A Többnyelvűség és edukációs nyelvészeti kutatócsoport/ Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Intézet szervezésében  június 11-én került bemutatásra a mintegy 25 éves kutatás eredményeit összegző kötet a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont előadótermében.

A szerzők, tudományos szakemberek, érdeklődők mellett a rendezvényen megjelent dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet ombudsmanhelyettes, Paulik Antal szlovák nemzetiségi szószóló, a nemzetiségek képviselői és a tudományos kutatásban résztvevő adatszolgáltatók, valamint a kötet létrehozásában közreműködők közül is többen.

A kötet szerzői:

• Bartha Csilla
• Borbély Anna
• Erb Maria
• Orsós Anna
• Tuska Tünde
• Tücsök Dorottya
• Uhrin Erzsébet

A szerzők a kötetről az előszóban:

A Többnyelvűség Magyarországon tanulmánykötet a magyarországi nemzetiségek nyelvi szokásairól szól. Ez egy szelete és nem az egésze a címben megjelölt hazai nyelvi sokszínűségnek, amely így is oly sokrétű és összetett, hogy a kötet a nemzetiségek többnyelvűségének csupán néhány lényeges elemét villantja fel. A hatályos nemzetiségi törvény 13 hazai honos nemzetiséget határoz meg. Tagjainak nyelvi repertoárja több nyelvet ölel fel, beleértve közösségük nyelvét és nyelvváltozatait, a magyart, valamint idegen nyelveket is. A kötet fejezetei – tájékoztatnak a magyarországi nemzetiségek által beszélt nyelvek (nemzetiségi nyelvek) és a többségi nyelv (a magyar) funkcionális megoszlásáról, a nyelvi vélekedésekről, valamint ezek társadalmi kontextusáról. A kötet szerzői 2001-ben döntötték el, hogy közös nemzetiségi szociolingvisztikai kutatásba fognak. A tervet egy sikeres pályázat erősítette és formálta, a tanulmánykötet megvalósulását az azóta tartó szakmai kapcsolat biztosította. A kutatás tervének igénye azért született meg, mivel azonos elméleti és módszertani alapokon nyugvó és hat hazai nemzetiségi közösségről szóló összehasonlító szociolingvisztikai kutatást mindeddig nem végeztek. A hazai nemzetiségek tudományos műhelyei saját közösségük kutatási terveire összpontosítanak. Ez persze nem kis feladat, hiszen erősen hátrányos helyzetben voltak és vannak még ma is. Mindemellett meg kell említenünk a Gyivicsán Anna – Kozma  Mihály – GyőriNagy Sándor – Szász János András szerzők által jegyzett A magyarországi nemzetiségek kulturális, tudati jellemzői (Budapest, Állami Gorkij Könyvtár Művelődéskutató Intézet) tanulmánykötetet. Jó kezdetnek bizonyult az 1985-ben megjelent könyv, amelynek fejezetei több hazai nemzetiségről szólnak. A folytatásra 2007-ben került sor, amikor megjelent egy tanulmánykötet Bindorffer Györgyi szerkesztésében Változatok a kettős identitásra. Kisebbségi léthelyzetek és identitásalakzatok a magyarországi horvátok, németek, szerbek, szlovákok és szlovének körében címmel (Budapest, Gondolat Kiadó–MTA Etnikai-nemzeti Kisebbség kutató Intézet). A kötet egy 2005-ös vizsgálat alapján bemutatja a kettős identitás tartalmát öt Magyarországon élő nemzetiségben. Ennek keretében a nyelvhasználati szokások, a kétnyelvűség tematikája is górcső alá kerül. Az 1985-ben elkezdett és 2007-ben folytatott munkákat hivatott tovább vinni – más formában és témával – a Nemzetiségi nyelvi tájkép Magyarországon (Borbély szerk. 2020, Budapest, Nyelvtudományi Intézet) című online kötet. A benne foglalt írások a beás, bolgár, horvát, német, örmény, roma, román, szerb, szlovák, szlovén és ukrán közösségekre vonatkozó nyelvi tájkép egy-egy szeletét ismertetik. A tanulmánykötet szerzői az általuk bemutatott közösségek tagjai, aktivistái és kutatói, akik segítenek abban, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk arról, ahogyan a magyarországi nemzetiségek nyelve és kultúrája a nyelvi tájképben megjelenik, de abban is, hogy kiderüljön, hol hiányzik. A jelen kötet egy újabb állomása a magyarországi nemzetiségek csoportjait tanulmányozó munkáknak. Szerzői az ország több tudományos intézményében tevékenykedő nyelvészek. A könyv alapjául szolgáló vizsgálat A nyelvi másság dimenziói: A kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei című NKFP 5/126/2001 projekt keretében készült, melynek konzorcium vezetője Bartha Csilla (ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék és MTA Nyelvtudományi Intézet1) és témavezetője Borbély Anna (MTA Nyelvtudományi Intézet) volt. A beás, német, roma, román, szerb és szlovák nemzetiségek által is lakott településeken végzett szociolingvisztikai vizsgálat közreműködő kutatásvezetői: Bartha Csilla, Borbély Anna, Erb Maria (ELTE BTK Germanisztikai Intézet), Uhrin  Erzsébet és Tuska Tünde (Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete), valamint Orsós Anna (MATE Neveléstudományi Intézet). A statisztikai vizsgálat megtervezése és végrehajtása Vargha András (ELTE PPK Pszichológiai Intézet és KRE BTK Pszichológiai Intézet) nevéhez fűződik. A kutatás adataihoz a terepmunkát Orsós Anna, Egregyi Borbála (beások, Mánfa és Bogyiszló), Erb Maria (németek, Tarján), Kiss Andrea (romák, Mezőtúr), Abrudán Mária (románok, Kétegyháza), Szimics Milosné (szerbek,  Pomáz), Tuska Tünde, Uhrin Erzsébet,  Zsilák Mária és Tóth Sándor János (szlovákok, Tótkomlós) végezte. A kutatócsoporthoz 2021-ben Tücsök Dorottya PhD hallgató (ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola) csatlakozott. A tanulmánykötet központi témája a többnyelvűség. Amikor a téma fontosságát indokoljuk, három nemzetközi hírű két- és többnyelvűség-kutatótól vett idézetekhez fordulunk. François Grosjean szerint két vagy több nyelven beszélni nem intelligencia, elhajlás, kulturális elidegenedés vagy politikai hűtlenség jele. Emberek milliói számára ez egyszerűen egy módja annak, hogy eligazodjanak összetett életükben. Joshua A. Fishman véleménye, hogy A kétnyelvűség mindenki hasznára van. Tove Skutnabb-Kangas megfogalmazása szerint A jövő a többnyelvűeké. Fontos részét képezik a nyelvi sokszínűségnek, amely szükséges ahhoz, hogy bolygónknak jövője legyen. Mindezek fényében a tanulmánykötet a magyarországi többnyelvűség, a két- és többnyelvű beszélők jelenéről és jövőjéről is szól. A kiadvány egy-egy fejezete – azonos szempontok mentén – a beás, a német, a román, a szerb és a szlovák nemzetiségről készült szociolingvisztikai elemzést ölel fel. A fejezetek az NKFP kutatás eredményeit és az azóta eltelt időszakról szóló változásokat összegzik. Figyelmet érdemel, hogy a tanulmányokban idézett szerzők és a fejezetek írói közösségük jelölésére a beásság, cigányság, németség, románság, szerbség, svábság, szlovákság gyűjtőneveket is használják. A nemzetiségek kétnyelvűségére, a magyar országi többnyelvűségre vonatkozó összehasonlító kutatást, illetve a tanulmánykötet felépítésének elméleti és kutatásmódszertani újszerűségét a bevezető fejezet mutatja be. Az egyes nemzetiségek szociolingvisztikai jellemzőit bemutató fejezetek után, a záró fejezet a hat nemzetiségre vonatkozó összehasonlító elemzéseket ismertet. A fejezeteket angol, beás, német, román és szlovák nyelvű összefoglaló zárja. A tanulmánykötet függelékében helyet kap az NKFP kutatás magyar nyelven megfogalmazott kérdőíve, amely hat nemzetiségi nyelvre/nyelvváltozatra lett lefordítva. Szándékunk szerint a tanulmánykötet hasznosítható lesz a nemzetiségi és a többségi oktatásban és a társadalmi attitűdformálásban is. A könyv az MTA Nyelvtudományi Intézete megalapításának 75. évfordulóján jelenik meg.

A könyvbemutató során a szerzők felkeltették a résztvevők érdeklődését, és kedvet csináltak az elolvasásához amellett, hogy a kötet további tudományos munkák alapműve, tudományos forrása és hivatkozási alapja lehet. Interneten is elérhető: https://nytud.hu/kiadvany/tobbnyelvuseg-magyarorszagon