Barátság – kulturális és közéleti folyóirat

Meghívó

Meghívó

Művészetkritika

Gyurity Milán művészetére egyfajta szürrealista (szürreális) humanizmus, vagy megfordítva,
humanista szürrealizmus jellemző: mélyen emberi problémákat, mély emberi érzéseket fogalmaz meg egy freudit idéző szimbólumrendszerrel. Visszatérő motívumai között – vagy kissé nagyképűen
fogalmazva – Gyurity Milán magánmitológiájában az egyetemes kultúra alapvető dichotómiái,
ellentétpárjai játsszák a főszerepet: nő és férfi, ember és állat, ember és gép, eleven és holt, vadság és szelídség, harc és béke, a közösségi és a személyes lét fogalmai alkotják ezeket az alapvető
kettősségeket. Rendszerint e párba rendezhető fogalmak egyes motívumokban testet öltve, egyszerre vannak jelen képein. E motívumok egymás mellé rendeződésében azonban szemmel láthatólag nem a hideg ráció, hanem az ösztönök játszanak szerepet, a psziché és a tudat legmélyéről feltörő, intuitív, zsigeri erő. E – szándékolt vagy szándékolatlan – esetlegesség mögül azonban minduntalan előbukkan az alkotó én, a maga őszinteségében, humánumával. Ő rendezi egy magasabb rendű egészbe a véletlenszerűen egymás mellé került tárgyakat, s ad nekik önmagukon túlmutató jelentést. Ez a jelentés pedig éppen az általuk képviselt egy-egy valóságban, vagy a valóság adott szeletében, a fent említett kettősségek egyetemességében teljesedik ki. Kifejezetten szürrealista mozzanat Gyrity Milán művészetében, hogy ezek az eredendően szembenálló fogalmak, jelenségek az ő világában szabadon átalakulhatnak és át is alakulnak egymásba. Művészi fantáziáját a dolgok állandó transzformálódása – a világ ezen örök törvényszerűsége – izgatja. Ez az oda-vissza irányú egymásba áramlás maga az éltető erő, a kreativitás, ebből születik az alkotó energia. Ez hozza létre férfi és nő, élet és halál, természet és civilizáció egységét, azaz végül kibékíti ezeket az első megközelítésben összebékíthetetlennek tűnő fogalmakat. Ezért érdekli Gyurity Milánt minden, ami mozog, mozgásban van, s a mozgással kapcsolatos. Állandó motívumai a gépek, közlekedési eszközök, az óra, a kerék, az út és persze mindenek felett az ember, mely nem véletlenül elsősorban végtagjai által jelenik meg a kompozícióiban. Emberábrázolásának jellegzetes eleme az egyes testrészek – kéz és láb, száj, fogak, nyelv – expresszív kiemelése, túlhangsúlyozása. Nem véletlenül, hiszen legfőbb kifejezőeszközeinkről, a cselekvéseink és a kommunikációnk alapfeltételeiről van szó. Ugyancsak a dinamika, a folyamatszerűség, a haladás témájával hozható összefüggésbe, hogy Gyurity Milán gyakran él az ismétlésnek, a hasonló elemek egymás mögé sorolásának a gesztusával. Ennek egyik legegyszerűbb változata a csíkozás kedvelése, mely főleg grafikai munkáiban, litográfiáiban (?) bír nagy kifejező erővel. Művészetének fontos témája az idő, a múlt. Ennek egyik megnyilvánulási módja a saját közösségi múltra való utalás. Ide sorolandók az olyan motívumok, amelyek a török elől Magyarországra menekült szerbségre vonatkoztathatók: a Seoba, a barokk templomok, a népzene motívumai. A múlt, az idő múlása azonban mindig személyes dimenziójában is megjelenik Gyrity Milán művészetében (óra). Hasonlóképpen, ahogy Gyrity Milán műveinek másik nagyon jellegzetes eleme, az írás, a betűk kompozícióba integrálása. Ezt az egyébként a francia avantgarde-ra visszavezethető gesztust ő eltérően alkalmazza képein, mint azt említett nagy elődei tették. A feliratok egy teljesen új dimenziót emelnek be az adott képi rendszerbe, ami az ő esetében rendszerint egy nagyon is  személyes élmény, érzelem őszinte és zavarba ejtően közvetlen, egyes szám első személyű megfogalmazása. E közlések minden líraiságuk ellenére, direktségükben és hosszukban – egyébként Gyrity Milán sok más képi elemével együtt – a képregények, a popkultúra hatását is mutatják. Az alacsony kultúra beemelése a klasszikusnak mondható képzőművészeti műfajokba Gyrity Milán művészetében megragadható a barkácsolás, az újrahasznosítás, a talált tárgyak assemblage-szerű összefabrikálásában is. A hely szellem is megkívánja, hogy kiemeljük, hogy ennek is a klasszikus avantgarde-ban keresendők a gyökerei. Braque, Picasso hagyatéka köszön vissza Gyrity Milán többnézetű, jelszerű emberalakjaiban is. Összességében elmondható, hogy Gyrity Milán alkotói figyelmét voltaképpen egyetlen téma köti le: az ember helye, örök volta, megmaradási képessége az őt körülvevő, állandóan változó világban. Ezt a legtömörebben, legtalálóbban pl. az általam éppen az egyszerűsége miatt nagyon kedvelt alkotásában, a Családban sikerült megfogalmaznia, mely az intimitás témájának szinte ikonikus összegzése. E művének egyetemes erejét éppen az adja, hogy benne a szürrealizmuson felülkerekedett Gyrity Milán művészetének humanizmusa.

Dr. Golub Xénia

...megosztás