Magyarországi németek – kapcsolatok, hálózatok (1920-2022) címmelkonferenciát tartottak az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete és a PTE Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék szervezésében november 15-én a
Társadalomtudományi Kutatóközpontban.

Egy kisebbségi közösség identitás-megőrzésének sokféle feltétele és eleme van. Megítélésünk szerint ezek közül az egyik legfontosabb, hogy hogyan alakulnak a közösségen belüli keresztkötődések, az egyes csoportrészek milyen kapcsolattartási módokat választanak. Fontos annak a vizsgálata is, hogy milyen tényezők és mennyiben befolyásolják a kifelé, más kisebbségi közösségekhez, a többségi társadalomhoz vagy az anyaországhoz való viszonyt. A konferencia célja, hogy a magyarországi német kisebbség 1920 utáni közösségen belüli és kívüli kapcsolatait vizsgálja. A közösség hálózatépítésének különösen nagy szerepe volt a két világháború közötti időszakban, amikor a csoport politikai mobilizációja előtérbe került. A közösségen belüli csoportkohéziót erősítették a létrehozott országos (MNNE, Volksbund) szervezetek, amelyek helyben kifejtett (elért) hatása azonban nagyon különböző volt/ lehetett. Másrészt ebben az időszakban a magyarországi németeknek az anyaországról, illetve a német társadalomról való tudása igen töredékes volt, ezért a politikai és személyes síkokon kiépített kapcsolatok, (találkozások), hálózatok a másikról való alapvető tájékozódást szolgálták. Hasonlóan fontos volt a közösségnek a régió más német közösségeivel való kooperációja is.

A második világháború után a kitelepítés következtében szétszakított magyarországi német közösség kapcsolattartása mind személyes, mind családi, mind közösségi szinten egyaránt nehézségekbe ütközött. Bár a körülmények hatására az 1960-as évek végéig a kapcsolatok intenzitása csökkent, töredezetté vált, nem szűnt meg. E folyamatban fontos annak vizsgálata, hogy a tiltás ellenére mind az egyes személyek, mind a szétszakított (helyi) közösség-részek milyen módokon tartották fenn a másikról való tudást. Hogyan használták ki egyéni és közösségi, szervezeti szinten a kooperációs lehetőségeket.

Megnyitó beszédet mondott Papp Z. Attila, aTK KI igazgatója.

Előadások:

Eiler Ferenc (TK KI): Érdekképviselet a semmiből. A Magyarországi Német Népművelődési Egyesület hálózatépítése

Somlai Péter (Madách Imre Gimnázium): A főváros környéki németség kapcsolata az anyanemzettel 1920-1945

Marchut Réka (TK KI): A katolikus egyház viszonyulása a német kisebbségi törekvésekhez a második bécsi döntést követően

Muka Viktória (Andrássy Egyetem): Magyarországi német érdekképviseleti konfliktusok a „Heimatruf“ és az „Unsere Post“ című folyóiratok tükrében (1951–1953)

Márkus Beáta (PTE): A német-német kapcsolatok egy sajátos példája: Magyarországi németek a Waffen-SS-ben

Ritter György (MNL OL): Német nemzetiségűek a magyar téeszekben, 1952-1970

Tóth Ágnes (TK KI): A politika fogságában. A Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége és a Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn kapcsolatfölvételének kísérletei (1960-1970)

Szilágyi Levente (BTK NTI): Elszakított közösségek. Határon átívelő kapcsolattartási gyakorlatok a szatmári sváboknál
Az előadásokat vita és kerekasztal beszélgetés követte.