„Semmilyen cél, sem gazdasági, sem politikai érdek nem igazolhatja a civil lakosság, az ártatlan emberek, felnőttek és gyermekek tömegeinek emberi döntéssel előidézett halálát. Az éhínség okozása – bármilyen módszerrel érik is el és bármikor kerüljön is rá sor – felér egy népirtással. Ma ugyanúgy, mint 1932-33-ban Ukrajnában. Tilos és elítélendő.”

A Holodomor 90. évfordulója alkalmából november 26-án a hazai ukrán közösség tagjai, a háború elől menekülők és szolidaritást vállalók gyertyagyújtással és az Országház dunai oldalának elsötétítésével emlékeztek meg este az ukrán nemzet egyik legnagyobb tragédiájára. Az eseményen Grexa Liliána, ukrán nemzetiségi szószóló meghívására részt vett Szalayné Sándor Erzsébet, Nemzetiségi Ombudsmanhelyettes, Hartyányi Jaroszlava, a Fővárosi Ukrán Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, korábbi parlamenti szószóló, Balog István, Ukrajna magyarországi nagykövetségének ügyvivője és Haborij Damján atya.

A Holodomor (Голодомор) az 1932-33 között bekövetkezett tömeges és totális ukrajnai éhínség elnevezése, amely közvetlen halálos áldozatainak számát 3-3,5 millió és 7,5 millió közé teszik. A történészek többsége ma már egyetért abban, hogy az éhínség fő okozója nem egy természeti katasztrófa, hanem a Szovjetunió politikai vezetésének szisztematikus tevékenysége volt. 1993-ban elsőként az észt parlament nevezte a nagy éhínséget a szovjet politikusok által elkövetett genocídiumnak, példájukat pedig azóta a világ 22 országa, valamint 2004-ben a Katolikus Egyház, 2008-ban pedig Konstantinápolyi Ortodox Egyház is követte. A Magyar Országgyűlés 2003. november 26-án ismerte el a Holodomort, mint az ukrán nemzet ellen elkövetett népirtást és fejezte ki szolidaritását, együttérzését az ártatlan áldozatok hozzátartozói, leszármazottai felé.