„Bábák, borbélyok, felcserek, kovácsok” címmel látott napvilágot Nagybánhegyes Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata és a Szlovák Hagyományőrző Egyesület együttműködésében tavasszal a „Bánhegyesi füzetek” sorozat legújabb, 6. kötete. A könyvbemutatót március 26–án tartották a Nagybánhegyesi Polgármesteri Hivatalban, ahová a helyi lakosokon kívül a környékbeli szlovákok is ellátogattak.

A szlovák és magyar nyelven megjelent mű szerzője a nagybánhegyesi származású Zsilák Mária, a lektorok István Anna és Szabóné Marlok Júlia. A kétnyelvű könyvet Rágyanszki György, az ELTE egyetemi tanársegédje mutatta be, kutatásairól pedig maga a szerző, dr. Zsilák Mária egyetemi docens beszélt, aki a helyi közösségnek megköszönte a kötet kiadásánál tanúsított segítséget és lelkesedést. A bemutató része volt egy kiállítás is, melyen különböző publikációkat és gyógyászati eszközöket mutattak be.

A 454 oldalas kiadvány középpontjában a népi gyógyászattal is kapcsolatos ősi mesterségek állnak. A terjedelmes könyv az egykor embert és állatot gyógyító helyi lakosok történeteit fedezi fel. Céhbe léptek, ezért hívták őket iparosnak, és a környezetük javára dolgoztak. A falusi környezetben a népi gyógyítók jelentették a biztonságot, mert az orvos messze volt. A bábákon kívül voltak borbélyok, akiket Németalföldön holiarinak, felčiarnak és kovácsnak neveztek.

Pepó Jánosné Tímár Jolán, a Nagybánhegyesi Szlovák Hagyományőrző Egyesület elnöke elmondta, hogy kihívásnak, küldetésnek, kötelezettségnek tekinti a Bánhegyesi füzetek megszületését. Örül annak a sikeresen teljesített vállalásnak, hogy a jövő nemzedékei számára mindent megőriz a falu és lakói múltjáról. Mint mondja, az első kiadvány megvalósításakor már sejteni lehetett, hogy egy egész füzetsorozatról lesz szó

– Amikor eredetileg a Bánhegyesi füzetek kiadásának lehetőségéről beszéltünk, nagyon megörültem. A projekt iránti lelkesedésem akkor született meg bennem, amikor egyszer Szlovákiába mentünk látogatóba, és ott rengeteg megmentett korabeli anyagot adtak nekünk, amelyeket útközben találtak meg régi ládákban. Megmutattam Zsilák Mária docensnek, ő is figyelemre méltónak tartotta őket. Sok témát ösztönöztek bennünk. Elméletileg még van raktáron legalább három Bánhegyesi füzet. Marikát is folyamatosan sürgetem, hogy vigyázzon az egészségére, mert van még tennivalónk.

Minden könyvben van egy téma, aminek utána lehet járni, mindig van valami akaratlan kötőanyag. Például a Kulíkov gazdacsalád naplója rámutat arra, hogy ők is foglalkoztak felcserkedéssel. A lovak kasztrálására szakosodtak. Sokkal korábban éltek, mint a 6. füzetben említett férjem nagyapja. Ebben a munkában több olyan téma is szerepel, amely néhány korábbi kötetre hivatkozik. A rétegek egymásra helyezkednek, a különböző időkben élő bánhegyesiek mintha nemzedékről nemzedékre adnák tovább az ősi tudást. A szükség kényszerítette őket erre. Valójában nem volt állatorvos, sem körzeti, sem háziorvos, így más módon kellett segítséget kérniük. Gyógyítókhoz fordultak, akik gyógynövényekkel, kenőcsökkel, varázslatokkal vagy kézrátétellel gyógyították meg őket.

A 6. kötetet előkészítő szakaszban az információgyűjtés soha nem látott módon aktivizálta Egyesületünk tagjait. Mindenki próbált találni valami korabeli dokumentumot a fiókokban, a padláson, azon töprengett, vajon ki emlékszik valamire a családból. A Bánhegyesi füzetek 6. kötetében a szerző segédmesterségekkel foglalkozik, mint a bábák, borbélyok, vagy ahogy egykoron Nagybánhegyesen nevezték, szentélyesek, felcserek és kovácsok. A bábák és borbélyok az emberi egészség szolgálatába álltak, míg a kovácsok főleg az állatoknak. A patkolókovácsok segítettek különféle betegségek kezelésében, de lovakat is kasztráltak. A kovácsok egyfajta állat-ortopédorvosok voltak. Csak orvosi cipő helyett orvosi patkót húztak fel. A szerző külön fejezetekben, sőt kommentárokban is foglalkozik az egyes szakmákkal.

Zsilák Mária szerző elmondja, hogy a népi gyógyászat témája közel áll hozzá, 1975-ben kezdte kutatni. 

-   Nagyon sokáig készültem rá, mert egy ilyen kutatáshoz sok mindenre van szükség, beleértve az élettapasztalatot is, hogy az ember a megfelelő kérdéseket tegye fel, és konkrét választ kapjon kérdéseire. A 2009-es könyvben ezt a réteget nem dolgozták ki mélyrehatóan. Ha korábban elkezdtük volna a kutatást, biztosan megtaláltuk volna például azt az esküt, amelyet a bábáknak kellett letenniük. Arra is megtanították őket, hogy kereszteljék meg azokat a gyerekeket, akik olyan gyengének születtek, hogy valószínűleg nem élnék meg a templomi keresztelőt. Az evangélikus keresztség jegyzőkönyvéről azonban nem találtunk dokumentumokat.

               Alig említettünk valamit az embereknek, azonnal válaszoltak. Mintha csak a megfelelő pillanatra vártak volna, hogy elmondhassák. Így értesültünk arról a benőtt sírkőről is, amelyen tisztítás után jelent meg a felirat, mely szerint 3030 szülő nőn segített. A címlapon látható Istvánka Kata bába sírköve. Egyike az általa világra segítetteknek, egy kilencvenéves helyi lakos adatközlő, még emlékszik arra a kámfor ízű cukorkára, amelyet sok mindenre, például túlzott gyomorsav-termelődés ellen is használtak a népi gyógyászatban (rákszem). Így folytatódik a kutatás és adatközlés

A kiadvány sikerét bizonyítja, hogy nemcsak a bánhegyesiek ötöde, a szlovák származásúak büszkék rá, hanem azok is, akiknek nincs szlovák felmenőjük, de őslakosai ennek a nevezetes alföldi falunak. A kiadvány kétnyelvűsége révén pedig valamennyiük közös tulajdonába került.

L’UDOVÉ NOVINY
Erika Trenková