Barátság – kulturális és közéleti folyóirat

Zimbabwe regényirodalma régen és most

Az Országos Idegennyelvű Könyvtár szeretettel meghívja Önt és Barátait 2013. április 10-én, szerdán 18 órára az Afrika hangjai irodalmi sorozat következő  előadására, melyet Kármán Marianna Afrika kutató tart Zimbabwe regényirodalma régen és most címmel.

A bemutatott regények megtalálhatók az OIK-ban: Charles L. Mungoshi: Ahol az eső későn érkezik, J. Nozipo Maraire: Zenzele – Levél lányomnak

A bemutatott regények megtalálhatók az OIK-ban:
– Charles L. Mungoshi: Ahol az eső későn érkezik
– J. Nozipo Maraire: Zenzele – Levél lányomnak

Charles L. Mungoshi: Ahol az eső későn érkezik
(Fülszöveg)
Lucifer a tengerentúlra készül, s ez nem csupán azt jelenti, hogy el kell hagynia hazáját, Rhodesiát s ezen belül a még máig is a legszigorúbb törzsi szabályok és törvények szerint élő családját. Búcsúja családjától – a regény tulajdonképpeni „cselekménye” – furcsa erjedést idéz elő Luciferben és a családtagokban egyaránt. Valamennyiüknek szembe kell nézni valamilyen formában egymással és saját életükkel, tisztázniuk kell saját helyzetüket a világban, amelyben élnek, arra kényszerülnek, hogy az ősi tradíciókat öntudatosan vállalják hogy megtagadják. Lucifer a tagadást választja, egész valójával új élete felé fordul, és a boszorkányokkal, babonákkal, véres előítéletekkel, bosszúért lihegő ősökkel népes rhodesiai tájaktól és családjától eztán nemcsak a távolság választja majd el. De aki nemet mond a babonákra és az ősi hitvilágban gyökerező valóban félelmetes világra, nem biztos, hogy csak értéktelen tartalmakat tagad meg. Az értelmetlen sokszor kegyetlen törzsi rendszabályokban való mágikus hit mögött olyan értékek bukkannak elő, melyeknek öntudatos,a visszahúzódó elemektől mentes felszínre hozatala és fegyverré kovácsolása az elnyomott, embertelen körülmények között élő négerség reménye lehet egy jobb, emberhez méltóbb életre.

– J. Nozipo Maraire: Zenzele – Levél lányomnak
(Fülszöveg)
A fiatal zimbabwei írónő regénye tizenkét levélből áll. Mindegyiket egy rhodesiai-zimbabwei fekete asszony írja a lányának, aki Amerikában tanul. A levelek természetesen önéletrajzi hitelűek, hiszen a műben megszólaltatott Zenzele, aki – vágyait követve – átkelt az óceánon, hogy egyetemre járhasson, életkorban is, mentalitásban is, életsorsban is sokban hasonlíthat az írónőhöz, aki a Harvardon tanulta ki az idegsebészetet. A mű mégsem misszilis levelek tárháza, hanem – kis terjedelme ellenére is – nagy regény. Elsősorban azért, mert az anya levelei korántsem csupán egy aggódó, büszke, tanácstalan fekete bőrű nő mindennapi tudósításait tartalmazzák, hanem három generáció élettörténetét is. A műbeli Zenzele anyja még bozótfaluban nőtt fel, misszionárius iskolába járva is kicsi korától a földeken dolgozott napestig, férjhez azonban már egy fekete ügyvédhez, egyben ember- és szabadságjogi harcoshoz ment. Vele élte át Rhodesia felszabadulását, a városba költözést, a szabadság mámorító érzését, majd azt is, hogy lányának immáron idegen a bozótfalvakban élő rokonság, idegen a néger kultúra, hogy az értetlenül áll szemben az ősi szokásokkal. A levélíró valamiképp középen áll: érti és szereti szülei, Zenzele nagyszülei világát, és megpróbálja megérteni lányát is. Levelei tulajdonképpen folyamatos reflexiók, szembesítések, problémaboncolások, ám korántsem absztrakt, filozofikus módon, hanem telis-teli jellemző történetekkel, alakokkal, epizódokkal visszaemlékezésekkel. Kitűnő regény, egyúttal szinte egy egész földrész „vallomása”.

A rendezvény oldala >>>

...megosztás
nemzetiség: