A pünkösd utáni első vasárnapon, Szentháromság vasárnapján ünneplik a Pécs környéki horvát ajkú hívek a búcsújukat, és éppen 30 esztendeje, hogy a horvát határ túloldalán lévő egyházközségek felújították az egykor hagyományos máriagyűdi zarándoklatukat. 

A „Jedan u Boštvu s troj’ si u Trojstvu…Oszthatatlan Istenség, Háromságban egy fölség…” kezdetű népénekkel köszöntötték a Szentháromság napi horvát nyelvű szentmisére az oltárhoz vonuló papságot a Pécsi Egyházmegye és a Donji Hiholjaci esperesség területéről a hagyományos horvát búcsúra érkezett hívek a máriagyűdi kegyhelyen június 15-én. Barics Gábriel atya az egy héttel ezelőtt ünnepelt Szentlélek csodájára hivatkozva köszöntötte a horvátországi vendég plébánost, Almási Róbertet, a Diakovár-Eszéki Főegyházmegye horvátországi magyarokért felelős referensét: „Mindannyiunkat összeköt a közös hit és a közös nyelv. Bár a saját dialektusunkat beszéljük, de valósuljon meg köztünk pünkösd ünnepének a csodája, hogy mindannyian megértsük egymást és bátran hirdessük Isten szeretetét” – fogalmazott Gábriel atya.

A Szentháromság vasárnapján egybegyűlt hívek Mária-tisztelete a szentmise előtt kezdődött rózsafűzér imádsággal, majd a baranyai települések énekkarai, dalkörei Szűzanyáról szóló népénekekkel várták a mise kezdetét, hogy aztán a Mária-szeretet végigvonuljon a szentmisén és a horvát Mária-himnusszal záruljon: „Rajska Djevo, Kraljice Hrvata, naša majko…Horvátok Királynéja, Égi Szűzanyánk…”

Barics Gábriel atya a szentmise végén megköszönte a közös ünneplést, mely keresztúti ájtatossággal fejeződött be. A máriagyűdi kegyhely kálváriája 1751-ben épült, a kegytemplomtól keletre található, a szabadtéri oltár mögött. A kálváriát 1949-ben szentelték fel. A stációk képei Zsolnay-kerámiából készültek.

Mindazokban, akik ezen a napon anyanyelvükön élték meg az ünnepet, tudatosult, hogy ünnepet az tudja jól megtartani, aki életének minden napját a Szentháromság és a Szűzanya tiszteletének szenteli.

Szöveg: Taragyi Györgyné
Fotó: Kollár Ákos

Pécsi Egyházmegye