Engedjék meg, hogy a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a 2023. évi központi költségvetésről szóló T/152. számú törvényjavaslat nemzetiségi igényeket érintő részeivel kapcsolatban.

Hozzászólásomat a költségvetésitörvény-javaslathoz – ha lehet azt mondani, most már hagyományosan – Johann Wolfgang von Goethe idézetével kezdtem ismét, amely magyarul így hangzik: „A tolerancia csak egy átmeneti állapotot jelölhet, mely elismeréshez kell, hogy vezessen. Az elfogadás önmagában sértés.”
Az elfogadás tehát nem elég; csak az elfogadás önmagában sértés. Többet szeretnénk, többet várunk: elismerést. Az elismerésre őseink élete elégséges alapot adott, mi még dolgozunk érte. Az elismerés feltétele, alapja pedig a megismerés.

Ezért engedjék meg, hogy a 2023. évi központi költségvetésitörvény-javaslattal kapcsolatos hozzászólásomat az elmúlt 8 évre, az elmúlt két ciklusra történő visszatekintéssel kezdjem. Teszem mindezt azért is, mert az új Országgyűlésben vannak olyan frakciók és képviselők, akik a korábbi ciklusokban nem vettek részt a Parlament munkájában ezért fontosnak tartom, hogy kapjanak egy átfogó tájékoztatást a Magyarországon őshonos 13 nemzetiségről. Tehát, tekintsünk vissza, hogy az első „nemzetiségi parlamenti ciklus” elején, azaz 2014. évben milyen helyzetben voltak a Magyarországon élő nemzetiségek; az előző nyolc évben miben és hogyan tudtunk előrelépni; hol tartunk ma, milyen céljaink vannak, ezek eléréséhez milyen megoldandó feladatok állnak előttünk? Mindezek kellő mértékű áttekintése és ismerete nélkül sem az elmúlt éveket, sem a 2023. évi központi költségvetéssel kapcsolatos nemzetiségi igényeket nem lehet reálisan értékelni, a helyükön kezelni, a megfelelő kormányzati és parlamenti döntéseket meghozni.

Több, mint nyolc évvel ezelőtt, a 2013. évi központi költségvetés zárszámadásánál azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy ennek az első nemzetiségi parlamenti hozzászólásnak már több mint bő 20 évvel korábban kellett volna megtörténnie itt, a magyar parlamentben, így több évtized mulasztását kell minden szempontból minél hamarabb felszámoljuk.
Majd ezt követően perceken keresztül lehetett és kellett sorolni, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek évtizedekig milyen méltatlan állapotok között voltak kénytelenek élni és működni.

Csak példaként és emlékeztetésül:
Először: a nemzetiségi civil szervezetek működési támogatására, a nemzetiségi kulturális programok támogatására rendelkezésre álló úgynevezett NEMZ-keretek 2002-től 2014-ig tehát 12 éven keresztül nem változtak, és a beérkező igények töredékére, 10-15 százalékára nyújtottak csak fedezetet.

Másodszor: az anyanyelvi diáktáborokra akkor rendelkezésre álló évi 30 millió forint keretösszeg az igényekhez képest olyan alacsony volt, hogy gyakorlatilag nem volt értelme pályázni. Egy nemzetiségi gyerekre vetítve az akkori keret napi két gombóc fagylaltra volt elegendő.

Harmadszor: a települési nemzetiségi önkormányzatok éves szintű működési támogatása átlagosan bruttó 222 ezer forint volt, mely havi nettó 14 500 forintnak felelt meg.

Negyedszer: az országos nemzetiségi önkormányzatoknál az államháztartási jogszabályok változásával, a különböző törvényi előírásokkal folyamatosan emelkedtek a gazdasági, pénzügyi, adminisztrációs költségek, a támogatások emelése nélkül.

Összefoglalóan azt kell mondani, hogy 2013-ig a Magyarországon élő nemzetiségek támogatása siralmas állapotban volt, és ez még igen finom megfogalmazása az akkori tényleges helyzetnek.
Ugyanakkor 2013. évtől már voltak reménykeltő, nagyon pozitív változások:
Egyrészt a 2013-as év nemzetiségi szempontból kétségkívül legnagyobb jelentőségű és pozitív változása volt, hogy a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények esetében jelentősen emelkedett és normatívvá vált a támogatás.

Másrészt a helyi nemzetiségi önkormányzatok intézményátvételi és -alapítási lehetőségének biztosításával megnyíltak a jogszabályi lehetőségek a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia kiépítéséhez.
A 2014. évi parlamenti választással a 13 magyarországi nemzetiség részére biztosítva lett a parlamenti képviselet, ami új lehetőségeket, új időszakot nyitott meg számunkra. A parlamenti képviselet első komoly eredménye lett, hogy a 2015. évi központi költségvetési törvénynél áttörést tudtunk elérni azzal, hogy a korábban kevesebb, mint 4 milliárd forint és már másfél évtized óta változatlan támogatási keretet 2 milliárd forinttal, több mint 50 százalékkal meg tudtuk emelni.
Az elmúlt nyolc évben (annak ellenére, hogy 2021. évben, a pandémia okozta válsághelyzetben nem került sor támogatásemelésre) a következő területeken tudtunk lényeges, érdemi javulást elérni:

1.) A nemzetiségi civil szervezetek működési és kulturális támogatási pályázati keretét az egyaránt 110-110 millió forintról 500, illetve 700 millió forintra, azaz mintegy öt és félszeresére emeltük.

2.) A nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokra meglévő 2014-es 30 milliós keretet 400 millió forintra, azaz a 13-szorosára tudtuk emelni. Hozzáteszem, hogy a nemzetiségi anyanyelvi diáktáborokat mindig, mindenhol és minden helyzetben első számú prioritásként kezeltük, és még ez a 13-szorosára emelt keret is – az objektív, reális igényeknek csak egy részére, még mindig csak mintegy 30-40 százalékára – ad fedezetet.

3.) A helyi nemzetiségi önkormányzatok általános működési támogatását a négyszeresére, az úgynevezett feladatalapú, differenciált támogatási keretét a két és félszeresére emeltük.

4.) Az országos nemzetiségi önkormányzatok és a nemzetiségi média, valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézmények támogatását 2015-ben, 2017-ben, 2019-ben és 2022-ben tudtuk érdemben megemelni; ezzel a működés legégetőbb finanszírozási problémái kezelhetők lettek.

5.) Több egyedi döntésű, nemzetiségi kiegészítő támogatási keretet tudtunk biztosítani olyan fontos területeken, mint például:
– a nemzetiségi színházak támogatása,
– a nemzetiségi köznevelési intézmények fenntartását és tulajdonjogát átvevő, helyi nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott nemzetiségi köznevelési intézmények kiegészítő működési és felújítási támogatása,
– valamint az országos nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek fenntartásában működő nemzetiségi köznevelési és kulturális intézmények beruházási, felújítási, valamint pályázati önrész keretének a megnyitása.

6.) Végül, de nem utolsó sorban: amit a nemzetiségi jövőnk szempontjából kiemelten fontosnak tartunk: a nemzetiségipedagógus-program eredményei.
Örömmel számolhatok be róla, hogy a 2016 őszén kidolgozott nemzetiségipedagógus-program:
Első pontjaként a nemzetiségi pedagógusok jobb megbecsülése érdekében a nemzetiségipedagógus-pótlékot:
– 2018. január 1-jével 10-ről 15 százalékra,
– 2019. január 1-jével 15-ről 30 százalékra,
– végül 2020. január 1-jével 30-ról 40 százalékra növeltük.

Így két év alatt a négyszeresére emeltük azon nemzetiségi pedagógusok nemzetiségi pótlékát, akik a lekötött idejük legalább 50 százalékában nemzetiségi nyelven oktatnak, nevelnek. Egyidejűleg 2020. január 1-jével bevezettünk két alacsonyabb mértékű (most már, a négyszeri emelés után alacsonyabb mértékű), 25 százalékos, illetve 10 százalékos pótlékkategóriát azok részére, akik korábban nem részesültek nemzetiségi pótlékban, így ma már minden nemzetiségi pedagógus részesül nemzetiségi pótlékban, ráadásul differenciáltan, a nemzetiségi nyelven történő oktatással-neveléssel töltött munkájával arányosan.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nemzetiségi pótlékot fenntartótól függetlenül, minden nemzetiség, minden nemzetiségi pedagógusa megkapja, és a fenntartóknak a nemzetiségipótlék-emelés bérfedezetét nem más keret terhére kellett úgymond kigazdálkodni, hanem minden évben megkapták költségvetési többletként, és meg fogják kapni a jövőben is. A nemzetiségipótlék-emelés így mintegy négyezer nemzetiségi pedagógus részére 2021-ben már közel 3,5 milliárd forint többletjövedelmet biztosított és fog biztosítani a továbbiakban is minden évben.

A nemzetiségipedagógus-program második nagyon fontos pontjaként beindítottuk a nemzetiségipedagógus-hallgatói ösztöndíjat:
– 2018. szeptember 1-jétől a nemzetiségi óvodapedagógus-hallgatók első évfolyama részéről 87 fővel kötöttünk szerződést, majd
– 2019. szeptember 1-jétől már a nemzetiségi óvodapedagógus-hallgatók mindhárom évfolyamáról és a nemzetiségi tanító-, tanár-, szaktanár-hallgatók első évfolyamáról 317 fiatallal kötöttünk szerződést.
– 2020. szeptember 1-jétől az ösztöndíjat már ki tudtuk terjeszteni a nemzetiségi tanító-, tanár-, szaktanár-hallgatók mind a hat évfolyamára, így 417 fiatal nemzetiségi pedagógushallgatóval kötöttünk ösztöndíjszerződést,
– Végül a most zárult tanévben már közel 500 ösztöndíjasunk volt!
– Idén szeptember elsején indul a német nemzetiségi gyermek és csecsemőgondozó képzés

Ráadásul a hét érintett nemzetiség részére az ösztöndíjak teljes lebonyolítását, elszámolását a Magyarországi Német Pedagógiai és Módszertani Központ végzi, így ezzel nem terheljük az állami apparátust.

Harmadik pontként, mindezzel párhuzamosan komoly erőfeszítéseket tettünk, teszünk a képző egyetemek és főiskolák felé annak érdekében, hogy ne csak a nemzetiségi hallgatók számát tudjuk növelni, hanem a nemzetiségipedagógus-képzés minőségét, elsősorban a nemzetiségi nyelvi kompetenciák jelentős fejlesztését is. Ennek a munkának a java azonban még előttünk van, erről majd pénteken kívánok még részletesebben beszélni.

Már a 2017. évi központi költségvetési törvény általános vitája során is és azóta minden évben ezen a ponton a hozzászólásomat azzal folytattam, hogy mindezen rendkívül örömteli, régóta várt pozitív változások után azt gondoljuk, hogy ez egy olyan pillanat, amikor (minden, kétségtelenül továbbra is meglévő gondot, feladatot, feszültséget félretéve) fenntartás nélkül köszönetet kell mondjunk és ezt teszem most is. A Magyarországon élő 13 őshonos nemzetiség nevében ismételten megköszönöm elsősorban természetesen a kormánynak, de az egész magyar parlamentnek, minden egyes korábbi és mai parlamenti képviselőnek az elmúlt nyolc évben nyújtott nemzetiségi támogatást, mellyel a kevesebb, mint 4 milliárd forint támogatás 2022. évre közel 24 milliárd forintra, azaz hatszorosára emeltük.

Külön is köszönöm, hogy a magyarországi őshonos nemzetiségek ügyeit, előterjesztéseit – egyfajta íratlan szabályként – kivették a napi parlamenti politikai csatározásokból, és az elmúlt nyolc évben minden nemzetiségi előterjesztést lényegében egyhangúlag fogadott el a Parlament. Hálásan köszönjük, Isten tartsa meg ezt a jó szokásukat a jövőben is!
Ugyanakkor ezen eredményeket, támogatásemeléseket a konkrét számokon túl a magyarországi nemzetiségek helyzetének teljes körű áttekintésével a helyükön kell kezelni és értékelni.
Egyrészt, aki az elmúlt évek nagyon pozitív nemzetiségi támogatás változásait, pusztán a számokat és a százalékokat nézi, és csak ezeket ismeri, látja, az teljes joggal vetheti fel, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek az elmúlt években kiemelt támogatásemelést kaptak a költségvetés általános növekedéséhez képest, és ebből a szempontból vitathatatlanul igazuk is van. Ezt én is csak megerősíteni tudom.

Másrészt viszont, aki átfogóan látja, történelmi mélységében ismeri a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek helyzetét; a teljes folyamatot; a számok mögött lévő tartalmat; hogy milyen mélyről indultunk; hogy anyanyelvünk, identitásunk, hagyományaink megőrzése, gyerekeink részére történő át- vagy ma már sokkal inkább visszaadása terén milyen nagyságrendű feladataink vannak; mennyire az utolsó órában vagyunk; milyen durva asszimiláció zajlott 7-8 évtizeden át, az azt is tudja, hogy az elmúlt nyolc év még csak arra volt elég, hogy megkapaszkodjunk, újra hitet kapjunk, és új lendülettel elinduljunk azon az úton, elindítsuk azokat a hosszú távú programokat, amelyek – reményeink szerint – a Magyarországon élő őshonos nemzetiségek túlélését, nemzetiségi létünk fennmaradását biztosíthatják. Hét-nyolc évtized súlyos mulasztásait, bűneit, annak következményeit nem lehet 7-8 év mégoly szép eredményeivel sem jóvátenni! Ehhez több évtized kell!

Ennek a két nézőpontnak, véleménynek az egyeztetése, kölcsönös megismerése, a megfelelő konszenzus kialakítása volt a jellemzője már a 2019-es, a 2020-as, a 2022-es és a mostani, 2023-as központi költségvetésitörvény-javaslatokkal kapcsolatos nemzetiségi igények egyeztetési folyamatának is.
A nemzetiségi támogatások értelmezése, időbeni összehasonlíthatósága érdekében fontos megemlítenem, hogy míg a 2014-2019-es években a XX. Emberi Erőforrások Minisztériuma fejezet tartalmazta a 13 nemzetiség támogatását, a 2020. évi központi költségvetési törvényben a roma támogatások átkerültek a XIV. Belügyminisztérium fejezetbe, a többi 12 nemzetiség pedig azóta a XI. Miniszterelnökség fejezetben szerepelt. Ezért bár természetesen továbbra is mind a 13 nemzetiség a Magyarországi nemzetiségek bizottságához tartozik, de mégis külön kell beszélni a romákról és máshol találjuk a költségvetésben is az adataikat.

A 2021 és 2022-es központi költségvetési törvényben még az is „bonyolította” az áttekinthetőséget, hogy a 12 nemzetiség támogatásának egy jelentős része átkerült a XLVII. (47-es) fejezet Gazdaságvédelmi Alap 2.1.7. Nemzetiségi intézmények támogatása beruházásra, felújításra, pályázati önrész címrendbe, amely viszont a T/152. számú, Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslatban már ki, illetve visszavezetésre került.

Közvetlenül a 2023. évi központi költségvetésről szóló, T-152. számú törvényjavaslatról, az ezzel kapcsolatos nemzetiségi módosítási igényekről azonban majd a holnapi felszólalásomban fogok részletesebben beszélni.

Addig is köszönöm, hogy meghallgattak.

MNOÖ