tájt született meg a bizottsági struktúra határozati szabályozása, amely kisebb-nagyobb módosításokkal ma is érvényes. Az említett indítványokat a mi bizottságunk – és személy szerint jómagam – terjesztette a közgyűlés elé. 1998-ban aztán Heinek Ottó vette át az Magyarországi Németek Országos Önkormányzata vezetését. Az ő személyével a professzionalizmus, számomra pedig egy életre szóló, mély barátság érkezett meg. Ottó javaslatára a német közösséget érintő szociális és egészségügyi területtel kezdtem el foglalkozni, mégpedig nagy örömmel: olyan híressé vált és sikeres projekteket indítottunk, mint az „Essen auf Rädern” („étel kerekeken”), amelynek keretében települések szociális célokra használandó kisbuszokra pályázhattak. Emellett több kezdeményezés célozta az idősek nappali otthonainak és a házi jelzőrendszer-szolgálatoknak a fejlesztését, defibrillátor-beszerzésekben segédkeztünk, életmentő tanfolyamokat, rendszeres szociális továbbképzéseket és számos más kezdeményezést valósítottunk meg. Ha tehát áttekintjük az elmúlt 30 évet, természetesen – mint mindenben – vegyesek a tapasztalatok, de a magyarországi németség vonatkozásában sokkal-sokkal több a siker, mint a kudarc. Amikor indultunk, sokáig például egyetlen oktatási intézményünk se volt – se országosan, se helyileg. Jelenleg kiváló közoktatási és kulturális intézményekkel rendelkezünk, 2014 óta parlamenti képviseletünk van; a keretek, lehetőségek tehát adottak. Tehetséges fiatalok veszik át a stafétabotot Tolnában és országosan is. Orvosként pedig az „ora et labora” jegyében abban reménykedem, hogy a mostani, pusztító járványnak mielőbb vége lesz, és hamarosan újra pezsegni fog az élet a mi rendezvényeinken is.

Józan-Jilling Mihály 1952-ben született Pakson, egy györkönyi német nemzetiségi, evangélikus családba. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban folytatott tanulmányai után felvételt nyert a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1976-ban orvosdoktori diplomát szerzett. Az egyetemi tanulmányai után Szekszárdra került és a Tolna Megyei Kórházban kezdett dolgozni, ahol jelenleg is dolgozik. 2017-ig belgyógyász-kardiológus-szakfőorvosként vezette az I. számú belgyógyászati osztályt. Jelenleg a kardiológiai rehabilitáció és járóbeteg ellátás területén dolgozik. 1993 és 2017 között Tolna megye kardiológus szakfőorvosa, a Magyar és Német Kardiológus Társaság tagja, annak tanácsadó testületében három cikluson keresztül tagként dolgozott. 1994-es megalakulása után két cikluson át a Tolna Megyei Orvoskamara szervezőtitkára volt.

1990-ben részt vett a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület megalapításában, az egyesület titkárává választották. A Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság alapító tagja, 1998-tól a szervezet elnökségének tagja. Kezdeményezésére és irányításával Magyarországon elsőként a szekszárdi német színházban mutatták be az Anne Frank naplója című darabot. Kiemelkedő szerepet töltött és tölt be ma is Szekszárd és német testvérvárosa (Bietigheim-Bissingen), valamint Tolna megye és a németországi Main-Tauber járás és Bautzen járás közötti kapcsolatrendszer kialakításában, ápolásában és tartalommal való megtöltésében.

Az 1990-es önkormányzati választások után a szekszárdi németség szószólója lett a városi önkormányzatban – azokban az években a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségében kongresszusi küldöttként, majd pedig az országos választmány tagjaként dolgozott.

1994-ben az önkormányzati választások eredményeképp megalakult Szekszárdi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökévé választották, e testületet 2019-ig vezette. 1995 óta a Tolna Megyei Német Önkormányzatok Szövetségének ügyvezető elnöke, 2006 és 2014 között pedig a Tolna Megyei Német Önkormányzat elnöke. 1995-ös megalakulása óta – és jelenleg is – a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata közgyűlésének tagja, 1995 és 1999 között alelnöke volt.

1995-ben Bezerédj-díjjal, 2008-ban Pro Urbe Szekszárd Emlékplakettel, 2014-ben Batthyányi-Strattmann László díjjal tüntették ki.

Nős, felesége, Dr. Rasch Hilda szintén orvos, két felnőtt fiuk van.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata szívből gratulál a kitüntetéshez és további jó egészséget, szép sikereket kíván!

...megosztás