Nagy Gusztáv cigány származású költők (Kalányos Mónika, Bari Károly, Choli Daróczi József, Szolnoki Csanya Zsolt, Osztojkán Béla, Kovács József Hontalan, Szepesi József, Rácz Lajos) verseiből összeállított válogatása középiskolások számára készült.

Cigány passió
SZEMÉLYEK (a megjelenés sorrendjében)
Mária Gludija
József Judás
Cigány asszony Barabás
Moga Gruja
Zoga Pap
Bodonya Gurán
Jézus A tanítvány
Pilátus
ELSŐ FELVONÁS
1. jelenet
Betlehem városában, egy elhagyatott istállóban MÁRIA és JÓZSEF. Egy kopott jászolban fekszik JÉZUS, az újszülött Megváltó. MÁRIA altatja a kisdedet és énekel, JÓZSEF takargatja, hogy meg ne fázzon.
MÁRIA
Aludj, kicsim, aludj, drága
Anyád ringat két karjában:
Énekemmel kérek áldást álmodra.
Álmod fehér-könnyű legyen,
Mint pillevirág a hegyen:
Énekemmel kérek áldást álmodra.
Kintről egy cigány jósnő, most árus
CIGÁNY ASSZONY
Gyöngyhegyet!
Emberek,
Gyöngyhegyet tessenek!
Szív kelyhe termette
Fekete gyöngyöket
Vegyenek!
Testvérem, nagy világ!
Gyermekem, ifjúság!
Vedd meg e könnyeket!
A CIGÁNY ASSZONY belép az istállóba és MÁRIA elé veti magát.
CIGÁNY ASSZONY
Hontalan lelkem kér bebocsátást,
Könyörülj rajtam,
Jézus anyja, oldozz fel
Szíved erejével,
Sugaraiddal tisztíts meg,
Add rám áldásodat.
MÁRIA (a jövevényhez hajol és megáldja)
Szülessen benned oly naggyá,
Oly hatalmassá a lélek, mint amilyen nagy és
Hatalmas Tebenned az összeomlás.
Beszélj, jövendőmondó!
CIGÁNY ASSZONY
Onnan indultam
Én is:
A vadvirág lángokban rejtőző
Árvák földjéről,
Hol szomorú tüzekre olvassák
Bánataikat az anyák
Mellükön éhes csecsemőkkel,
Suttogva Mária nevét,
Vándorolva
Márvány-fagy telekkel
Nyöszörgő keréknyomnyi hazákban,
Csillagfény-zománcos éjjeleken
Lázas gyermekek
Madár-homlokára hajolva,
Éj-sóhaj sátrakban
Rejtőzve,
Kuporogva várva
A Megváltót.
CIGÁNY ASSZONY, szenvedélyesen,
kitárt kezekkel a kisdedhez térdelve
CIGÁNY ASSZONY
Mi lesz
Velünk, Uram,
A jövendők mit hoznak?
Angyalaid
Csendőr éveket
Hoznak?
S mi lesz
Teveled, Uram,
Neked az évek mit hoznak?
Kereszteket
Ácsolnak,
Uram?
S mi lesz
A kis
Népekkel,
Koponyaheggyé,
Auschwitzi hamuvá
Válnak, Uram?
S az emberiséggel
Mi lesz,
Uram?
Milliárdoknak
A jövendő ezredek
Mit hoznak?
MÁRIA gyengéden karon fogja az asszonyt és
elvezeti JÉZUS jászlától
MÁRIA (kedvesen)
Áldott vendég vagy
Te nékem az éjszaka
Asztalánál. Ülj mellém,
Kedves, és végy a kenyeremből.
MÁRIA egy agyagtányérra mutat, amiben bodag (bokolyi) van.
Ebben a pillanatban kintről kopogtatnak. A CIGÁNY ASSZONY
ijedten hátrál, majd eltűnik azon az ajtón, amelyiken bejött.
JÓZSEF nyit ajtót. Tekintetében félelem szikrázik, de beengedi
a jövevényeket. Megjelenik a három bölcs király.
2. jelenet
MOGA, ZOGA, BODONYA (megállnak az ajtóban)
JÓZSEF (MÁRIÁ-hoz, megkönnyebbülten)
És eljöttek ők is,
A csillaggal-föllármázott
Királyok, átsuhogtak szívdobogva
A hó-urnákban sötétlő városok fölött,
Holdsugarak csipeszei elől menekülő sivatagok
Zizegésén, szél-jeleken, moha-taréjos kőfalakon
Átrepültek szárny csattogva s bekopogtattak
Hozzánk, hátukhoz fagyott sörényeikkel.
MOGA (a jászol előtt térdelve)
Nem szülnek már a hajnalok
Nevető hajnalcsillagot,
És nem szülnek már az estek
Álmot, mosolyt, szerelmeket.
ZOGA
A dalaink megfakultak
Sivár mezsgyéjén a múltnak.
Mélabút, csendet, kínt terem
Jövőnk kertjében a jelen.
BODONYA
Ám kamasz derűnk ma visszatért
Karján a világ Megváltójával.
S táncra perdül szívünkben a vér,
Kacér táncra, az elmúlással…
Lassan elsötétül a színpad
3. jelenet
Egyszerű szobabelső, amely bíborvörös színben ragyog, este van. A szoba közepén egy hosszú asztal, feltálalva a vacsora. JÉZUS felnőtt férfi (harminchárom éves), az asztal közepén vörös kantusban imádkozik. Körülötte cigányok és a tizenkét tanítvány. Imádkozás után mindenki vacsorázik. A színpad bal oldalán egy tizenöt év körüli lányt vonszol be az apja, GURÁN. GLUDIJA (a cigány lány) alig tud lépni, béna. JÉZUS előtt letérdel. A háttérben az angyalok kara: táncosok, zenészek, énekesek. Halkan énekelni kezdenek egy szomorú hallgatót, a Kalyi Jag együttestől.
Az angyalok kara lassanként elcsendesül
GLUDIJA(JÉZUS-hoz)
Te,
Aki olyan megfoghatatlan,
Titokzatos áramlat vagy
Az emberi szívekben,
Fordítsd most felém arcodat,
Hadd lehelem forró imáimat
Füledbe.
Te,
Aki az emberi test
Univerzumában a kromoszómákat
Oly ügyesen csavargatod,
Tekerd az agyam a szívem hullámára,
Ne kételkedjem létedben, vakon bízzak
És higgyek benned. Gyógyíts meg…
4. jelenet
JÉZUS feláll és megérinti a lányt. Az angyalok kara pergetőbe kezd, először lassú, majd egyre gyorsabb a ritmus. A ritmusra elindul a béna láb, először lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogy gyorsul az ütem, úgy gyorsul a láb is. Fergeteges szóló tánc következik, később a boldog apa és lánya együtt táncol. Eközben JUDÁS, JÉZUS tanítványa kimegy a színből, és kisvártatva visszatér néhány római katonával. Elárulta JÉZUSt. Megszakad a zene. Drámai csend. Majd hirtelen az angyalok kara bátran JÉZUS elé áll… Botoló tánccal védik meg a betolakodó katonáktól. Elkezdődik egy igazi botoló a katonák és a cigányok között. JÉZUS egy intéssel leállítja a verekedést.
JÉZUS (a katonákhoz)
Miért álltok körül? Mit akartok tőlem?
Hogy tenyereitek izzadságszagú edényeibe
Kiosszam véremet, ahogyan a hófehér férgeknek a halál
Kiosztja a holtat?
Fenékig lefetyeltetek már annyi megalázott tengert.
A katonák JÉZUS-t kiviszik a színből.
GLUDIJA kivételével mindenki kimegy. GLUDIJA a színpad hátsó falánál lefekszik egy földre terített pokrócra.
A színpad elsötétül. A lány megálmodja JÉZUS halálát.
MÁSODIK FELVONÁS
1. jelenet
A szín most börtön. Elöl rácsszerű fal. Benn, a cellában három rab beszélget. JÉZUS, BARABÁS és GRUJA. BARABÁS halálra ítélt, GRUJA egyszerű tolvaj. JÉZUSt lázítással vádolják, mivel Isten fiává tette magát.
GRUJA
Szabadság: vasra-vert ígéret,
Szemünk láttára hervadsz
A rozsdát-vétkező láncok közt,
S azt merik mondani, szíveinket
Éled, hogy szabadok vagyunk, azt
Merik mondani, árva, némaságtól-szenesedő
Torkú madarak előtt: előttünk, akik
Ismerjük sóhajait a börtönt-próbáló eszmék
Tüzein tisztuló létnek.
BARABÁS (GRUJÁ-val szemben)
Balgaság nagyokat sóhajtozni:
Kiállni csupaszon a holdas éjszakában
És szentséges fogantatású
Beszédet tartani az egyforma csillagoknak,
Ezeknek a fáradhatatlan bamba lányoknak,
Milyen jó, hogy én sose tudom, mikor van este,
Milyen jó, hogy ígéretet tehetek: nem
Fogom észrevenni az elmúlást, nem fogom
Tudni, hány része van a pillanatnak: hirtelen
Lesz majd minden, mint ama nagy sötétség,
Amelyben fogantam, és aljas lesz majd
Minden, mint ama nagy sötétség, amelyben
Éltem s amelybe egykor belehaltam.
Küldd el hozzám szabadságodat,
Lelkem, szép szerelmem, örökig tartó örökszép
Örökkévalóság, add rám szabadulásodat, lelkem,
Szent szerelmem, örökig tartó mostoha egyedülvalóság,
Mert íme én:
E cellahosszúságú létezésben
Már semmi másban – csak a puszta pusztulásban
Látok tiszta épülést.
JÉZUS imádkozik. Tudja, hogy hamarosan meg fog halni,
a mi bűneinkért. Arra kéri Istent, hogy segítsen rajta.
Hajlandó meghalni, ha Isten ezt akarja.
JÉZUS (BARABÁS-hoz és GRUJÁ-hoz)
Szögekre hull a holnap,
A hold fekete kövekre kaptat.
Csatakos mének tapossák véremet,
Kajafások –
Szentírások ragyognak.
BARABÁS (JÉZUS-hoz, kiáltva)
Uram, te vagy Jézus, a Megváltó
Ó Uram, nyisd meg az
Eget, hogy imám felmenjen
A mennyekbe s a te közbenjárásoddal
Eljusson a Mennyei Atyához.
Jézus, te ismered az emberi természetet,
Azért jöttél el közénk, hogy megtapasztald
A mi gyötrelmünket, fájdalmunkat.
Éheztél, szomjaztál, fáztál, eltikkadtál a tűző nap hevétől,
Tüskés ágak szaggatták ruhádat.
Sértegettek, kigúnyoltak s leköpték a te dicsőségedet.
Ilyen nagy gonoszságot csak isteni természet tud megbocsátani.
Nehéz a bűn hordaléka, amelyet leteszek néked, Uram.
Tégy engem alázatossá, Uram, a bűnök megbocsátására.
Hatalmat kaptál az Atyától, hogy megváltsd az életünket
Kiömlő véred árán.
JÉZUS
Boldog vagyok, hogy meghalok,
Hogy mindig hűséges vagyok
Atyámhoz.
És nem sajnálom, hogy halálom
Nem az én halálom.
2. jelenet
Ácsműhely. A műhely közepén GURÁN, GLUDIJA apja teknőt farag. A feleség ruhát mos egy fateknőben. Szép nyári nap. Jobbról egy pap és két katona érkezik. A katonák két szál fát hoznak a vállukon. Ledobják GURÁN elé.
PAP (GURÁN-hoz)
Gurán, jól figyelj!
Nagy kereszt legyen,
Sokat ne faragj rajta,
Meglesz az ára,
Siess!
GURÁN munkához fog. GLUDIJA a színpad hátsó ajtója felől,
apjához siet. GLUDIJA szomorúan
GLUDIJA
Édesapám, milyen két furcsa fa!
Mi lesz belőle?
GURÁN (haragosan)
Eriggy, Gludija, ne is kérdezd!
A lány elfut, nyoma sincs a nemrég béna lábnak. GURÁN
mosolyogva néz utána. Hamar elkészült a kereszt.
Két katona cipeli tova.
GURÁN (a katonákhoz)
Hová viszitek, emberek?
Kinek? Szóljatok!
Két kérges kezem keresztet,
Mást mindennap annyit ácsol,
De soha semmit ilyen nehezen.
3. jelenet
KATONÁK
Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad nevét.
Nem emlékszel rá?
GURÁN (a fejéhez kap)
Jaj! Emlékszem!
KATONÁK
Vidd már a pénzt, kell a kereszt.
Megvettük. Mi közünk veled?
GURÁN
Nem adom. Nem adom.
Én rám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!
A KATONÁK félre lökik és tovább viszik a keresztet
4. jelenet
A Golgota. Középen áll a kereszt, rajta JÉZUS fölfeszítve. A kereszt alatt MÁRIA, JÉZUS anyja, és MÁRIA MAGDOLNA, magukba roskadva. A háttérben fáklyás tömeg. A tömegből JÓZSEF, JÉZUS tanítványa, félre PILÁTUS-hoz:
A TANÍTVÁNY
Hogy hozzád hű lehessek,
Magadtól el ne űzz,
Mert a távolság megszülheti a bűnt.
Minden más szavam csak fikció,
Hogyan lássam meg, benned mi a jó?
Ha szeretsz szeretlek:
– Jézus az enyém –
Arcod-arcomról csorog le a fény.
Magam vagyok, s te is,
Félőn, remegőn:
Bűnben született ember,
Fekete, fehér.
Minden, amit látsz rajtam,
Jézusi,
Minden, amit látsz rajtam,
Ördögi.
De hozzád, hogy hű lehessek,
Benned is ott az ok:
Híved magadért,
Jóságodért vagyok.
Nem lehetek más, sem jó,
Sem rossz:
Mint minden ember, élő,
Élni akaró.
Szeress, s szeretlek!
Add nekem Jézus testét!
PILÁTUS
Szavak szigorával,
Bűntudat ostorával
Ne taníts engem Jóságra,
– Jézus a tiéd!
A szín lassan elsötétül. Halk zene szól (Kalyi Jag), drámaivá
válik a szín. Ebben a hangulatban jelenik meg három ember,
a TANÍTVÁNY, BARABÁS és GRUJA. Leveszik JÉZUS-t a
keresztről, aztán a katonák kíséretével egy sírba helyezik,
és a bejárathoz a katonák egy hatalmas követ gurítanak.
Ebben a pillanatban megjelenik a jósnő, a CIGÁNY
ASSZONY, álmot küld mindenkire, csak BARABÁS és GRUJA
maradt talpon, akik kihozzák JÉZUS-t a sírból. A CIGÁNY
ASSZONY varázserejével visszagörgeti a követ a nyílásba.
JÉZUS-t a színpad elejénél viszik ki. JÉZUS kinéz a
közönség felé
5. jelenet
A helyszín újra a színpad hátsó része, ahol most ébredt fel GLUDIJA. Reggel van.
GLUDIJA (az apjához)
Édesapám, álmomban láttam ám
Édesapámat!
Ékes királyi széket faragott
Két nagy-nagy fából.
S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De az egész olyan volt,
Mint mikor meggyógyította a lábamat.
Fényes angyalok álltak körülötte
És uralkodott az egész világon.
Édesapám, ugye, gyönyörű álom?
GURÁN (tágra meredt szemmel)
Királyi széket… faragtam neki…
És uralkodik az egész világon?
Királyi szék volt véres keresztfából…
A te váltságod az Ő vére,
Igen, kis Gludijám, egyetlen leányom,
Gyönyörű álmod volt: prófétai álom!
Függöny