A magyarországi szlovákok országgyűlési szószólója, Paulik Antal, legújabb jegyzetében az Országgyűlés munkájáról és az idei költségvetés módosításáról számol be nemzetiségi szemszögből. Kiemeli, hogy a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága már a 2027. évi költségvetés előkészítésébe is igyekszik időben bekapcsolódni, ezért a bizottság vezetői a Pénzügyminisztériumban és a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumban is egyeztettek a nemzetiségi közösségek szempontjából fontos kérdésekről. Fontosnak tartja azt is, hogy a nemzetiségi szervezetek bekapcsolódjanak a készülő jogszabályok előkészítésébe és vitájába. Jegyzetében ugyanakkor nyíltan szól a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának tapasztalt és új tagjai közötti feszültségekről is, miközben bízik abban, hogy a közös munka során sikerül megtalálniuk a modus vivendit.

Paulik Antal: – A parlament hétről hétre ülésezik. Nemzetiségi szempontból a legutóbbi plenáris ülések legfontosabb témája az idei költségvetési törvény második olvasatban történő módosítása, vagyis – a magyar parlamenti terminológia szerint – a részletes vitája volt. Érdekes volt hallani, hogy ugyanazokról a számokról mennyire eltérően gondolkodnak a kormánypárti és az ellenzéki képviselők. Arra számítani lehetett, hogy a választások után az új kormány prioritásainak megfelelően át kell majd csoportosítani a költségvetési tételeket, és az is várható volt, hogy az idei évre még az előző kormány által kidolgozott költségvetés a választások után már nem állja meg a helyét. Arra azonban nem számítottam, hogy a költségvetés konszolidációjához további mintegy 300 milliárd forintos megtakarításra lesz szükség. Ez komoly kihívást jelent az új kormány számára.
Az idei költségvetés módosításával párhuzamosan a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságában elkezdtünk foglalkozni a 2027. évi költségvetés előkészítésével is. Annak érdekében, hogy időben bekapcsolódjunk az előkészítő munkába, a bizottság vezetésének tagjai látogatást tettek a Pénzügyminisztériumban, ahol tájékozódtunk a tárca jövő évi finanszírozással kapcsolatos elképzeléseiről. Az ott szerzett információk birtokában ezt követően a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumhoz fordultunk. Egyelőre alacsonyabb szinten folynak az egyeztetések, de a területünkért felelős szakemberek már előterjeszthetik feletteseiknek azokat a javaslatokat, amelyek a mi szempontunkból fontosak lehetnek a jövő évi költségvetésben.
Ezeket a találkozókat több szempontból is sikeresnek tartom. Egyrészt kapcsolatot építettünk ki a megújult minisztériumok szakembereivel, másrészt prioritásainkat éppen abban az időszakban tudtuk előterjeszteni, amikor megkezdődött az új költségvetés előkészítése. Természetesen a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának elsősorban azután lesz lehetősége beavatkozni a törvényjavaslat alakításába, miután a minisztériumok által előkészített anyag az Országgyűlés elé kerül, de már ezek a találkozók is segíthetik közösségeinket. Már a találkozók előtt is tisztában voltunk azzal, hogy törekvéseinkhez nehezen fogunk tudni új forrásokat kicsikarni az illetékesekből. Úgy gondolom azonban, hogy a rendelkezésre álló keretek célirányos és átlátható felhasználásának hangsúlyozásával bizonyos mozgásteret elérhetünk.
Nem tudom, tájékoztattam-e már a szlovák médiumok olvasóit arról, hogy bekapcsolódtam a Társadalmi Részvétel Bizottságának munkájába. Mint azt a bizottság első ülésén megtudtam, olyan, társadalmi szervezetekből álló hálózatot kívánnak létrehozni, amelynek tagjai készek aktívan közreműködni a törvények előkészítésében. Azok a szervezetek, amelyek érdeklődnek e lehetőség iránt, a társadalmi szervezetek nyilvántartásába jelentkezhetnek a https://www.parlament.hu/web/tarsadalmi-reszvetel-bizottsaga/regisztracio oldalon, ahol részletesebb információkat is találnak a bizottsággal való együttműködés formáiról. Jó lenne, ha a nemzetiségi szervezetek is bekapcsolódnának a jövőbeni jogszabályok előkészítésébe és vitájába.
A fentiekhez még hozzátenném, hogy – ahogyan azt vártam is – a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának tapasztalt és új tagjai közötti együttműködés nem mentes a feszültségektől. Egyes kollégák úgy gondolják, hogy egyrészt az ő belépésük előtt ez a bizottság gyakorlatilag tétlenül várta a hazai nemzetiségek helyzetének javulását, másrészt pedig saját – nem mindig eredeti – ötleteikkel és javaslataikkal kívánják megújítani a bizottság munkáját. Azok az olvasók, akik kollégáim Facebook-oldalain keresztül is figyelemmel kísérik a nemzetiségi eseményeket, tudják, kire gondolok. Bízom azonban benne, hogy idővel, amikor felgyorsul az új Alkotmány és más, számunkra fontos törvények előkészítése, velük is megtaláljuk a modus vivendit.