Barátság – kulturális és közéleti folyóirat:
Magyarország népei kölcsönös
megismerkedését szolgáló folyóirat

Könyvajánló

Sosem felejthetjük el honnan származunk

 

Helytörténeti – néprajzi könyv készül Bakonyszücsről

 

 

Holczinger Szandra színésznő régóta gyűjti szülőfaluja, Bakonyszücs emlékeit, népszokásait. Fontosnak tartja elődei életének, hagyományaiknak megörökítését és megőrzését, melyet az utókor számára egy helytörténeti-néprajzi kötetbe szeretne foglalni. A könyv készítésében szerzőtársként Wágenhoffer Gergely segíti, aki már több bakonyi település helytörténetét feldolgozta.

 

A budapesti József Attila Színház társulatának tagja, Holczinger Szandra Bakonyszücsről származik. Egy háromgenerációs családban nőtt fel, így már kisgyermekkora óta kísérik a német nemzetiségi szokások, hagyományok, népdalvilág és maga a bakonyszücsi dialektus is.

A veszprémi Lovassy László Gimnázium német nemzetiségi tagozatán tanult, ez idő alatt írta meg a Veszprém Megyei Német Települések Regiszterébe szülőfaluja történetét, népszokásait. A színművész szak mellett német nemzetiségi óvodapedagógusként, majd az ELTE germanisztika német nemzetiségi nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2018-ban Koch Valéria-díjjal tűntették ki, azóta számos publikációja jelent meg.

 

–          Mindig szívügyem volt a szülőfalum és a bakonyi svábság múltja. Nyelvészeti és néprajzi kutatásokat is végeztem, melyek során rengeteg izgalmas és értékes anyagra leltem. Ezek a kutatások adták az alapját a korábban általam írt tanulmányoknak és szakdolgozatoknak. Mivel Bakonyszücsről még nem jelent meg hasonló könyv, úgy gondoltam, mindezt érdemes lenne kötetbe foglalni. Ehhez kértem a történelmi kutatásokkal foglalkozó Wágenhoffer Gergely segítségét, aki a társszerzőm lett.

 

Wágenhoffer Gergely végzettségét tekintve agrármérnök. A múlt és ősök iránti érdeklődése gyermekkora óta kíséri. Már több bakonyi településről, Romándról és Bakonypéterdről is írt helytörténeti kötetet. Háromszoros Rákóczi Szövetség díjazott a kitelepítések témakörében. Kutatásait falutörténeti könyveknél, levéltári rendezvényeken, konferenciákon, tudományos kiadványoknál tudta felhasználni. Családfakutatással kezdett el foglalkozni évekkel ezelőtt, amiből kiderült, hogy ősei kis bakonyi falvakból, többek között Bakonyszücsről is származnak. Ezért ezeknek a településeknek a múltját is elkezdte felkutatni.

–          Szakmai együttműködésben készítjük a könyvet Holczinger Szandrával. Jelenleg adatgyűjtési munkákat végzünk, interjúkat készítünk családokkal, kutatásainkban nagy segítséget nyújtanak a Veszprém Megyei Levéltár, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, különböző könyvtárak, szakirodalmak, hazai és külföldi online adatbázisok. Sajnos már egyre kevesebben vannak olyan idős emberek Bakonyszücsön, akik több emléket fel tudnak idézni.

A könyvben hangsúlyt fektetnek a településtörténet mellett a népdalokra, nyelvjárásra és az év ünnepeinek szokásaira is. Holczinger Szandra legfőbb forrása a 88 éves nagymamája, Holczinger Gyuláné, Gizi néni.

–          A nagymamám mesélte, hogy húsvét hétfő napján a bakonyszücsiek rendre kimentek egy mezőre és tojást dobáltak, gurítottak. Aki a legmagasabbra tudta hajítani, illetve elgurítani a tojást, az nyert. Ha helyiek vicces kedvükben voltak, a versenyre odakészített tojások közül nem mindet főzték meg. Közéjük csempésztek pár nyerset is. Aki ezeket dobta magasra, az meglepődhetett, ha a földre esésekor valakit véletlenül eltalált.

Holczinger Szandra azt is megemlítette, hogy a falu központi helyén álló római katolikus templom tetőszerkezetének állapota miatt lezárásra került és felújításra szorul. Ehhez a pályázati támogatások mellett még más anyagi forrásokra is szükség lesz. Bakonyszücs különleges kálváriaépületéről is nevezetes – mondta el Wágenhoffer Gergely.

–          Feltételezések szerint a központi épületrész Szent István korából maradt meg, a külső épületrész pedig az Esterházyak idején készült, és ekkor állították fel a stációképeket is. Érdemes megnézni, ellátogatni oda.

Bakonyszücsről azt is elmondta, hogy egy 1736-os írásos feljegyzés arra utal, hogy ekkor kezdődött a faluba a betelepítés. A legenda szerint – aminek lehet valóságalapja – először egy szűcsmester szerzett itt házat, és a környékbeliek, amikor hozzá fordultak, azt mondták: „Megyünk a szűcshöz”. Innen eredhetett a falu neve. Ám e helynek régebbre nyúlik vissza a története, hétezer éves leletek is vannak a környéken.

Az is érdekesség, hogy Bakonyszücsről az 1800-as évek végén, még az I. világháború előtt sokan családostól – a most fellelhető információk, adatok szerint legalább mintegy hetvenen – kivándoroltak Amerikába. Azért kerestek a tengerentúlon megélhetést, mert lakhelyükön, a környékén jelentősen megnőtt a népszaporulat, viszont kevés volt a munka. Azt tervezték, hogy ha külföldön több pénzt keresnek, hazajönnek és földet, házat vesznek itt. Ám aztán később közülük csak kevesen tértek vissza.

A köteten dolgozó szerzők szeretnék felvenni a kapcsolatot több olyan emberrel, akik korábban elköltöztek Bakonyszücsről. Holczinger Szandra és Wágenhoffer Gergely várják az elszármazottak jelentkezését privátban és az online térben is, akik adatokkal, emlékekkel egészíthetik ki könyvüket. Email cím: bakonyszucskonyv@gmail.com

 

Fotók: 1. Wágenhoffer Gergely

  1. Holczinger Szandra

Forrás: József Attila Színház, fotó: Kállai-Tóth Anett

 

  1. Bakonyszücsi kálvária, Fotó: Mezőfiné Huszár Tünde
  1. Scheibelhoffer család (1911), Fotó: Holczinger Szandra gyűjteménye

 

Wágenhoffer Gergely portré

Holczinger Szandra portré Bakonyszücsi kálváriaScheibelhoffer család 1911

...megosztás