A szlovák szószóló jegyzetei
Paulik Antal: – Azzal kezdem, amivel az előző jegyzetemet befejeztem. Amint azt korábban említettem, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága nevében felszólaltam két, törvények módosítására irányuló törvényjavaslat kapcsán. Mindkét esetben az e csomagok által módosításra javasolt jogszabályok közül azokra koncentráltam, amelyek elsősorban a személynevek hivatalos dokumentumokon való használatát érintették. Rámutattam, hogy a nevünk nemzetiségi nyelven való használatának jogi háttere alapvetően rendben van. Az elmúlt években jelentős előrelépést sikerült elérnünk ezen a területen. A szlovák nyelvű személynevek dokumentumokban való feltüntetése iránti érdeklődés azonban nem növekszik. Ez elsősorban azért van így, mert maguk az érintett köztisztviselők sem rendelkeznek elegendő információval erről a lehetőségről a hivatalokban. Pedig éppen nekik kellene tájékoztatniuk a polgárokat arról az eljárásról, hogy hogyan választhatnak szlovák keresztnevet utódaiknak, illetve arról a lehetőségről, hogy vezetéknevüket és keresztnevüket szlovákul is feltüntethetik személyes okmányaikban. Ezen a területen valószínűleg nekünk, az egyes nemzetiségek képviselőinek is aktívabbnak kellene lennünk.
A Magyar Távirati Iroda is beszámolt arról, amit a plenáris ülésen mondtam, vagyis ez a téma a mi köreinkben is visszhangra találhat.
Mint mindig, beszédemet teljes egészében elolvashatják vagy meghallgathatják a Parlament honlapjának archívumában, az alábbi címen:
Az Országgyűlés plenáris ülései időszakában az elmúlt két hétben kétszer is ülésezett a Magyarországi nemzetiségek bizottsága. Első olvasatban megvitattuk azt a három törvényjavaslatot, amelyről az előző alkalommal írtam, de a második olvasatban már nem volt mit hozzátennünk ahhoz, amit az általános vitában elmondtam. A második bizottsági ülésen két új törvényjavaslatot vitattunk meg, amelyekben nem kaptam új szerepet.
Időközben a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság is összeült, idén másodszor, miután az előző, október végi ülését jegyzőkönyv aláírása nélkül zárta le. A mostani ülésen átvettük a jegyzőkönyvtervezet azon pontjait, amelyekben legutóbb nem tudtunk konszenzust kialakítani, különösen az úgynevezett Beneš-dekrétumok érvényességét vagy érvénytelenségét, amelyek a második világháború után súlyosan korlátozták a Szlovákiában élő magyar közösség tagjainak polgári jogait. Jelenleg e korábbi korlátozások miatt tulajdonjogi problémák merülnek fel az állam és az e rendeletek alapján elkobzott földek akkori tulajdonosainak örökösei között. Hozzátenném ehhez, hogy ez a kérdés, akár nyíltan és közvetlenül, akár a tanácskozásaink hátterében, a vegyes bizottság egész fennállása alatt jelen volt. A 2000-es év, azaz e fórum létrehozása óta nem született megállapodás. És ez most sem tűnik túl biztatónak.
November elején kevesebb program volt, a Mindenszentek és a Halottak napjára való tekintettel is. Bár tartottak ilyeneket, de csak szűk körben, általában az egyes falvakban, kisebb közösségekben, külső vendégek meghívása nélkül. Így lehetőségem nyílt nekem is arra, hogy meglátogassam elhunyt szüleim, nagyszüleim és más közeli vagy tágabb családtagjaim sírjait. A borús időjárás ezeken a napokon pontosan tükrözte a temetők látogatóinak hangulatát. De hozzátartozik ehhez, hogy elhunytjaink megérdemlik az efféle megemlékező látogatásokat. Még akkor is, ha máskor is, gyakrabban is keressük fel a sírjukat. Amíg emlékezünk rájuk, velünk élnek, még akkor is, ha fizikailag már nem látjuk vagy érezzük őket. És ennek így kell lennie.
