Ezzel a címmel szervezett az Országos Szlovák Önkormányzat (CSSM), a Magyarországi Szlovák Könyvtár és Dokumentációs Központ (KDCSM) és a Magyarországi Szlovák Ifjúsági Szervezet (OSMM) diákkonferenciát április 25-én.  Harminc előadó és érdeklődő fiatal találkozott az OSZÖ budapesti székházának konferenciatermében. A rendezvény célja az volt, hogy a magyarországi szlovákokhoz kötődő hallgatók tájékoztatást kapjanak a szlovák szakon végzett tanulmányaikat követően elhelyezkedési  lehetőségeikről.

 ” 30-40 évvel ezelőtt még nem volt országos önkormányzati rendszer – mondta  Gyivicsán Anna professzor. Azért is fontos, hogy saját intézményeink legyenek, hogy perspektívát és munkahelyet kínálhassunk fiataljainknak.”  A konferenciát megnyitó beszédében Hollerné Racskó Erzsébet mint a házigazda saját tapasztalatát osztotta meg:  „Személyes tapasztalatom mutatja, miért tartom fontosnak, hogy mindenki tudja, mit kínál életünknek ez a szegmense. Amikor 1986-ban friss diplomával tértem haza Pozsonyból, arra számítottam, hogy a szlovák közösség, amely miatt elhatároztam, hogy ott tanulok, tárt karokkal fogad majd. Nemzetiségi területen azonban nem találtak állást számomra. Szeptemberben itt álltam munka nélkül. Ez motivált arra, hogy később, a CSSM elnökeként az országgyűlési képviselőkkel és a hivatal munkatársaival együtt elgondolkodjak azon, hogyan tudnánk megszólítani a fiatalokat, hogy folytassák azt, amit őseink elkezdtek, és amit most mi csinálunk. “

A rendezvény moderátora Szeljak Bence, az OSMM elnöke volt. A konferencia első részében a jelenlévők az általa készített kisfilmeket nézték meg az egyes CSSM intézményekről, azok munkájáról, lehetőségeiről és személyi szükségleteiről.

„Ha valaki azon gondolkodik, hogy újságíró legyen, nagyon ajánlom” – kezdte a Ľudové noviny-ról készült videót. A hetilapot Fábián Éva főszerkesztő mutatta be, és a munkatársak is szóhoz jutottak, mert az újságot nem csak írni, hanem fotózni és grafikusan is szerkeszteni kell. Arról nem is beszélve, hogy amikor egy újságról beszélünk, akkor már nem csupán a nyomtatott formát értjük, hanem webes felületen, a Facebookon, Instagramon, TikTokon és legutóbb a Threads-en is jelen kell lennünk.

          A diákok azonnal kipróbálhatják magukat az újságírásban, mert aki a magyarországi szlovákok körében történt eseményekről szeretne beszámolni, az hozzájárulhat a Ľudové noviny-hoz. A hetilap mentorprogramot is indított, amelyben tapasztalt szerkesztők segítik a kezdő szerzőket, hogy „fésüljék át ”a szlovák nyelven írt cikkeiket. Vlasta Zsákaiová Držíková szerkesztő felszólította a fiatalokat, hogy a kortárs irodalomban is jelenjenek meg, kiemelte: „ A magyarországi szlovákoknak nagy szükségük van képzett újságírókra. “

Ezt a Magyar Rádió és Magyar Televízió (MTVA) Szlovák Műsorszórásának szerkesztői is megerősítették. Mind az öten harminc éve készítik a félórás Domovina televíziós magazint és a napi kétórás rádióadást, így nyilvánvalóan nekik is szükségük lesz követőkre a közeljövőben.

A KDCSM igazgatója, Szabados Anna arról tájékoztatta a fiatalokat, hogy ebben az intézményben rengeteg olyan könyv, fotó- és filmanyag található, amely felhasználható nemzetiségük tanulmányozásában vagy kutatásában. Érdekesség, hogy társasjátékok is kölcsönözhetők. A jövőben az intézmény majd a budapesti Rákóczi útra tervezett magyarországi szlovákok kulturális központjában kap helyet, ahol könyvtárosokra is szükség lesz.

A Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének is szüksége van munkatársakra, legoptimálisabban a fiatalok köréből. Mint a rendező, Király Katarína  elmondta, koreográfusokra, zenészekre, táncoktatókra és rendezvényszervezőkre van szükség a kulturális örökség, a népművészet, a tánc- és dalkultúra megőrzéséhez, az élő hagyományok továbbadásához. Mivel szinte minden szlovákok lakta városnak, falunak van tájháza vagy helyi múzeuma, muzeológusokra, néprajzkutatókra is szükség van.

A CSSM legrégebbi, 1990-ben alapított intézménye, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete néprajzkutatók, etnológusok és szociológusok munkáit is felhasználhatja. A filmben TuskaTünde igazgató mutatta be az intézet dolgozóit és tevékenységét. A fiatalok néprajzi táborok és diáktudományi vetélkedők révén ismerkednek meg ezzel az intézménnyel.

A diploma előtt, diploma után konferencia első része interaktív volt. Minden film bemutatása előtt a tanulókat megkértük, hogy válaszoljanak egy kérdésre a következő témában. Arra a kérdésre, hogy mi jut eszünkbe a magyarországi szlovákok kultúrája szó hallatán, megemlítették a Spievankyt és a versovačkyt , a szlovák dalokat, citerákat, šibačkákat, együtteseket vagy viseleteket. Ónodi Daniellát, a  Szlovák Vertigo Színház igazgatóját  elszomorította, hogy senki nem említette a színházat. A Vertigóval kapcsolatos konkrét kérdésre azonban érkeztek válaszok: színházi táborok, előadások, színészek.

1997 óta számos premierre került sor a színház hivatásos és amatőr részében. Évente mintegy 3000 hazai és külföldi néző tekint meg 35-40 előadást. Ez azonban csak egy a Vertigo feladatai közül. Ónodi Daniella évente kiállítást rendez a gyerekek drámai kreativitásáról Gyerekek gyerekeknek címmel, színházi táborokat általános iskolásoknak, színházi műhelyt azoknak, akik már nem férnek be a táborba, de szeretnének színházat játszani, szlovák amatőr színházak közös találkozóját a színpadon. A Vertigo is sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít majd az alkotó tevékenységhez az új Rákóczi úti művelődési központban, ahol segítőkre lesz szükség.

A CSSM intézmények után az iskolák mutatkoztak be – szintén a vetítővásznon. Nem titok, hogy minden oktatási intézményünkben fokozatosan nyugdíjba mennek a pedagógusok, és nincs, aki helyettesítse őket.

             A konferencia második része az előadóké volt. A Szlovák Szakkollégium igazgatója, Rágyanszki György a pozsonyi egyetemi tanulási és szálláslehetőségekről beszélt, Bruno Durkó pedig arról tartott előadást, hogy mit kell tudnia egy egyetemistának a személyes pénzügyekről. Orsós Vivien, az ELTE V. évfolyamos hallgatója, aki Dabason szlovák nyelvet tanít, bemutatta, hogyan használja a digitális technika nyújtotta kényelmeket a szlovák órákon, Osztroluczká Anett OSZŐ ifjúsági referens pedig az önkormányzati hivatal felépítését mutatta be.

„ Már az általános iskola negyedik osztályában tudtam, hogy Szlovákiába megyek tanulni. Még nem tudtam hova, de Szlovákiába mindenképpen. Biztos voltam benne, hogy emberekkel fogok dolgozni” – mondta Szeljak Bence. ” Nyolcadikos koromban régész akartam lenni, de rájöttem, hogy félek a denevérektől… A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemre kerültem, szlovák nyelvet és történelmet kezdtem tanulni. Most itt folytatom Budapesten, jelenleg szlovák szakon tanulok mesterképzésen és jelentkeztem pedagógiára is, hogy tanár lehessek” – mondta az OSMM elnöke, aki a konferencián tartott előadást. A nemzetiségi politika terén biztosan van mondanivalója, hiszen az ifjúsági szervezetben eltöltött öt aktív év után 2019-ben elnökké választották, a CSSM közgyűlésének tagja és a magyarországi szlovákok parlamenti elnökének, Paulik Antalnak  asszisztense.

A diákok szerint nagyon hasznos volt a konferencia, mert átfogó képet kaptak az OSZÖ intézmények gazdag tevékenységéről és az országos alkalmazási lehetőségekről. Fogalmuk sem volt arról, hogy nemzetünknek nemcsak énekesekre, táncosokra, zenészekre vagy szlovákul beszélőkre van szüksége, hanem minden tantárgy tanárára, újságírókra, jogászokra, közgazdászokra, kutatókra, szociológusokra és nem utolsósorban a szlovákság nemzeti életének szervezőire is.

„ Szlovák általános iskolába jártam, de magyar gimnáziumban érettségiztem” – mondta el a konferencia főszervezője, Osztroluczká Anett , az OSZŐ ifjúsági referense . „ Amikor az ELTE-re jöttem, az elnök azt mondta, hogy van itt egy szlovák szakkollégium. Bekapcsolódtam a tevékenységébe, és  Rágyanszki György  azt tanácsolta, hogy tanuljak szlovákul is. Arra kérem a hallgatókat, hogy ha vannak ötleteik és szeretnének valamit megszervezni, akkor szívesen segítünk nekik. Ugyanakkor szeretném őket motiválni a szlovák nyelv tanulására, mert ha jól ismerik a nyelvet, nagyobb eséllyel tudnak elhelyezkedni az OSZŐ intézményeiben, de általában az életben is.”

Iveta Hruboňová

Fotó: Somogyi Zsuzsanna