A horvátok szerepe Óbudán és a városegyesítésben c. könyvet bemutatja Sokcsevits Dénes történész és a szerző, Horváth Péter történész-muzeológus.

Időpont: 2023. december 8. 15 óra

Helyszín: Goldberger Textilmúzeum, Bp., III. ker. Lajos u. 136-138.

Az esemény magyar nyelven folyik.A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket.

Két nép egymás mellett élése akkor is releváns kölcsönhatással bír, ha nem történik jelentősebb keveredés közöttük. Azonban abban az esetben, amikor két nép több mint 800 éves közös múlttal rendelkezik, mert egy politikai közösségbe formálta őket a történelem, ezek az interakciók jelentősen felerősödnek. Ez akkor is igaz, ha a két nép – szinte példa nélküli módon

– szuverén államban élt és csak az uralkodó személye kötötte össze őket évszázadokon át. A perszonálunió, amely meghatározta Horvátország és Magyarország viszonyát, korántsem jelentette azt, hogy ne lett volna népességmozgás az amúgy is többnemzetiségű államok között.
A népcsoportok és nemzetiségek keveredése a közép-kelet-európai régió jellegzetessége, amelyben egy adott államban egy nép képviseli a politikumot, amely sokszor vezetett konfliktushoz, bár azok több toleranciával és racionális megoldásokkal elkerülhetők lettek volna. Tanulmányaink során találkozhatunk Magyarország és Horvátország egykori összetartozásával és kollektív történetével, de déli szomszédunkról vajmi keveset tud egy átlag honfitársunk,
azon kívül, hogy milyen jó a tengerpartján nyaralni. Sokan vannak, akik ehhez még megjegyzik, hogy „egyszer hozzánk tartozott”. A szomszédos népek és a hazánkban élő nemzetiségek történetének, múltjának és hagyományainak mélyebb megismerése sok kérdésünkre választ adhat, amely által saját identitásunk szerepe is megerősödhet. Ebben próbál segíteni ez a tanulmány, amely Óbuda-Békásmegyer Horvát Nemzetiségi Önkormányzat felkérésére készült és azt a horvát népet igyekszik röviden bemutatni, akivel nemcsak a 816 éves közös történetiség köt össze minket, hanem azok a köztünk élő emberek is, akik talán a nagyfokú asszimiláció miatt már maguk sincsenek tisztában horvát származásukkal.
A dolgozat a budapesti és az óbudai horvátok történeti szerepére, életére fókuszál, elsősorban a 150 éve történt városegyesítés aspektusából.
Óbuda a 18. század elejétől vált egy soknemzetiségű, többnyelvű településsé, ahol szabadon gyakorolhatták vallásukat a különböző keresztény felekezetek és a nagyszámú zsidó lakosság. Egy befogadó, sokszínű város volt, ahol – ugyan kisebb számban – szláv családok is éltek, köztük horvát nemzetiségűek. A fellelhető városi iratokból kiderül, hogy a horvát közösség egyes tagjai milyen fontos tisztségeket töltöttek be a település életében a 18. századtól, bár hivatalosan magyarnak tartották őket számon. Ez is azt mutatja, hogy a két nép keveredése milyen általános volt már a 18. században, amely később csak felerősödött. Ami Óbudán kicsiben zajlott le, az az 1873-ban létrejövő Budapest életében is jól kimutatható, főleg a korábbi évszázadokban Pesten és Budán élő horvát lakosság történetét figyelembe véve.
A rövid történeti összefoglaló igyekszik olvasmányosan, mégis történelmi tényekre, tudományos szakirodalomra és elismert szerzők kutatásain alapuló tudásanyagra támaszkodva feltárni a horvát-magyar közös múlt egyes mozaikjait, amelyek hozzájárultak Óbuda és a főváros fejlődéséhez, szerves részét képezve a települések sokszínű szövetének. A kutatás és a téma pontos feltárása nem volt egyszerű, hiszen a már említett beolvadás
megnehezítette az egyes személyek eredetének megfejtését. Emiatt sok minden még rejtve maradt, amelyek felkutatása és bemutatása komoly kihívás és feladat, ezen tanulmány mégis egy szerény próbálkozásnak tekinthető. Ennek okán, bizonyos értelemben egy hiánypótló írás született, hiszen a főváros III. kerülete, Óbuda-Békásmegyer horvát nemzetiségű lakosságának
története még nem került feldolgozásra.