A Ferenczy Múzeumi Centrum életműkiállítást rendez Bartl József festőművész születésének 90. évfordulója alkalmából 2024. szeptember 14. – 2025. február 1. között, amelyet egy 208 oldalas katalógus kísér. A kétnyelvű katalógus az első igazán átfogó kiadvány a művész munkásságáról: két alapos tanulmánnyal, részletes életrajzi adatokkal és több mint 100 frissen fotózott, gondosan válogatott reprodukcióval tekinti át a teljes életművet.

A tervezett reprezentatív katalógus méltó emléket állít Bartl József művészetének, amely a realisztikus csendéletfestészettől egészen a szentendrei festészeti hagyományokat beépítő motívumhasználatig és az absztrakcióig jutott el, a múzeum azonban jelenleg csak az online megjelenést tudja támogatni.

A nyomdaköltség minimális összege 3,5 millió forint, amelyet jótékonysági árveréssel és közösségi finanszírozással tervezünk összegyűjteni, így bárki hozzájárulhat egy maradandó kiadvány megvalósulásához a magyarországi művészettörténet egyik jelentős alkotójáról.

A katalógus megjelenését támogatói est vezeti be, melyre a szervezők szeretettel hívják az érdeklődőket.

Időpont: 2024. július 10. szerda, 18:00 óra.

Helyszín: Faur Zsófi Galéria, 1114 Budapest, Bartók Béla út 25.

A Faur Zsófi Galériában megrendezendő támogatói est alkalmat ad a kiadvány részletes tervének megismerésére, valamint a Darabanth Aukciósház online jótékonysági árverésére az örökösök által ez alkalomból felkínált Bartl-alkotások megtekintésére.

Bartl József jogörököse jóvoltából egy festményt és több szitanyomatot árverésre bocsátunk 2024. július 9-18 között, de lehetőség van adománnyal is hozzájárulni a nyomdaköltségekhez az alábbi számlaszámon. Legalább 50.000 forintos pénzadomány esetén a támogató nevét feltüntetjük a katalógusban, amennyiben ehhez a beleegyezését adja.

A támogatás lehetőségei:

– Online jótékonysági árverés Bartl József festményéből és szitanyomataiból a Darabanth Aukciósháznál, 2024. július 9-18. között
– Pénzadomány banki átutalással

A hozzájárulásokat az alábbi bankszámlaszámra várjuk 2024. szeptember 30-ig: Ferenczy Múzeumi Centrum – Gyűjtés alszámla
11784009-15440196-10140004

Bartl József (1932-2013) művészi pályája a Kádár korszak időszakában bontakozott ki, amikor a fokozatosan fellazuló kultúrpolitikai nyomás némi mozgásteret engedett az absztrakt művészet képviselői számára. Jellegzetes, néhány alapmotívumra (szív, tulipán, kereszt, bábu, ék, kör) épülő művészetében mégsem játszott központi szerepet a politikai állásfoglalás. Bartl sokkal inkább saját belső világának feltérképezésére összpontosított és olyan művészi kifejezésmódokat keresett, amelyekben otthonra talált. Ugyanakkor életműve abból a szellemi közegből nőtt ki, amely meghatározta a hatvanas években induló művészgeneráció látásmódját, különösen Keserü Ilona, illetve Bak Imre, Deim Pál, Nádler István és a Zuglói kör egyéb művészei tekintetében. A klasszikus avantgárd mesterek (Braque, Klee, Matisse, Picasso) hatása mellett Bartl művészete szervesen illeszkedik abba a Korniss Dezső és Vajda Lajos, illetve tágabb értelemben az Európai Iskola által képviselt festészeti hagyományba, amely kijelölte a háború utáni művészet magyarországi történetének irányait.

Bartl művészi identitását két helyszín és a hozzájuk kapcsolódó kulturális közeg határozta meg: Soroksár és Szentendre. Soroksáron született, német nemzetiségi családban, és a sváb kultúra egész életében lényegi azonosulási pont maradt számára. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után (1952-1959) többnyire csendéleteket és portrékat festett, amelyeken fontos szerepet játszottak a népművészeti elemek és a sváb kultúrához köthető tárgyi emlékek, mint például a trombita. Bár a hatvanas években már kísérletezett absztrakt festészettel, a Szentendrei Régi Művésztelepre kerülése (1972) fordulópontot jelentett művészete elvontabbá válásában, illetve a motívumfelhasználás módszerességében. Szentendrén közeli viszonyba került Barcsay Jenővel, Korniss Dezsővel és Bálint Endrével, illetve a művésztelep többi lakójával, például Kondor Bélával és Klimó Károllyal, akikkel egyidőben nyert felvételt a telep bővítésekor. Az 1981-es, Műcsarnokban rendezett kiállításán már csak absztrakt műveket állított ki. A nyolcvanas-kilencvenes évekre kiforrott, összetéveszthetetlen festői stílusát a fehér szín dominanciája és a leegyszerűsített népművészeti motívumok kombinációja jellemezte.