Nemzetközi szakkonferencia Budapesten

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága soros magyar elnöksége alkalmából a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága szervezésében 2021. november 4-5-én került megrendezésre Budapesten, a Bolgár Művelődési Házban a Nemzetiségek Magyarországon: A nemzetiségi értékek megőrzése és továbbadása című nemzetközi szakmai konferencia. Az eseményen a nemzetközi kisebbségvédelem kiemelt szereplői mellett a hazai nemzetiségi közösségek vezetői, valamint a politikai, illetve szakpolitikai terület magas rangú képviselői vitatták meg az egyes szakkérdéseket.

A kétnapos eseménynek otthont adó Bolgár Művelődési Ház házigazdájaként is köszöntötte dr. Muszev Dancso, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke az anyaországok nagyköveteit és képviselőit, a nemzetiségi szószólókat, országos elnököket, a konferencia előadóit, résztvevőit és vendégeit. Nyitó beszédében visszautalt a magyarországi bolgár közösség történelmében fontos mérföldkövekre, a közösségi ház múltjára.

Magyarország nemzetiségpolitikáját Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának magyar elnöksége és a magyar nemzetiségpolitika címmel dr. Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára

mutatták be nyitóelőadásaikban.

Sztáray Péter arról beszélt, hogy a magyar elnökség alatt a „legfőbb prioritás” a nemzeti kisebbségi közösségek jogainak biztosítása és az ezzel kapcsolatos politikai és jogi döntéshozatal volt. Stratégiai célja volt a magyar elnökségnek a kérdés központba helyezése. Kiemelte: az elmúlt tizenegy év jogalkotása megemelte a magyarországi nemzetiségi közösségek státuszát jogi szempontból, és ezáltal nagyobb teret biztosít nekik a jövő építéséhez. Sok elemében ma már modellértékű a hazai jogi környezet és a támogatási rendszer. Szólt arról is, hogy Ukrajnában 2017 óta „jogszűkítésnek” vagyunk tanúi. Fontos lenne, hogy a szerzett jogokat ne csökkentsék sehol, mert ez növeli a feszültséget, nem járul hozzá a stabilitáshoz, amely mindannyiunk érdeke.

Soltész Miklós hangsúlyozta, Magyarországon értékként tekintenek minden nemzetiségi közösségre, amelyek jól éltek a számukra megnyílt lehetőségekkel, és mindez kihat a jószomszédi viszonyokra is. „Nagyon pozitív kapcsolat indult el” Horvátországgal, Szerbiával, Szlovákiával, Szlovéniával, továbbá javulnak a kapcsolatok Romániával is. Az államtitkár kiemelte: ez az elmúlt években megfigyelhető ugrásszerű változás erősíti a nemzetek Európáját. „Mi magyarok abban hiszünk, hogy a nemzetek Európája az, ami ezt a közösséget megőrzi” – fogalmazott, és hozzátette, ebben nemcsak az egyes nemzeteknek, hanem az egyes országokon belül a nemzetiségeknek is hatalmas szerepük van.
Soltész Miklós kitért arra is, hogy az ukrán-magyar kapcsolatok a „nullával egyenlőek”. Ez „nem rajtunk múlik, mindent megteszünk” – mondta, jelezve: Magyarország sok mindenben segít az ukránoknak, például a sebesültjeik ellátásában, ukrán árva gyerekek üdültetésében, ugyanakkor ezt nem viszonozzák a kapcsolatokban.
Az államtitkár a magyarországi nemzetiségi politikát ismertetve, a nemzetiségek megmaradása érdekében az elmúlt tizenegy évben tett törekvéseket tíz pontban foglalta össze. Az alaptörvény megalkotását, a nemzetiségek parlamenti jelenlétét, az önkormányzati rendszert, az intézményátadást nemzetiségeknek, az egyházi jelenlétet, a nemzetiségi civil szervezeteken keresztül folytatott közösségi életet, a nemzetiségek anyaországi kapcsolatainak erősítését, az oktatást és a képzést, a jogszabályi környezetet, valamint a finanszírozást sorolta ide.
Előadásában a többi között rámutatott arra, hogy a nemzetiségek 2010-ben tizenkét intézményt tartottak fenn, ma pedig már százat. A 2010-es kezdetekhez képest 2020-ig a nemzetiségek támogatása a hatszorosára emelkedett. Ez megjelenik a civil szervezetek támogatásában, az oktatás-nevelésben, az önkormányzatoknál, az épületeik felújításánál. A nemzetiségek támogatása több milliárd forinttal emelkedik 2021 és 2022 között is – közölte.

Langerné Victor Katalin előadásában Magyarország legnagyobb létszámú nemzetiségének, a cigányoknak a helyzetét ismertette, különös tekintettel a 2010-2021 közötti időszakban bekövetkezett változásokra. A lakosság mintegy tíz százalékát kitevő romákra a nagyfokú szegénység volt jellemző. Olyan állapotot vettek át 2010-ben, amelyben a romák nagy részének nem volt munkája, a gyerek nagy része nem járt iskolába. A szegénység felszámolására új stratégiát kellett kidolgozniuk a romák bevonásával. Ennek útját az oktatásban és megfelelő munkahelyek teremtésében látták. A kormány 450 ezer ember szegénységből való kiemelését vállalta, mára csaknem egymillió ember kiemelése sikerült. Ma kétszer annyi roma dolgozik, mint 2010-ben (akkor a munkavállalók aránya 20 %-os volt a romák között, ma ez 50 %-os), és a roma gyerekek 93 százaléka óvodába jár, ami Európában egyedülálló arány a romák körében.
Langerné Victor Katalin kiemelte: Magyarország különös figyelmet fordít a roma közösségekre, a kultúrájukra és a nyelvükre is. A magyar oktatási rendszer mellett elérhető számukra az anyanyelvű oktatás is, beás és oláh nyelvű tankönyvek egyaránt rendelkezésre állnak számukra. Az alapítványi iskolaként induló Gandhi Gimnázium ma a magyar kormány támogatásával működik, és újabb tagintézménnyel bővült. Nemzetiségi és általános tanulmányi ösztöndíjjal támogatják a jó tanulmányi eredményeket, roma szakkollégiumok hálózata járul hozzá a felsőfokú tanulmányok elvégzéséhez.

A konferencia következő előadásaiban – Kitekintés a nemzetközi tapasztalatokra és azok magyarországi vonatkozásaira címmel – dr. Bernd Fabritius, a Német Szövetségi Kormány kisebbségügyi és határon túli németekért felelős megbízottja, Milan Jan Pilip, a Határon Túli Szlovákok Hivatalának elnöke, Arno Gujon, Szerbia Külügyminisztériumának a régió diaszpórájával és szerbjeivel való együttműködés igazgatóságának igazgatója, Milan Bosnjak, a Határon Túli Horvátok Állami Hivatalának különleges tanácsadója és Vincze Lóránt, Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnöke, európai parlamenti képviselő számoltak be a kisebbségvédelem terén elért nemzetközi tapasztalatokról, ezek magyarországi vonatkozásairól, az Európa Tanács munkájáról, különös tekintettel is a nemzetiségi vonatkozásokra.

Dr. Bernd Fabritius elmondta, 26 országban felel a német közösségekért, melyeket közös értékek kapcsolnak össze. Az értékek között vannak, amelyek változnak, de vannak olyanok, amelyek mindig megmaradnak, és ezek képezik a nemzetiségi politika alapjait, ami nemcsak a nemzetiségek ügye, hanem a politika része is. A német kormány fontosnak tartja a német kisebbségeket, ezért harminc éve igyekszik különféle szervezeteken keresztül az adott állammal együttműködve támogatni őket. Ezen belül is kiemelten a fiatalokat, a néptánccsoportokon, színházakon, múzeumi és digitális programokon keresztül. Dr. Bernd Fabritius Szatmár megyei példán keresztül rávilágított a kisebbségek (ott a német és magyar) egymásrautaltságára. Egymás támogatása, a közös vallás védelem az asszimiláció ellen is. Elmondta, a magyarországi német kisebbség valóban nagy támogatást élvez, és erős bennük az összetartozás érzése.

Milan Jan Pilip elmondta, 1993 óta kétévente megszervezik a külföldön élő szlovákok találkozóját, minden évben saját tematikával és kb. száz delegálttal. A legutolsó, 2018-as találkozó témája éppen az volt, hogyan lehet erősíteni a nemzettudatot. Milan Jan Pilip ismertette a határon Túli Szlovákok Hivatalának feladatait, melyek között szerepel a külföldön élő szlovákok jogvédelme, együttműködés szervezetikkel és támogatások biztosítása az oktatás, tudomány, kultúra és média területein. 2020-ban 29 országban 654 projekten keresztül valósult ez meg, a magyarországi szlovákok 67 projekt támogatásában részesültek, öten állami ösztöndíjjal tanulhatnak szlovák egyetemen, tíz anyanyelvi tanárt és két egyetemi oktatót küldtek Magyarországra.

Arno Gujon megerősítette, hogy a nemzetiségi kérdés nemcsak a két ország kapcsolata, hanem a sokszínű Európa megőrzésének szempontjából is fontos. Elmondta, hogy a Szerbiában élő nemzetiségeket ugyanazok a jogok illetik meg, anyanyelvüket hivatalos nyelvként ismerik el. Szerbia számára fontos a szerb diaszpóra védelme, közös finanszírozású projektekkel a nemzetiségi identitást és a gazdasági együttműködést egyszerre támogatják. 2021-ben Magyarországgal 43 ilyen közös finanszírozású projekt valósult meg, közöttük oktatási intézmények támogatása és mezőgazdasági projektek egyaránt szerepeltek.

Milan Bosnjak elmondta, hogy a horvát alkotmány védi és támogatja a más országokban élő horvátok három nagy csoportját: a Bosznia-Hercegovinában, a 12 európai tagállamban és a tengeren túli horvát emigrációban élőket. A határon Túli Horvátok Állami Hivatalának támogatásával valósul meg számos projekt: a magyarországi horvátok nyelvtanulását támogató projekt, együttműködés horvát egyetemekkel, egyetemi kvóta biztosítása, 2018-ban a zágrábi, majd azóta öt egyetemmel való együttműködés, a 2017-ben induló „Gyökereink” általános iskolások cserediákprogramja, a pécsi horvát színház felújítása, közös fellépések. Az együttműködésre jó példa a Croatica médiaközpont, ami az ausztriai és szabadkai magazinok kiadója is. A magyarországi négy nagy horvát oktatási központban több mint 3000 diák tanul.

Vincze Lóránt gratulált a miniszterelnökség szakhivatalának a konferencia megszervezéséért, a magyar kormánynak a jól megtervezett és kivitelezett ET-elnökséghez, kiváltképpen ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét az elnökség fő prioritásai közé emelte. Ezután kitért az „őshonos kisebbség” szóhasználatra: a kisebbségi lét olyan állapot, melynek nem kell, hogy pejoratív értelmezése legyen, ugyanolyan értékes, mint a többségi társadalom. Elmondta, hogy az Európa Tanács az a meghatározó szervezet, amely keretekbe foglalta a nemzetiségek jogait. A kultúra átörökítését szolgálja valamennyi keret (az adott állam együttműködési modellje, jogi normái), így színes, sokféle rendszer van az európai tagállamokban. Utalt arra, hogy a Kisebbségi Keretegyezményt, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját 1992 óta többször többféleképpen értékelték, az azóta eltelt harminc év után időszerű lenne megújítani, aktualizálni. Értékei mellett a további feladatokra irányította a figyelmet, utalt a nemzetiségi jogok visszavágására Ukrajnában és megrekedésére Romániában.

A nemzetiségi konferencia szünetében személyes találkozásokra is sor került. Kiváló előadása után Vincze Loránttal Soltész Miklós a határon túli magyarok további segítéséről és az európai helyzetről beszélt.

Az első konferencianap további részében Kitekintés az Európa Tanács nemzetközi és magyarországi tapasztalataira címmel Maro Michaelides, az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának Szakértői Bizottsága részéről, Petter Wille, az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága részéről, valamint az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala részéről dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, nemzetiségi ombudsmanhelyettes, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes tartott előadást.

Maro Michaelides ismertette: a karta célja, hogy a beszélők a magán- és közéletben is használhassák anyanyelvüket széles körben megvalósult, 26 állam ratifikálta, és az utóbbi években további nyelvekre is kiterjesztették. Felhívta a figyelmet az Európa Tanács honlapján megjelent Legjobb gyakorlatok a nyelvhasználatról szóló gyűjteményre. Bemutatta a Szakértői Bizottság monitoring munkáját. A 2019-ben életbe lépő reform szerint ötévente jelentést, két és félévente pedig ajánlásokat kell tenni a nyelvhasználat megvalósulásának gyakorlatáról. Magyarország 2020 februárjában adott be jelentést a megvalósulásokról: a vállalások teljesültek, Magyarországnak részletes és összetett törvényrendszere biztosítja a nemzetiségek jogait és nyelvhasználatát, a parlamenti képviselet és részvétel példaértékű, és a szervezeti struktúra is jó.

Petter Wille a romák Európa országainak többségi társadalmában elfoglalt helyéről, helyzetükről beszélt. Ismertette a kirekesztés, megkülönböztetés ellen létrehozott jogi kereteket, ajánlásokat az azonnali cselekvésre és a gyűlöletbeszéd ellen, felhívásokat a tolerancia és kulturált párbeszéd megvalósulására, új ajánlásokat a romákkal és nyelvhasználatukkal kapcsolatban, az iskolai szegregáció, társadalmi kirekesztődés, a hátrányos megkülönböztetés (különösen a nők és gyerekek esetében) ellen.

D. Szalayné Sándor Erzsébet „A Magyarországon élő nemzetiségek jogvédelme az ombudsmanhelyettes szemével” címmel tartott előadást a jogvédelem aktuális tendenciáiról és a továbblépési lehetőségekről.

Az ombudsmanhelyettes beszéde elején jelezte: „Ma már a magyar jogrendszerbe ágyazott szabályozási környezetben élhetünk, bár a „nemzetiségi jogok” kifejezés hallatán még ma is sokan sokfélét gondolhatunk. Annak felismeréséhez, hogy egyszeri és megismételhetetlen személyiségünk a többségitől eltérő adottságaink, anyanyelvünk, hagyományaink kölcsönhatásának lenyomata, nem szükséges szakembernek lennünk. A származás miatti kirekesztés igazságtalanságának felismeréséhez sincs szükség különleges képességekre, csak az emberségünkre. Az ilyen élethelyzetek megértéséhez és a jogvédelmi lehetőségek megismeréséhez az ehhez hasonló konferenciák, valamint a nemzetiségi érdekképviseleti és jogvédelmi szervezetek munkája is elengedhetetlen.”

A nemzetiségi jogok jelenlegi helyzetével kapcsolatban kifejtette, hogy az ügyforgalmi tendenciák és a szakmai partnerektől érkező visszajelzések alapján a nemzetiségi jogok érvényesítése során egyaránt megfigyelhetőek egyéni jogalkalmazói hibák és rendszerszintű visszásságok is. Az ombudsmani jogvédelem sajátossága, hogy a panaszok kezelése mellett kiemelt figyelmet kell fordítania a jogi és társadalmi tendenciák érzékelésére, valamint a szükséges szakmai javaslatok mielőbbi kidolgozására.

Ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy biztoshelyettesi munka során az ügyek jellegében és típusában az elmúlt években jelentős változást is tapasztalt. A korábbi „klasszikus” nemzetiségi panaszok – így különösen a helyi önkormányzatok részvételi jogaival, az intézményfenntartás egyes kihívásaival vagy konkrét finanszírozás anomáliákkal kapcsolatos panaszos megmaradtak, azonban az országos nemzetiségi önkormányzatok és a szószólók hatékony érdekérvényesítő és jogvédelmi tevékenységének eredményeként a konkrét panaszügyek száma csökkent, jelentősen nőtt azonban az általános vagy rendszerszintű problémát felvető beadványok száma. Ezek jellemzően több közösséget, illetve több – például intézményfenntartás vagy pedagógusképzés – miatt fokozottan érintett, azonos helyzetben lévő nemzetiséget érintenek és túlmutat az egyéni jogorvoslaton, hiszen folyamatos teleologikus gondolkodást, szakmai koncepciókat és a fejlesztések iránti nyitottságot igényelnek.

A roma nemzetiséggel kapcsolatban emlékeztetett rá: a szociológiai kutatások alapján mintegy 650.000 főt számláló roma közösségek sorsa a többi nemzetiség sorsától eltérően alakult, egy sajátos perspektívával egészül ki. Nemzetiségként részesülnek ugyan a kulturális autonómia által nyújtott külön jogokból, ezek gyakorlati érvényesítésével azonban – a közösség tagjait a társadalom más csoportjainál nagyobb mértékben sújtó mélyszegénység, kiszolgáltatottság és hátrányos megkülönböztetés hatásai miatt – szerényebb mértékben tudnak élni. A romák esetében a nemzetiségi jogok érvényesítése mellett éppen ezért napjainkban is kiemelt szerepet kap – a történelmi hátrányok és a gyakran tapasztalt hátrányos intézményes megkülönböztetés elleni harc eszközeként – az egyenlő bánásmód biztosítása és speciális esélyegyenlőségi programok végrehajtása.

Az elmúlt években megjelent elvi megállapításai és a biztossal közös jelentései alapján néhány olyan kérdésre is nyomatékosan felhívta a figyelmet, amelyekben ugyan az elmúlt években előrelépés tapasztalható, de a helyzet megnyugtató rendezése érdekében további hosszabb távú kormányzati intézkedések is szükségesek.

A konferencia első napjának végén Tircsi Richárd, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága Nemzetiségi Főosztályának főosztályvezetője foglalta össze az Európa jövőjéről szóló konferenciához kapcsolódó tapasztalatokat, A nemzetiségi nyelvek örökösei címmel. Előadásában ismertette azokat a támogatásokat, amelyeken keresztül a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága az Oktatás, kultúra, ifjúság és sport szakterületén belül az oktatáson és ifjúságon keresztül a nemzetiségek megmaradását és gyarapodását erősíti. A beszámolóját az elmondottakat alátámasztó slideshow színesítette a magyarországi és anyaországi táborokról, rajzpályázatokról, a Nemzetiségi Tanulmányi Ösztöndíjprogramról, a Nemzetiségi Pedagógus Programról, a nemzetiségi pótlékról, a Nemzetiségi Pedagógus Tanulmányi Ösztöndíjprogramról, nemzetiségi ifjúsági találkozókról és az idén induló Nemzetiségi Alumni Találkozóról.

A konferencia második napján a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány igazgatóhelyettese, Gyorgyovich Miklós és Makay Mónika kutató ismertették a nemzetiségekkel kapcsolatos legfrissebb kutatások módszereit, menetét és eredményeit. A kvantitatív kutatás a teljes magyar lakosságot reprezentálja, az interjús kutatás tíz nemzetiségi szakértővel készült, a fókuszcsoportos kutatás 12 helyszínen egy-egy tízfős nemzetiségi csoporttal történő személyes találkozás keretében zajlott. A kvantitatív kutatásokból kiderült, hogy ma a társadalom nagy többsége egyetért azzal, hogy a nemzetiségek Magyarország kulturális örökségének részéhez tartoznak, zökkenőmentes az együttélés velük, teljes jogú tagjai a társadalomnak, ápolniuk kell a hagyományaikat és saját nemzetiségükhöz hű oktatásban részesülhetnek. Az interjús és fókuszcsoportos kutatás során az összetartozás és elégedettség érzésére, identitás, nyelvhasználat kérdésére, kultúra és hagyományok őrzésére vonatkozóan válaszoltak a megkérdezettek. A kutatásból kiderült, hogy a nemzetiségek elégedettek a számukra biztosított lehetőségekkel, és élnek is azokkal.

A konferencia záró részében megtartott kerekasztal-beszélgetés során a résztvevők – Szutor Lászlóné, a Szerb Országos Önkormányzat elnöke, Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke, dr. Muszev Dancso, a Bolgár Országos Önkormányzat elnöke, Gugán Iván, az Országos Horvát Önkormányzat elnöke és Schindler László, a Magyarországi Németek országos Önkormányzatának elnökhelyettese – dr. Fürjes Zoltán, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár körében A magyarországi nemzetiségpolitika jó gyakorlatairól hoztak példákat személyes tapasztalataik alapján. A beszélgetésben részt vevő öt nemzetiségi felszólaló megerősítette: összeköt a múlt és az elmúlt 10 év is. Két fő kérdést jártak körül: az identitás és a fiatalok motiválásának kérdését. Egyhangúan vallották, hogy nemzetiségi identitásukat megélhetik, a támogatásoknak köszönhetően oktatási, közösségi épületeik megújultak, és ez büszkeséget jelent. A kisebb falvakból való elvándorlás ugyanúgy sújtja őket is, mint általában a kisebb településeket az ország olyan régióiban, ahol kevesebb a munkalehetőség. Az anyanyelv átadásának helye már nem elsősorban a család, ezt a feladatot az óvoda, iskola vette át. Schindler László elmondta, hogy az asszimiláció, a nyelvvesztés már korábban lezajlott, az oktatási intézményeken keresztül van lehetőség a disszimilációra. Ugyanakkor a fiatalokat a kétnyelvűség büszkeséggel tölti el. Történelemtanárként az a meglátása, hogy jobban fel kell hívni a többségi társadalom figyelmét a nemzetiségek jelenlétére. Hollerné Racskó Erzsébet emlékeztetett, elsőként a szlovák ifjúsági szervezet alakult meg. Az önkormányzati struktúra munkalehetőséget is kínál a szlovákul jól beszélő fiatalok számára. Dr. Muszev Dancso elmondta, hogy a kiegészítő nyelvoktatás mellett a táborok, a közösségi élet, a színház- és néptánccsoport és a hat nemzetiség részvételével működő focicsapat is a fiatalokat vonzó és az identitást erősítő lehetőségek között szerepel.

A konferenciát dr. Fürjes Zoltán záróbeszéde fejezte be, melyben elmondta, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága soros magyar elnöksége jó alkalom volt arra, hogy a prioritások megjelölése mellett hallassuk hangunkat, hiszen van mire büszkének lennünk a nemzetiségpolitika terén. A nemzetiségek békében élnek, és ez lehetőséget ad az identitásuk megélésére. Kapcsolatban állhatnak egymással és a többségi társadalommal. A szószólói és képviselői jelenlét a parlamentben, a nemzetiségi törvény módosítása kifejezi, hogy a kormány figyelembe veszi a nemzetiségek igényeit.

Nemzetiségi konferencia program

Fotó: Gohér Krisztina

Források: MTI, nemzetisegijogok.hu