Március 28-án a helyi plébános, Bibity Jovan esperesi helynök, Milan Eric pécsi szerb ortodox parókus és Andras Strijk diakónus koncelebrációjával felszentelték a várostól nem messze fekvő szőlőültetvényeken található, felújított, Szűz Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt szerb kápolnát.

A kápolnát egy természetesen kialakult forrás fölé 1902-ben emeltette a Mohácsi Szerb Ortodox Egyházközség. A XX. század elején a vallásos helyiek közül újhold idején péntektől vasárnapig sokan keresték fel a Vodicát. Imádkoztak és a fájó, beteg testrészüket a forrás vizével mosták, de szabadon meríthettek is belőle, vihettek azoknak, akik nem tudtak eljönni a kápolnához. A forrás az 1960-as években elapadt a környéken végzett vízkitermelési munkák miatt, a kút azonban a 2007-ben történt kimélyítése óta újra vízzel ajándékozza meg a látogatókat. A kápolna mostani rekonstrukciója magába foglalta az építmény szigetelését, vakolását kifestését, a tető cseréjét és a környezet rendezését is.

Az ünnepségen részt vett többek között Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkár, dr. Hargitay János országgyűlési képviselő és a „Mohács 500” projekt miniszteri biztosa, dr. Lásztity Jovanka, a Szerb Országos Önkormányzat elnöke, Pávkovics Gábor, Mohács polgármestere, Sztepanov Milán, a Mohácsi Szerb Önkormányzat elnöke,  a horvát, német és roma nemzetiség képviselői, vendégek Szegedről, Deszkről, Magyarország más részeiről és számos helyi lakos.

Soltész Miklós az eseményen azt mondta: egy nemzet, nemzetiség, közösség megmaradásában sok minden szerepet játszik, de ha a hit, a keresztény hit elvész, akkor a beolvadás, megszűnés felgyorsul, adott esetben el is tűnik egy nemzetiség.

“Amikor a nemzetiségeket támogatjuk, fontos közösségi helyiségek, iskolák, óvodák újulhatnak meg, de ugyanilyen fontos az egyházak támogatása is” – tette hozzá, megjegyezve, ez tette lehetővé korábban a mohácsi szerb ortodox templom rekonstrukcióját, és ez adott erőt a szőlőhegyen álló kápolna felújításához is. Jelezte, a Miniszterelnökség közvetett segítséget adott a kápolnaberuházáshoz, amely példaértékű helyi összefogással, sok ember akaratának, munkájának eredményeként valósult meg.

Soltész Miklós beszédében ígéretet tett a helyi parókia megújítására, az áprilisi országgyűlési választásokra utalva ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő két hétben hatalmas összefogásra van szükség az elmúlt időszakban a nemzetiségekért is végzett közös munka folytatása érdekében.

Hargitai János, Baranya 3. számú, Mohács központú körzetének a választásokon újra induló országgyűlési képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy magyarok és szerbek évszázadok óta élnek együtt a térségben, az oszmánoktól az 1526-os mohácsi csatában vereséget szenvedett közép-európai seregnek sok szerb katona is tagja volt.

A mohácsi szerb közösség kicsi, mintegy 50 emberből áll, de hihetetlen az, amit az építészeti értékmentésben produkál – utalt a szerb ortodox templom, a kápolna és Mohácstól mintegy harminc kilométerre található erdősmecskei templom felújítására.

Hargitai János hangsúlyozta, “az a gazdag jövő, ami előttünk áll”, még inkább kötelez építészeti értékeink megőrzésére, ápolására, felújítására. Magyarország és Szerbia között energetikai együttműködés és infrastrukturális kapcsolatok építése is zajlik, a most még csak személyforgalmat lebonyolító hercegszántói határátkelőhely a jövőben teljes értékűvé válik – tette hozzá.

Sztepanov Milán beszámolt arról, hogy a Vodica nevű kápolnát a Mohácsi Szerb Önkormányzat szervezésében újította fel a helyi szerb közösség összefogva a város lakosságával, ezzel “megőrizték az utókornak a mohácsi szerbség egy darabját, egyúttal tündöklő állapotba hozták Mohács egyik csodáját”. Úgy vélte, az ilyen emlékek megóvása kötelesség, mert amellett, hogy azok a múlt emlékei, egyúttal identitásuk, hitük, összetartozásuk alapjai is.

Bibity Jován esperesi helynök azt mondta, ahányszor összegyűlnek valamilyen közösségükhöz tartozó érték felújítása alkalmából, tanúságot tesznek arról, hogy a hit és az összetartozás nemcsak szavak, hanem tettek is. A kápolna felújítása nemcsak építési munka, hanem annak a jele, hogy őrzik gyökereiket, hagyományaikat, lelki értékeiket – jegyezte meg.

Azt kívánta, legyen ez a kápolna olyan hely, ahol mindenki megállhat, imádkozhat, megnyugodhat és erőt meríthet. Emlékeztessen egyúttal arra, hogy az egymással való közösségünk a legnagyobb megújulás, az, amely egyaránt épít kívül és belül.

www.mohacsiujsag.hu