Az Újpesti Városnapok eseménysorozat keretében ÚJPESTÉRT díjjal tüntették ki Molnár István Gábor helytörténet-kutatót, az újpesti cigányság vezetőjét.

Molnár István Gábor évtizedeken át a város érdekében folyamatosan kiemelkedő színvonalon, nemzetközileg is elismert munkát végzett. Építő tevékenységére jellemző, hogy tehetségét önzetlenül állította a közösség szolgálatába.

1994 – 2014. között munkatársa, majd képviselője a roma önkormányzatnak. 2014-től pedig folyamatosan elnöke a választott testületnek. Ezen időszak alatt, több száz kulturális programot rendezett. Kultúrateremtő munkájának köszönhetően számos képző és iparművészeti tárlatot, komolyzenei és folklór koncerteket, író – olvasó találkozókat, bemutatókat, ismeretterjesztő előadásokat szervezett meg. Munkatársai: Balog Aranka, Csóka János Pál, Deli Róbert Attila, Szántó Marietta, Galyas Gyula, Landauer Attila.

Hiánypótló, hangulatos cikkeket írt az újpesti vendéglátás történetével kapcsolatban, felelevenítve a régi vendéglőket, letűnt kávéházakat, valamint azok tulajdonosait és környezetüket. Figyelemreméltó a hagyományos technikával készült dokumentarista, fekete – fehér fotográfiai tevékenysége is.

2014-ben létrehozta Magyarország első cigány helytörténeti gyűjteményét. Tizenöt évig kitartóan kutatta, írta és vizsgálta az újpesti cigányság történetét. 1999-től szisztematikusan, lépésről lépésre kereste meg a családokat, készített mélyinterjúkat, másolta át dokumentumaikat, valamint archív fényképfelvételeiket. 2001-ben az Újpesti Helytörténeti Értesítőben, Kadlecovits Géza felkérésére publikált először. 2007-ben, Estók János történész megbízására, A száz éves város: ÚJPEST c. reprezentatív kötetben közölte művelődéstörténeti tanulmányát.

2010. május 10-én nyitotta meg az Újpesti Polgár Centrumban, Dr. Derce Tamás polgármester Régi Újpest cigányai c. kiállítását. A tárlat sikere miatt merült fel először az állandó múzeum gondolata. Később, Káli-Horváth Kálmán javaslatára, Nagy Pál ajánlására, EMMI miniszteri egyedi döntés forrást biztosított Magyarország első cigány helytörténeti gyűjteményének felállítására. Az akkori városvezetés részéről segítője volt Dr. Molnár Szabolcs alpolgármester, aki épületet biztosított a nem mindennapi kulturális vállalkozáshoz. Az újpesti cigány közösség aktív együttműködésével elindult a múzeum és a közösségi tér felépítése. (Tél utca 52.)

„A Rácz Gyöngyi Közösségi Központ aulájában felállított gyűjtemény, Magyarországon egyedülálló módon, minőségi ábrázolással elsőként mutatja be a város történetét az alapítása óta itt élő cigány családok életén keresztül. A történészi szakvélemény szerint: „európai színvonalon, rendkívül gazdag képi és írásos anyaggal. Molnár István Gábor módszere merőben új koncepciót követett, hiszen a cigányság történetének helyi feltárásában maguk a közösség családjai is szervesen részt vettek. Megfelelő kontraszt ehhez a párhuzamosan zajló levéltári adatgyűjtés tudományos munkája, hol felerősítve, hol ellentétesen „látva” a családokban élő történeteket. Így lehetséges, hogy a kutatómunka begyűjtött anyagai, a dokumentumok rendezése és annak módszerei, mind az újpesti cigányság megbecsülését, mind a tudományos szakemberek elismerését egyszerre tudja magáénak. Háromezer fényképet, több száz levéltári dokumentumot és családinterjút gyűjtött fel. A családok szinte kivétel nélkül a kutatás mellé álltak.” – Részlet a méltatásból. (Molnár 2017-ben már kapott rangos szakmai elismerést, a Városvédők Arany horgony-díját, amelyet a település épített és szellemi értékeinek gyarapításában élenjáróknak kétévente ítélnek oda.) A kutatásban munkatársai voltak: Patkó Erzsébet, Bartos Tibor, Balogh Tibor, Csóka János Pál, Csóka György és Rigó György.

Az eltelt kilenc évben külföldi és hazai egyetemek, gimnáziumok és általános iskolák keresték fel az állandó kiállítást. A mai napig páratlan tárlat és az ahhoz kapcsolódó eredmények több település vezetésének érdeklődését és elismerését vívta ki. Munkásságáról beszámolhatott az ELTE-n és a Károli Gáspár Református Egyetemen. Az utóbbi években számos külföldi látogatója volt a gyűjteménynek, legutóbb a kanadai Alberta Egyetemről érkeztek kutatók és tanárok.

2015. nyarán a tragikusan fiatalon, tizenhat évesen elpusztított újpesti Dráfi József holokauszt áldozat emlékének tisztelegve: „botlatókövet” állíttatott Dr. Rosner Lászlóval és Gunter Demnig német szobrászművésszel.

2016-ban Békés Bencével közösen az 56-os magyar forradalom és szabadságharc roma felkelőinek emlékére Csóka Dodi szobrásszal faragott emlékoszlopot készíttetett.

2018. augusztus 1-én és 2-án Nemzetközi Roma Holokauszt Konferenciát szervezett az Együttható Egyesülettel, 10 ország 140 kutatója és aktivistája látogatott el Újpestre. Első napja a Városháza dísztermében, második napja a Közösségi Központban került megrendezésre. A kétnapos rendezvény rendkívüli sajtónyilvánosságot kapott, az eseményt a magyar televíziók mellett számos ország híradója közvetítette. A legújabb eredmények tükrében, nemzetközileg elismert történészek tartottak előadásokat. A program anyagából kétnyelvű kötetet adtak ki, magyar és angol nyelven. „The Roma Holocaust in Eastern Europe I.” címen. A könyv megjelent: az „Eötvös József” Cigány – Magyar Pedagógiai Társaság gondozásában, felelős kiadója: Molnár István Gábor, szerkesztette: Landauer Attila.

Működteti az Újpesti Tanoda programot: egyéni és csoportos tantárgyi fejlesztéssel. Véleménye szerint “a legtehetségesebb és legfelkészültebb tanároknak kell foglalkozni a hátrányos helyzetű gyermekekkel. A lehető leginspirálóbb környezetben, hogy fejükben vigyék haza a tudást, szemükben a szépet. A tanulás mellett lélekben is gazdagodjanak” A Tanoda kapcsolódik a múzeumhoz, tulajdonképpen annak közösségi tere. Molnár István Gábor nem csak létrehozta az “intézményt”, hanem esztétikai, szakmai és emberi hozzáállása határozza meg a mai napig. Újpest hajdanvolt történelméből mentett meg kincseket, emlékeket. A muzeális gyűjtemény célja, hogy megismertesse és ezáltal elismertesse a cigányok településekhez tartozó múltját, kulturális – közösségi értékeit.

Önkéntes alapon, barátaival: Nemzetközi Roma Könyvtár néven gyűjti, rendezi a cigány témájú tudományos és szépirodalmat, magyar és külföldi kiadványokat, létrehozva az országban a legjelentékenyebb ilyen speciális tematikájú könyvgyűjteményt. Jelentős 19. századi, 20. század eleji és külföldi állománnyal, kézirat és fotótárral. A cigányság történeti örökségvédelméhez, kulturális javainak gyűjtéséhez, nemzetiségi jog párosul. Polgárosodásának elengedhetetlen feltétele a modern dokumentumtár. Múlt nélkül nincs jövő. A tudástár a művelődés és az oktatás alapja. Jelentősége túlmutat városunk, sőt az ország határain. A könyvtár misszióban, idáig a magyar kulturális mecenatúra, valamint az állam szerepvállalása elenyésző. A naprakész információk, az új kutatások, az új lehetőségek és intézkedések, valamint tankönyvek hiteles és pontos megírásához elengedhetetlen intézmény alapjai, Molnár István Gábor elhivatottságának köszönhetően a szemünk láttára születik meg. Meggyőződése, hogy “a cigányság számára fontos értékek, érdekek terén közös kiállásra és tenni akarásra van szükség, amelyhez elengedhetetlen a jó példák létrehozása.”

H.N.