BÚCSÚZUNK

Életének 78. évében, kis létszámú családi, baráti körben kísértük utolsó útjára 2021. december 3-án Demeter Zayzon Máriát a Farkasréti temetőben.

A közép-európai nemzetiségtudomány szerény, ám sokoldalú, nagy tudású alakját tisztelhettük benne. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen 1962-ben kezdett, s a bukaresti Tudományegyetemen befejezett tanulmányaival filozófia szakos tanári oklevelet szerzett 1966-ban. Húsz évig a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókintézetének, a Társadalomtudományi Kutatóközpontnak volt a tudományos munkatársa, majd áttelepült Magyarországra. 1986-1991 között a budapesti Állami Gorkij Könyvtár Nemzetiségkutató Csoportjának a munkatársa, 1993-tól pedig a kőbányai polgármesteri hivatal Emberi Jogi – Kisebbségi Csoport csoportvezető tanácsosa és PHARE-projektvezetője. 1996-2001 között a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalban dolgozott szakmai főtanácsosként. A dokumentációs részleg összefogása mellett, a hivatal honlapjának a megalkotása és szerkesztése fűződik a nevéhez.

Erdélyi falukutatásai után a szűkebb magyarországi vizsgálatai eredménye négy tanulmánykötet. Az elsőt a Komárom-Esztergom megye német és szlovák településein végzett terepmunkája eredményeképp írta 1993-ban, amelyért egyben a neveléstudomány kandidátusa címet is elnyerte. Ezt követte a következő évben a budapesti népesség mindmáig legteljesebb nemzetiségi-etnikai arculatának a feltérképezése, beleértve a honos népcsoportokat és bevándoroltakat egyaránt. 2002-ben azután az egész addigi pályájának keresztmetszetét adó, tanulmányait, cikkeit tartalmazó könyvet tett közzé, Kisebbségek – közösségek határon innen és túl címmel. S mivel a kisebbségkutatás mellett szakterülete a tömegkommunikáció és internet szociológiai vizsgálata volt, 2003-ban szintén egyedülálló kötettel rukkolt elő a kisebbségek a világhálón témakörében.

Sokoldalú embert említettem elöljáróban. Néprajzi érdeklődését jól illusztrálja az a festett tányérgyűjtemény és hímzések sokasága, amellyel otthonát díszítette. Kulturális antropológiai vénáját dicséri Az oroszlán és jelképei. Oroszlán-ábrázolások a művészetek kezdetén c. tanulmánya. Volt szerencsém 2008-ban a festészeti kiállítását megnyitni a Belváros–Lipótváros Nemzetiségek Házában, amelyet több hasonló előzött meg s követett. A képzőművészetben a nagybányai iskola hagyományait folytatta, két éves iskolát is elvégzett. Tanulmányútjai során Európa híres műgyűjteményeit látogatta és tanulmányozta. Anyanyelve mellett románul, angolul, franciául és németül beszélt és publikált magas szinten.

Soha nem feledte szülőföldjét, igyekezett méltóan élni a családjának Apafi Mihály által adományozott nemesi címhez s édesapja, dr. Demeter János jogtudós, egyetemi tanár, Kolozsvár egykori alpolgármestere szellemi hagyatékát is gondozta. Örmény gyökerei és a honismeret, helytörténet sokat jelentettek a számára. A hagyományos erdélyi tolerancia alapján, szeretettel viszonyult valamennyi hazai nemzetiséghez.

Számos szakmai munkában együttműködtünk, közülük az egyik legemlékezetesebb a magyar–cigány együttélés témakörben kiírt Kárpát-medencei pályázat, amelyet sikerült kötetbe is rendeznünk.

Nyugodj békében, kedves Mari! Pozitív szemléleted és jelentős kutatói munkásságod, olajfestményeid velünk élnek, közép- és nyugat-európai magyarok s az együtt élő nemzetiségi közösségek, a Barátság szerkesztősége tagjai egyaránt gyászolnak.

Székely András Bertalan