Barátság – kulturális és közéleti folyóirat

Dabóczi Mihály szobrászművész emlékkiállítása

meghívó_08_13

Dabóczi Mihály (1905-1980)

A nyolcgyermekes családban nevelkedő fiú kézügyességét édesapjától örökölte. Érettségi után Marosvásárhelyen, Székely és Réti bútorgyárában vállalt munkát, és itt tanulta ki a fafaragás mesterségét. Képzőművészeti tanulmányait Orbán Antalnál kezdte, ahol magántanuló volt. 1929-ben Budapestre költözött, 1930-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, majd a főiskola 5 évének elvégzése után tanársegédje is lett (1935-1938-ig). 1932-ben – még főiskolásként – szerepelt először kiállításon. 1938-ban két évre állami ösztöndíjjal Rómába került, mely időszak nagy hatással volt művészetére, az akadémikus naturalizmust a Római Iskola stílusára váltotta. Aktjain, portréin, állatfiguráin az 1950-es években a sematizmus, az 1960-as években pedig az absztrakció, sőt a szürrealizmus is érezhető. Egyre inkább Medgyessy Ferenchez közeledett, elsősorban kisplasztikáiban, melynek témáit a paraszti életből merítette. Alkotó korszakának utolsó évtizedében kubista-konstruktivista-figuratív kisplasztikákat, faszobrokat is készített. 1966 után néhány évig együtt dolgozott húgának fiával, Péterfy László szobrásszal a Várkert bazárban lévő műtermében.

dabóczi_2

Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. A különböző változatokat is számítva mintegy ötszáz művet – köztük közel száz érmet, ill. plakettet készített. Munkái megtalálhatók köztereken, épületeken, múzeumokban, magángyűjteményekben. Több mint harminc szobrát a Magyar Nemzeti Galéria, számos művét a Testnevelési és –Sportmúzeum őrzi. 1952-től tagja volt a Spirituális Művészek Egyesületének.

Egyik legjelentősebb alkotása az 1935-ben patinázott gipszből készült Bámészkodó fiú. A másfél méter magas aktszobor kamasz fiút ábrázol, kissé hanyag testtartásban, enyhe terpeszállásban. A fiatal művész a megszokott görög szépségeszményen és mozgásharmónián túllépve, valóságos emberábrázolásra törekedett. A szuggesztív erejű alkotást a Káldy-díjjal

tüntették ki. A kompozíciót 1978-ban öntötték bronzba, és a József Attila-lakótelepen, a IX. kerületi Toronyház utca és Lobogó utca sarkán lévő kis parkban állították fel, alacsony mészkő talapzaton.

...megosztás