A szabadság iránti vágy, a hazaszeretet és a közös alapvető emberi értékek évszázadok óta kapcsolják össze a roma és nem roma közösséget, ennek pedig különösen fontos emlékeztetői a közös küzdelmek a szabadságért. Az 1956-os forradalom és szabadságharc helyszínein nemzetiségtől függetlenül, együtt harcoltak az elnyomás ellen küzdők és sokszor együtt is adták életüket a hazánkért. Ma, és minden nap emlékeznünk és emlékeztetnünk kell ezekre az áldozatokra és az 1956-os forradalom közös értékeire – írta közösségi oldalán Szalayné Sándor Erzsébet nemzetiségi ombudsmanhelyettes.

A Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes munkatársai, valamint Daróczi János, a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság vezetője, kollégái és Kalla Éva író együtt emlékeztek az 1956-os forradalom hőseire és helyezték el az emlékezés koszorúit Szabó Ilonka emléktáblájánál a Corvin-negyedben.

Szabó Ilonka – vagy ahogy társai nevezték, Kócos – négy hónapos terhesen, a Corvin közben fogott fegyvert 1956-ban, és bátorsága miatt hamarosan egy maroknyi csapat parancsnoka lett. Október 28-án halt meg a harcokban. Mellette harcoló roma férje, a később festőként világszerte ismertté vált Dilinkó Gábor később is folytatta a harcot, majd évtizedekig kénytelen volt számkivetettként élni hazájában. Életükről és további 16 roma szabadságharcosról a forradalom 60. évfordulóján Daróczi János rendezett dokumentumfilmet, amely egyedülálló módon rögzítette a szabadságharc emlékeit.

Daróczi János beszédében kiemelte: azon kell dolgoznunk, hogy a szabadságharc idején tanúsított összefogás szellemisége napjainkban is tovább éljen. Itt vannak eltemetve a hőseink, ide tartozunk!