Új jegyzeteim bevezetőjében röviden visszatérnék az előzőek fő témájához, vagyis a népszámláláshoz. Az elmúlt hetekben több helyen volt alkalmam közösségünk képviselőivel találkozni a népszámlálás eredményeiről. Kicsit megnyugodtam, és megértettem, hogy nincs más választásunk, mint elfogadni ezeket a számokat valóságnak, amellyel a következő évtizedben dolgoznunk kell.

De hadd kérjek kölcsön egy mondatot kollégámtól, a magyarországi horvátok szószólójától. A Nemzetiségi Bizottság a statisztikai adatok közzététele utáni első ülésén azt mondta, ezek a számok semmiképpen sem tükrözik nemzetiségeink valós súlyát, valós szerepét, amelyet a helyi közösségekben és az ország társadalmi életében betöltenek.

Az elmúlt két hétben kétszer ülésezett a Parlament Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága. Az első ülésen megtudtuk, hogy az Igazságügyi Minisztérium nem járul hozzá ahhoz, hogy a nemzetiségi törvény módosítására irányuló javaslatunkat beépítsék a tárca által benyújtott módosító javaslatba. A tartalmáról a múltkor is írtam. Megállapodtunk abban, hogy javaslatunkat kidolgozzuk, és megpróbáljuk vagy külön javaslat formájában benyújtani, vagy beépítjük valamilyen más törvénymódosítási koncepcióba. Csak emlékeztetek arra, hogy azt akartuk érvényre juttatni, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok bizottságai is találkozhassanak az online rendszerben. Az említett találkozón minden nemzetiség szempontjából is értékeltük a népszámlálás eredményeit.

A második ülésen megtárgyaltuk a Miniszterelnöki Hivatal által benyújtott, a közoktatás területén alkalmazott diszkriminációellenes intézkedésekről szóló törvénytervezetet. A javaslat célja, hogy minden általános iskolában azonos arányban legyenek képviselve a hátrányos helyzetű vagy egyéb fogyatékossággal élő gyerekek. Az ilyen gyerekek alacsonyabb látogatottsági aránya esetén a kormány tíz százalékkal csökkentené az ilyen iskolák központi támogatását. A kutatások szerint a nemzetiségi iskolákban kevesebb ilyen tanuló van, mint a többiben, de támogatásuk tíz százalékos csökkentése magának az iskolának a létét is veszélyeztetheti. Arról nem is beszélve, hogy iskoláinkba nehezen tudunk felvenni hátrányosabb helyzetű gyerekeket, mert a nemzetiségi vagy nemzetiségi nyelvű oktatás miatt nem tudnának részt venni a már futó programokon. Erre a javaslat általános vitája során hívtuk fel az előterjesztőt.

Ami a parlamenten kívüli programjaimat illeti, ahogy már említettem, több szlovák közösséggel is volt alkalmam találkozni. Október 4-én Budapesten emlékeztünk meg a Szlovák Újságírók Napjáról, ezen a napon tartott ülést a Pest környéki szlovák önkormányzatok társadalmi szervezete, a Dolina, október 7-én pedig Nézsán találkoztak Nógrád és Heves vármegye szlovák önkormányzatai. Ezeken a találkozókon beszédemben értékeltem a népszámlálás eredményeit. Nem örülök az eredményeknek, de a lényeg, hogy szinte mindenhol, ahol eddig szlovák nemzetiségi önkormányzatok működtek, jövőre is kiírják számukra a választásokat. És megint csak rajtunk múlik, találunk-e megfelelő jelölteket ezekbe az önkormányzatokba, és képesek vagyunk-e úgy szervezni közösségeinket, hogy sikeresen szerepeljünk a választásokon.

Valamivel vidámabb volt a nemzetiségek gasztronómiai fesztiválja, amelyet ezúttal Taksonyban szervezett a Miniszterelnöki Hivatal. Kicsit megpihentünk, és tizenkét nemzetiség konyháját kóstolhattuk meg. Hagyományosan egy vanyarci csoport haluskát kínáló standja volt a legnépszerűbb. Köszönjük nekik a szlovák nemzetiség méltó képviseletét.

Anton Paulik