Barátság – kulturális és közéleti folyóirat:
Magyarország népei kölcsönös
megismerkedését szolgáló folyóirat

Budapesti Németek Európa Napján, a Budapesti Német Gimnáziumban, ünnepélyes tanévnyitót tartottak

IMG_2080

A Budapesti Németek Európa Napján, szeptember 26-án, a Budapesti Német Gimnáziumban, ünnepélyes tanévnyitót tartottak a budapesti és Pest megyei német nemzetiségi iskoláknak, valamint átadták a kitüntetéseket a legsikeresebben, legjobban oktató német pedagógusoknak. Az ünnepségen Tircsi Richárd, az EMMI Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága nevében mondott tanévnyitó beszédet.

Ünnepi beszéd a budapesti és Észak-magyarországi Régió német nemzetiségi iskoláinak ünnepélyes tanévnyitója alkalmából

Tisztelt Riedl Követ Úr, Bárkányi Judit Elnök Asszony, Ritter Imre Nemzetiségi Szószóló Úr, Intézményvezetők, Pedagógusok!
Kedves Gyermekek, Diákok, Szülők, Kedves Barátaim!

Megtiszteltetés számomra, hogy a budapesti és Észak-magyarországi Régió német nemzetiségi iskoláinak 2014/2015-ös ünnepélyes tanévnyitóján az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében köszönthetem Önöket.
Napjainkban, úgy gondolom már nem csak üres frázis, hogy a hazánkban élő nemzetiségek megmaradása szempontjából a leglényegesebb terület az oktatás. Miközben a családi körből egyre inkább kiszorul a nemzetiségek nyelve, a nemzetiségi anyanyelv használata, a szülők egyre inkább az óvodákban, iskolákban oktató pedagógusoktól várják, hogy a nemzetiség nyelvére megtanítsák a hozzájuk érkező gyermekeket.
A nemzetiségi közösségeink megmaradásában pedig a nyelvnek, a nyelvismeretnek kitüntetett szerepe van. A nyelvvesztéssel megsemmisül a nemzetiségi identitás fő pillére, felgyorsul az asszimiláció. Nem létezik modern nemzet, amelynek ne lenne saját nyelve, illetve ne védelmezné saját nyelvi értékeit a globalizáció negatív hatásai ellen. Nemzetiség sem létezhet, ha nincs élő kapcsolatban az anyanyelvvel, az anyaország nyelvével.
A nemzetiségi oktatás a német nemzetiségi nevelési-oktatási intézményekben megvalósítja az iskolai nevelés és oktatás általános céljait és feladatait, és e mellett biztosítja a német nemzetiség nyelvének magas szintű tanulását, történelmének, szellemi és anyagi kultúrájának megismerését, a hagyományőrzést és teremtést.
Balog Zoltán miniszter úr egyik korábbi beszédében rámutatott: kiválóan képzett, erkölcsileg és anyagilag megbecsült pedagógusok nélkül nem újítható meg az oktatás, nem valósítható meg az ország felemelkedése. Tudjuk, hogy a nemzetiségi területen dolgozó pedagógusok milyen sokat tesznek az asszimilációs folyamat megállítása érdekében, és ezt teszik és tették a főváros és a régió intézményeinek mindenkori pedagógusai, dolgozói. Kitartásuk és szakmai munkájuk eredménye, hogy ma ezek az intézmények igen sikeres oktatási program szerint működnek.
Magyarország új Alaptörvénye rögzíti, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők. Az állam vállalja, hogy a nemzetiségek nyelvét és kultúráját megóvja és ápolja. A hazai nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való névhasználathoz, a saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.

Az új Alaptörvénynek megfelelően a nemzetiségi törvény, illetve a köznevelésről szóló törvény továbbra is biztosítja a nemzetiségi közösségek igényeinek megfelelő nemzetiségi nevelés, nevelés-oktatás megszervezését, fenntartását. Fontos hangsúlyozni, hogy az új jogszabályok alapjaiban nem érintették a nemzetiségi nevelésnek, nevelés-oktatásának az elmúlt két évtizedben fokozatosan, a nemzetiségi közösségekkel szoros együttműködésben kialakított rendszerét.
Megmaradnak tehát a jogi és biztonsági garanciák, amelyek a nemzetiségi oktatás fennmaradását biztosítják. A nemzetiségi önkormányzatok egyetértési, véleményezési jogosítványai a jövőben sem változnak. A nemzetiségi önkormányzatoknak az állami, illetve helyi önkormányzati fenntartású nemzetiségi óvodák, iskolák esetében továbbra is minden, a nemzetiségi neveléssel, nevelés-oktatással összefüggő kérdésben egyetértési joguk van.
A Kormány fontosnak tartja, hogy folytatódjon a hazai nemzetiségek kulturális autonómiájának fejlesztése, az országos önkormányzatok által kialakított nemzetiségi intézményhálózat működőképességének megerősítése. Jelentős költségvetési forrásokat fordítunk a nemzetiségi nyelvek oktatására, a nemzetiségi kultúrák támogatására, a nemzetiségek által fenntartott intézményhálózat működésének fenntartására.
A nemzetiségi önkormányzatok tehát továbbra is intézményfenntartókká válhatnak vagy maradhatnak. A helyi, a területi és az országos nemzetiségi önkormányzatok a korábbi időszakhoz hasonlóan nevelési-oktatási intézményeket alapíthatnak és működtethetnek, valamint átvehetik más fenntartók által létesített illetve fenntartott – köztük az állam által fenntartott – nemzetiségi nevelési, oktatási intézmények fenntartását.
Az átadás-átvétel feltételei lényegesen nem változtak. Finanszírozásuk a jövőben az egyházi fenntartású intézményekkel azonos módon történik. Kiemelkedő lépésnek tartom, hogy ettől a tanévtől újabb három települési német nemzetiségi önkormányzat vesz át saját fenntartásába közoktatási intézményt. Ez a nemzetiségek igazi kulturális autonómiája, ez a nemzetiségek számára követendő út.
Szép eredménynek tartom, hogy ma már nem fordulhatna elő olyan, mint például amikor Nikolaus Lenaunak annak idején nehéz anyagi körülményei miatt meg kellett szakítania magyarországi tanulmányait. A Kormányban a nemzetiségekért felelős miniszter Nemzetiségi Tanulmányi Ösztöndíjat alapított. A nemzetiségi fiatalok felsőfokú továbbtanulásának elősegítésére hivatott ösztöndíjban középiskolás diákok, köztük szép számban magyarországi német nemzetiségi iskolák tanulói – így ezé az iskoláé is – részesülhetnek.
Végezetül engedjenek meg egy kis filozófiai okfejtést a fiatalok számára. Cogito ergo sum, azaz gondolkodom, tehát vagyok. Ez a híres Descartes -i mondat több, mint egy nagy filozófus tantétele. Ez a mondat az európai gondolkodás legutóbbi századainak meghatározó eszméjét sűríti magába, azt a szemléletet, amely az én-t állítja középpontba. S bizony mindennapjainkban lépten-nyomon ebbe az „én vagyok”-ba botlunk. Én gondolom ki, hogyan alakuljon a jövő, én akarok elérni valamit, az én vágyaim teljesítése a legfontosabb cél – s látjuk, hova vezet ez az önhitt világértelmezés: volt, aki a folyók futását akarta megváltoztatni, volt, amikor Bábel tornyát építették, volt, aki népeket akart a maga képére gyúrni, s volt, aki a múltat törölte volna el mindenestől. Mindez nem valami távoli eszme, ott van minden „én tudom, én merem, én teszem” szándékunk mögött. Ahhoz, hogy mi most ennél tovább lássunk, néhány fejezettel vissza kell lapoznunk a történelem nagy könyvében. Egészen addig, ahol ez a mondat, csak néhány betű különbséggel, de egyszer már megszületett. Akkor, amikor Szent Ágoston papírra vetette, nem sejthette, hogy valaki egyszer majd épp e mondat újraírásával indít egy olyan korszakot, amely mindazt elfelejteni látszik, amit az ő mondata nagy figyelemmel hagy örökül. Cogitans ergo sum – írta Szent Ágoston, azaz: Gondolnak rám, ezért vagyok. Mennyire magától értetődő mélység van e szavak mögött: nem azért élek, mert én úgy gondolom, hanem azért, mert valakik, a szüleim, gondoltak rám. Nem azért tudok valamit, mert én tudom, hanem mert tanítók és mesterek átadták tudásukat, nem azért vagyok fontos, értékes, mert én az akarok lenni, hanem azért mert mások, barátok, szerelmek fontosnak és értékesnek tartanak. Valaki mindig gondol rám – ez az isteni gondolat az a gondviselés, amely – ismerjük jól a Szentírás szavait – egyetlen hajunk szálát sem engedi meggörbülni.
Ezt tudni azonban nagy felelősség, mert már most úgy kell formálni, alakítani az életünket, hogy lássuk: egyszer, s lehet, nem is olyan távoli időt jelent ez, mi magunknak kell gondolni valakire, nekünk kell megteremteni a kisebb családi közösségünket, vagy a nagyobbat, ahol már mások is számítanak ránk: orvosként, tanárként, jó mesteremberként, ahol éppen szolgálnunk kell. Ezért nem mindegy, hogyan szól az a mondat, amit majd magunkkal viszünk az iskoláinkból. Hittel állítom, nehezebb, de mégis az egyetlen érdemes úton-levés az, amikor a mondat így hangzik: Cogitans ergo sum. Valaki gondol rám.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

...megosztás
nemzetiség: