Pontosan egy éve, 2022. február 24-én – Oroszország Ukrajna elleni agressziójával – olyan időszak köszöntött ránk, amely emberek tízezreinek halálát, millióinak szenvedését és a szülőföld kényszerű elhagyását eredményezi napjainkban is. Számomra emberként és jogászként is elfogadhatatlan a rombolás, a halál és mérhetetlen emberi szenvedés, amelyet a szomszédunkban zajló háború okoz, felülírva szinte minden olyan eredményt, amelyet a nemzetközi közösség a második világháború óta a nemzetközi egyensúly érdekében elért.

A rendkívüli történelmi körülmények végigkísérték és egész évben meghatározták a nemzetiségi biztoshelyettesi munkámat is. A háború közvetett negatív hatásaival a nemzetiségi közösségeink mindegyike folyamatosan szembesül, a közvetlen lelki és fizikai teher viselői azonban kétségkívül a hazai ukrán közösség tagjai. A megtámadott országból menekülő ukrán és roma származású személyek ügyeinek, főként a kiskorúak helyzetének egész évi munkám során külön figyelmet szenteltem. Hatásköröm keretei között részt veszek minden olyan kezdeményezésben, amely e személyek és közösségeik jogainak és érdekeinek védelmét szolgálja. A Magyarországra menekülő ukrán és ukrajnai roma személyek, családok támogatását és a felmerülő problémák megoldását központi kérdésnek tekintem.

Helyszíni látogatás keretében a háború első hónapjaiban három Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen, Nábrádban, Berkeszen és Záhonyban alkalmam volt megismerni az Ukrajnából menekülő roma személyek helyzetét – így különösen szociális, lakhatási, egészségügyi igényeiket – valamint az őket segítő szervezetek és önkormányzatok munkáját. Az év során számos alkalommal egyeztettem az ukrán nemzetiségi szószólóval, az Országos Ukrán Önkormányzattal, a Kormány romaügyekért felelős vezetőivel, a Belügyminisztérium illetékeseivel, a roma közösség országos és helyi vezetőivel, valamint a segítő tevékenységet végző civil és karitatív szervezetekkel. Az érintettekkel való beszélgetések, a szakmai találkozók, valamint a civil partnerektől érkező jelzések nyomán feltárt problémák, illetve akut kihívások kezelése érdekében az érintett szakigazgatási szervekkel is konzultáltam.

2022 második felében új problémák, új élethelyzetek megoldása került a középpontba: a tartósan hazánkban maradó menekült családok életkörülményeinek rendezése, a megfelelő, folyamatos lakhatás és munkalehetőség megtalálása, valamint a gyermekek nevelési-oktatási szükségleteinek kielégítése. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa (UNHCR), az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) és a Gyermekjogi Civil Koalíció szakértő munkatársaival szoros együttműködésben kezdtünk el dolgozni a visszásságok, elsősorban az Ukrajnából menekült roma gyermekek oktatási helyzetének feltárása és megoldása érdekében.

A háborús helyzet elhúzódásával egy év után is szomorú kötelességem a fenti figyelmet és tevékenységet folytatni: a civil lakosság, az egyébként is hátrányos helyzetben lévő személycsoportok, kisebbségek, nemzetiségi közösségek szenvedéseivel szembeni fellépés békeidőben pusztán jogvédő feladat, fegyveres konfliktus idején azonban humanitárius kötelezettség is. Munkatársaimmal együtt ennek igyekszünk továbbra is eleget tenni.