Idén először rendezte meg az Országos Örmény Önkormányzat, a Kispesti Örmény Önkormányzat az Örmény Kulturális Központ és az Urartu Örmény Színház közös szervezésében Trndez télbúcsúztató, tavaszváró ünnepét február 13-án az Országos Örmény Önkormányzat székházában. Az Örmény Közösségi Média Központ videót készített a rendezvényről, megtekinthető az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=lPhcyQR_8RA

Az ünnep eredetéről

A Trndez vagy régies nevén a Tyarndarach a megtisztulás ünnepe az Örmény Apostoli egyházban és az Örmény Katolikus egyházakban, amelyet Jézus születése után 40 nappal ünnepelnek. A Trndez ünnepe zoroasztriai eredetű, és gyökerei a Kr.előtti 2. évezredre nyúlnak vissza. Eredetileg a nap / tűz imádatához kapcsolódott az ókori kereszténység előtti Örményországban, ami a tavasz eljövetelét és a termékenységet jelképezi.

Az Örmény Apostoli egyház február 13-án ünnepli az örmény emberek egyik legnépszerűbb ünnepét a Trndezt vagy Tiarnendarajt. Ennek az egyházi ünnepnek a gyökerei a kereszténység előtti múltba nyúlnak vissza, amikor örmény őseink még tűzimádók voltak. Akkoriban ezt az ünnepet “Drndeznek” hívták, ami örményül azt jelenti, hogy “szénakazalt égetni az Úr tiszteletére”. Amikor Örményország 301-ben felvette a kereszténységet és államvallássá tette, az ünnep elnevezése megváltozott. A „Drndez” az örmény „ter” szóból „Trndez” lett.

A Trndez valójában a tél búcsúját és a tavasz beköszöntét szimbolizálja. Ennek az ünnepnek az eredete a folklórhoz kapcsolódik. Vahagn, a tűz istenének mítoszához. A hideg télbe belefáradva az emberek máglyát gyújtanak, hogy segítsék a napot, és siettessék a tavasz beköszöntét. A nap isteni tüzéből született Vahagn megöli a vízforrást őrző Sárkányt, aki emberáldozatokért cserébe vizet adott az embereknek. Amikor a víz elkezdi elárasztani, a földet, a talaj kivirágzik. Így a tűz segít legyőzni a telet.

Az örmény egyház kánonja szerint az ünnep előestéjén, az esti istentisztelet után előünnepet tartanak. Az Evangélium és az Úr ünnepének kezdetét hirdeti. Az ünnep előtti szertartás végén Andastan szertartását hajtják végre, melynek során megáldják a világ négy eredetét. A templomi lámpások tüzéből Krisztus világosságának jelképeként máglyát gyújtanak.

Trndez fő szimbóluma a máglya, amely felett a szerelmes párok vagy ifjú házasok kéz a kézben átugranak. Természetesen az ünnepség minden résztvevője átugrik. Az ünnep a család áldásának napjának számít, különösen, ha újszülött is van a családban.
Az évezredes történelem során számos jelzőt, szokást adtak az ünnephez. Így közkeletű hiedelem, hogy ha egy szerelmespár kéz a kézben átugrik a máglyán és átugorva a tűzön nem engedik el egymás kezét, szerelmük örökké fog tartani. Még ha a fiatalok nem is ugranak magasra, nem baj, nem kell aggódni. Az ünnepi máglya tűznyelvei a lábak sarkát érintve a feltámadás erejét, a jó közérzetet közvetítik.
A meddő nők is átugranak a máglyán, abban a reményben, hogy ez segít nekik megkapni az anyaság örömét. Az ünnepség többi résztvevője akik átugorják a máglyát, elhárítják maguktól a kudarcot és a szerencsétlenséget.

Ezt követően mindenki kéz a kézben táncol a máglya körül. A vidéki közösségekben a máglyák hamvait szórják ki a szántóföldeken, a gazdag termés reményében.

Alex Avanesian