Barátság – kulturális és közéleti folyóirat

Az elüldözöttek emlékművét avatta Hargitai

A hazájukból elüldözöttek közös emlékművét avatta Hargitai János a Baranya megyei Bikalon.
Augusztus 18-án a Baranya megyei Bikalról kitelepített németekre és az ide telepített, itt új otthonra lelt felvidéki magyarokra, valamint, csángókra emlékezve közös emlékművet adtak át a községben, amit Hartung Zoltán helyi műköves mester készített. Az emlékmű avatásán megjelenteket, köztük a szlovákiai Hidaskürt polgármesterét, Studer Imre Bikal polgármestere és Feller Henrik, a bikali német önkormányzat elnöke köszöntötte.

Dr. Hargitai János kormánymegbízott avató beszédében szólt a háború utáni politikai intézkedésekről. A magyarországi németség kollektív bűnössé nyilvánításáról és 200 ezer magyarországi németnek az országból való elüldözéséről, valamint a Benes dekrétumokról, amelyekben a volt Csehszlovákiában élt németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. A második világháború után az ezer lelket meghaladó Bikal közel nyolcszáz fős német lakosságának több mint a felét szülőfalujukból és hazájukból is elüldözték. Helyükre felvidéki magyarok érkeztek, akiket ugyancsak kényszerítettek szülőföldjük elhagyására. Ez a csapás az elüldözöttek, az itt maradottak és a kényszerből ide költöztetettek lelkében is súlyos kataklizmát okozott.

Hargitai János emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban, mint országgyűlési képviselő a hazai németek elhurcolásának emléknapjára parlamenti expozéban tett javaslatot, és a felvidéki magyarok kitelepítésének emléknapját is indítványozta. A németekkel kapcsolatban végre országgyűlési határozat mondja ki, őket elhurcolták, s ennek az emléknapja január 19., mert 1946-ban Budafokról ezen a napon ebrudalták ki az első csoportot a hazájukból. Eddig a hivatalos meghatározása e gyalázatos cselekedetnek a kitelepítés volt, holott teljes vagyonelkobzás mellett úgy bántak el velük, mint háborús bűnösökkel. A baranyai németek jól tudják, hogy a kisemmizés gyűlöletes politikája, a földönfutóvá tétel szűkebb hazájukban is, talán soha be nem gyógyuló sebeket ejtett.

A másik országgyűlési határozat a felvidéki magyarok kitelepítésének emléknapjává tette április 12.-ét. Ideje volt, hogy az ő meghurcoltatásuk se merüljön a feledés homályába. Mert e két nép kálváriája történelmileg is szorosan összefügg, az egyik következett a másikból. A rendszerváltás óta évtizedek teltek el úgy, hogy nem néztünk szembe saját “dicső” múltunkkal. Sürgős a történeti feltárás, a tények beépítése az iskolai tananyagba.

A kormánymegbízott beszédének zárásaként elmondta, hogy a bikali emlékmű első, és szép példája szűkebb pátriánkban, hogy elüldözöttek és ide üldözöttek sorsa azonos, az utódok pedig emlékeznek e történelmi sorsban osztozó szülőkre, nagyszülőkre és dédszülőkre.

Forrás: Pécsi Stop

...megosztás
nemzetiség: ,