Paulik Antal, szlovák nemzetiségi szószóló évértékelése és 2024 évi kitekintése

Év végén mindannyian mérleget készítünk. Sorra vesszük az elmúlt évben elért sikereinket, a családi körben zajló eseményeket, valamint a szélesebb kört érintő, de életünket befolyásoló eseményeket. És elgondolkodunk azon is, hogy mi nem sikerült, miben vagyunk csalódottak, mit kellett volna másképp csinálnunk.

Egy tizenkét hónapos időszak elég hosszú, elég sok minden belefér. Sikerek és csalódások egyaránt. Jó esetben a pozitívumok érvényesülnek, rosszabb esetben éppen az ellenkezője. Most a számítógép előtt ülve, gyűjtögetve a gondolatokat az értékeléshez és az elmúlt év áttekintéséhez, alig tudom eldönteni, hogy a pozitív események – amelyből sok volt – érvényesültek-e benne, vagy azok, amelyek csalódást vagy legalábbis rossz érzést okoztak.

Elsősorban a közösségünk érdekében végzett parlamenti tevékenységemre tekintek vissza. Azok az olvasók, akik figyelmesen követik jegyzeteimet, egyetérthetnek velem abban, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni mindazt, amiről ezekben a rövid beszámolókban írtam munkámról és a Nemzetiségi Bizottság magyarországi tevékenységéről.

A számokkal kezdem. A Nemzetiségi Bizottság 2023-ban huszonöt alkalommal ülésezett. Ezeken az üléseken 38 törvénytervezetet vagy törvénymódosítást tárgyaltunk meg, minden esetben a parlament ügyrendje szerint kétszer. Első alkalommal úgynevezett általános vita folyik a javaslatról, másodszor pedig részletes vita. A második során a bizottság dönt arról, hogy készít-e módosító indítványt a benyújtott anyaghoz vagy sem. A Nemzetiségi Bizottság jogalkotási tevékenységében való aktív részvétel másik lehetősége, ha saját törvénytervezetet vagy saját módosító javaslatot készít az adott törvényhez.
A plenáris ülések programjának fent említett 38 tárgyalt, ún. nemzetiségi pontjával kapcsolatban a Magyarországi Nemzetiségi Bizottság 66 benyújtott jelentést, valamint három törvénymódosítási javaslatot és két bizottsági véleményt fogadott el.

Lehet vitatkozni arról, hogy ezek a számok magasak vagy alacsonyak. A megvitatott anyagok mennyiségéről bizottságunk nem dönt, ez elsősorban a kormány vagy a képviselők által benyújtott javaslatok számával függ össze. Azt viszont hozzátenném, hogy ez a szám nagyjából minden évben megegyezik. A Nemzetiségi Bizottság tevékenysége tehát az elmúlt évekhez hasonló volt.

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a tárgyalt anyagok három, általunk említett módosítási javaslatát a plenáris ülés is elfogadta. Ezen javaslatok között szerepelt a nemzetiségi törvény módosítása és néhány választási szabályzat módosítása is a jövő évi országos választások minél gördülékenyebb lebonyolítása érdekében, főként azért, mert a módosítás elfogadásakor még nem rendelkeztünk a legutóbbi népszámlálás adataival.

Hetilapunkban 23 rövid cikket írtam a parlamenti bizottság tevékenységéről, valamint parlamenti és parlamenten kívüli tevékenységeimről, melyek azután eredetiben és magyar fordításban is megjelentek különböző honlapokon. A jegyzeteim iránti érdeklődést bizonyítja, hogy a neten érkeztek visszajelzések, valamint az is, hogy rendszeresen bekerülnek az Országgyűlés Hivatala által készített tematikus válogatásba a sajtóból.

A 2023-as év sikerei közé sorolom azt is, hogy számos rendezvényen vehettem részt szlovák falvainkban, bár nem annyin, amennyin szerettem volna. A programok mindenhol megmutatták, hogy közösségünk él és tevékeny azokban a városokban, falvakban, ahol szlovák nemzetiségi önkormányzatok vagy egyesületek működnek. Ezt az aktivitást és életképességet tükrözi a szlovák önkormányzatok kezelésében lévő intézmények, illetve restaurált vagy bővített épületek, szociális terek növekvő száma is.
A most véget érő év pozitív oldalának rövid összefoglalása után szeretnék rátérni arra, amit az idei év legnagyobb csalódásának tartok. Bizonyára mindenki emlékszik rá, hogy a koronavírus-járvány miatt egész évre megszakadt közel kétéves felkészülés után 2022 októberében végre megtörtént a népszámlálás Magyarországon. Az adatgyűjtés először kizárólag elektronikus úton történt. A kampányban nagy hangsúlyt fektettek a kérdőív internetes önkitöltésének lehetőségére. A nemzetiségi, anyanyelvi és a magyartól eltérő nyelvhasználattal kapcsolatos kérdések a családi, baráti körben a nemzetiségek képviselőinek kezdeményezésére az adatlap első harmadába kerültek, bár csak olyan kérdésként, amelyre nem kötelező válaszolni. Éppen ezek miatt a változások miatt én személy szerint arra számítottam, hogy egyrészt sokkal többen töltik ki a kérdések nemzetiségi részét, és sokkal többen nyilatkoznak szlovák nemzetiségükről, szlovák anyanyelvükről.

Ezek az elvárásaim nem teljesültek. Ellenkezőleg. Tizenöt százalékkal kevesebb magyar vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, mint tizenkét évvel ezelőtt. Hozzáteszem, hogy – mint a KSH szakértői tájékoztattak – többen válaszoltak ezekre a kérdésekre, mint akiket az adatfelvétel végén felkerestek a számlálók. Tehát az anonimitás nem segített rajtunk, és közösségünk folyamatosan fogy.

Ezeket a statisztikákat tartom a legnagyobb csalódásomnak az elmúlt évben. Hiszen a fent említett mozgósító programoknak és az országos intézmények tevékenységének köszönhetően közösségünk egyre jobban látható a lakóhelyükön és azokon a kisebb településeken, ahol nincs szlovák önkormányzat, szlovák énekcsoport vagy táncegyüttes, nem tartanak kulturális rendezvényt. Az újonnan létrejött vagy megújuló néprajzi gyűjtemények nagyszámú látogatót vonzanak, akiknek a hozzáértő emberek szóban, egyre inkább nyomtatott anyaggal vagy interaktívan elmagyarázzák, hogyan kerültek oda szlovák őseink, hogyan éltek néhány évtizeddel ezelőtt, azaz közvetítik a fiatalabb generációk számára kulturális örökségük értékeit.

Az okok felderítése, hogy mindez a népszámlálás előtti kampánnyal együtt miért nem hozta meg a szlovák nemzetiségűek számának várt növekedését, a közeljövő feladata lesz. De mindenesetre ezekkel a statisztikákkal kell élnünk legalább tíz évig. Rajtunk múlik, sikerül-e meggyőzni közösségünk tagjait, de a környezetünket is arról, hogy – mint fentebb is írtam – közösségünk életképes és aktív. Hogy a jövő évi országos választások után ismét összefogjunk, és azon az úton haladjunk, amelyet harminc éve választottunk, amikor megválasztottuk az első szlovák önkormányzatokat. Hiszen a népszámlálás – véleményem szerint kedvezőtlen – eredményei ellenére, ahol eddig is volt aktív szlovák önkormányzatunk, 2024 júniusában is lehet majd újra választani. Tragédia tehát nem történt, de sok tennivalónk lesz, hogy mindenekelőtt meggyőzzük magunkat arról, hogy nemzetiségünknek Magyarországon nemcsak gazdag múltja van, hanem tartalmas jelene és jövője is lehet.