Barátság – kulturális és közéleti folyóirat:
Magyarország népei kölcsönös
megismerkedését szolgáló folyóirat

25 éves a Malko Teatro

25 éves a Malko Teatro

Hadzsikosztova Gabriella és C. Nagy István 1996-ban – miután évekig tanítottak a szófiai és a budapesti színművészeti egyetemen – egy olyan színházi alternatívát hoztak létre, amely műfaji, formai, nyelvi határokon átívelve játszik bolgár, magyar és német nyelven. Az évforduló alkalmából Hadzsikosztova Gabriellával, a Malko Teatro művészeti vezetőjével beszélgetünk a kultúra, a nyelv és a színház szerepéről, művészi hitvallásáról és a jövőről.

Hogyan jött létre a Malko Teatro, honnan jött az ötlet, és mi adott ösztönözést a kezdetekben?

Az ötlet férjemé, C. Nagy Istváné volt. A Német Színháznál dolgoztam tizenhat éven keresztül, és az ottani tapasztalatok alapján merült fel benne: csináljunk ilyen bolgár színházat. Akkor még nem gondoltam, hogy erre szükség van. A rendszerváltásig gyakran jöttek vendégművészek Bulgáriából, így voltak nálunk bolgár előadások is. Ám az addig kölcsönösen élénk kulturális cserekapcsolatok a rendszerváltás után megszűntek, űr maradt ezen a területen. Először nem gondoltam, hogy lesz elég időnk, energiánk, ötletünk és emberünk a megvalósításhoz. Akkor kaptam édesanyámtól azonban egy bolgár Sztaniszlav Sztratiev-kötetet (Gyakorlat a másságban). Sztratiev a kortárs bolgár szatíra kiemelkedő alakja, a Vígszínházban játszották a Római fürdő című darabját. A rövid írások egyike a külföldre került bolgárokról szólt, nagyon megrendített, különösen, hogy olvasás közben éppen bolgár népdalokat, népzenét hallgattam. Ez az élmény adta meg számomra a személyes indíttatást, a felismerést és az első ihletet is. Tudtam, hogy közösségünkben sok táncos és zenész van, István révén sok színházi szakembert, mozgásművészt ismertem, bolgár anyanyelvűként pedig én vállaltam a szöveges részt. Így állt össze a kép a bolgár színház megvalósításáról. Természetesen bolgár művészek is voltak mellettünk, énekesek, koreográfusok.

Hogyan alakult ki a Malko Teatro profilja, ami annyira jellemző rá?

Az első előadás, A dinnye szíve óriási hatást ért el, a közönséggel együtt sírtunk, azóta szállóigévé vált a közösségben egy idézet ebből a darabból.* Ez szárnyakat adott, de továbbra is bizonytalankodtam a folytatást illetően. Abban azonban biztos voltam, hogy több generáció számára valami olyat kell kitalálnunk, ami lelkileg is megragadja őket, hogy ne legyen száraz a nyelvtanulás sem. A színház az érzelmekre hat, és az érzelmeken keresztül elsajátított „tudás” lesz igazán élő. Sokan itt születtek, Bulgáriát már nem annyira anyaországként ismerték meg, inkább egy tengerparti nyaralást jelentett számukra. Sok családnak nincs is hova mennie azon kívül Bulgáriában. Küldetésnek éreztem tehát, hogy a nézőt érzelmileg „megfertőzzem”. Mivel engem mindig is érdekelt a néprajz és az ének, Bulgáriai kutatóútjaim során gyűjteni kezdtem a még létező régi tárgyakat, népviseletet, a hagyományos, ünnepekhez kötődő szokásokat, és ezeket színpadra is vittem. Máig van olyan ezek között, a Bábanap, amit minden évben eljátszunk. Így körvonalazódott egyre jobban az a sajátságos stílusunk, amiben nagyon sok mozgás és zene van, s a szöveget sem készen vesszük át. Sok kortárs bolgár szerzőtől olvasok, és azt dramatizáljuk, ami engem ezek közül megérint. Amikor a szöveg olvasás közben elkezd bennem működni, akkor találunk rá egy formát, összekovácsolunk egy előadást sok énekkel, vetítéssel, mozgással. Több eszközünk van így arra, hogy hassunk az emberekre. A látvány, a zene, a szöveg és mozgás együtt erősebben hatnak. A kifejező forma adja meg a kereteket. Vannak klasszikus darabjaink is, de mi azoknál is nézőpárti színházat csinálunk.

Milyen az a „nézőpárti” színház?

Tudjuk, hogy a mai néző legfeljebb másfél órát tölt szívesen a színházban, ezt el kell fogadnunk. Azt vallom, hogy az előadás végén azzal kell felállnia, hogy „de kár, hogy vége”. Nem jó színház az, amelyik próbára teszi a néző türelmét. Az előadás tehát legyen rövidebb, de adjon nagyon erős élményt. Egy-másfél órára összpontosítva ostromolja a néző intellektusát, érzelmeit, és egy kis simogatást is kapjon a lelke amellett, hogy mély gondolatokat vigyen magával. Soha nem gondoltam volna, hogy huszonöt éves történetünk, hetvenhárom saját előadásunk lesz és több mint nyolcvan művésszel fogunk dolgozni. Művészemberként kötelességemnek érzem, hogy amit én értékként felfedezek, azt másoknak is továbbadjam, terjesszem. Kihasználom, hogy én ezt három nyelven is megtehetem, így ezzel tágabb közönséghez szólok, kilépek egy kulturális gettóból.

Hogyan áll össze a Malko Teatro repertoárja?

Büszke vagyok a saját kultúrámra, óriási élmény, hogy Magyarországon is lehetőségem van ezt ápolni és terjeszteni. Európában nincs erre még egy ilyen példa. Lehetőségünk van anyaországi szereplésre is, ez pedig nekünk jelent fontos érzelemi feltöltődést. Szüleim révén színházi világban nőttem fel, férjemmel tanítottunk bulgáriai színművészeti főiskolán. Ma már tanítványaink is színházigazgatók, keresett, befutott színészek. Tartjuk velük a kapcsolatot, sok bolgár darabot megnézünk, és utána a két-három legjobb előadást meghívjuk. Fontos, hogy valóban a legjobbat lássa a közönség, akkor is, ha az kisebb létszámot vonz. De elterjed a közösségben a jó darabok híre, és akkor az is eljön színházba, aki esetleg addig nem tartozott a színházlátogatók körébe. Felnőtt- és gyerekelőadásaink mellett felolvasóesteket is tartunk. Ezeket is befogadható performance formában. Bemutatunk kortárs írókat, a fiataloknak a kötelező irodalmat igyekszem olyan formában feldolgozni, hogy ne csak érthető, hanem a játék és az emocionális hatáson keresztül élvezhető is legyen. Éppen ezért a gyerek bábelőadások is interaktív jellegűek, hogy kapcsolatot tudjunk teremteni velük.

Kikhez szól a Malko Teatro, kiket érint meg, ki érti az előadásokat?

Mára felnőtt a színházlátogatók újabb nemzedéke. Látom a sorokban az egykori óvodásokat, iskolásokat. Sikerült kultúraszerető, igényesebb közönséget nevelni. Több festőművésszel, koreográfussal, díszlet- és jelmeztervezővel dolgozunk együtt, s mindig valami újabbat találunk ki, hogy sokrétű, erős élményt tudjunk nyújtani. Az újabb korosztályokat ugyanis ez érinti meg, s a nyelvi nehézségeket is áthidalja. Segítségével a nyelvet nem magabiztosan ismerő fiatalok vagy vegyes házasságban élők számára is élvezhető, befogadható lesz egy kétnyelvű felolvasóest. Egy performance jellegű felolvasóest által megosztható lesz a kultúra a más anyanyelvűekkel is. Mi a magyar kultúrát közvetítjük Bulgáriában, a bolgárt Magyarországon. Mindkét nyelvre fordítunk darabokat, szövegeket. Bolgár vendégszínészeket is hívunk, és mi is megyünk Bulgáriába vendégszerepelni. Egyetlen Bulgárián kívüli hivatásos bolgár színházként már ott is van nevünk.

Kik alkotják a Malko Teatro társulatát?

Nemcsak színházként, hanem szellemi műhelyként is működünk. Magas színvonalú előadásokat nyújtunk, és munka közben, próbákon is tiszteletben tartjuk egymást, nyugodt, elfogadó légkörben dolgozunk, ami általában nem jellemző a színházi világra. Nincsenek státusok, meghívottként dolgoznak velünk a művészek, zenészek, színészek, képzőművészek, mozgásművészek. A társulat együtt gondolkodást jelent, többségükkel sok éve, akár több mint húsz éve is együtt dolgozunk már. Körülbelül húsz főből áll ez a régóta folyamatosan velünk alkotó csapat. Régen megtörtént közöttünk az egymásra hangolódás, így kölcsönösen ösztönözzük egymást az alkotó munkában.

Milyen tervek állnak még a Malko Teatro előtt, mi lesz a színház jövője?

Az évek alatt igen sokat olvastam, így annyi ötletünk van, hogy akár több évre előre tudnánk tervezni, miket szeretnénk még megvalósítani. A korunkra tekintve azon kell azonban gondolnunk, kinek tudjuk átadni a színház vezetését. A művészeti pálya azért nem vonzó a fiatalok számára, mert nem kínál biztos anyagi hátteret. Úgy szeretném átadni a színházat, hogy az értékrend és színvonal megmaradjon. Felelősségünk, hogy mire neveljük a közönséget. Az elmúlt huszonöt évben kifinomult ízlésű közönségünk lett, nézőink megtanulták a nyelvünket, a művészi nyelvünket is, tudják olvasni a kódokat. Egy ilyen közönséget nem szabad elveszíteni.

Tudnunk kell követni az időt, képesnek kell maradnunk a fiatalok megszólítására, de kétséges, hogy mi tíz év múlva alkalmasak leszünk-e erre. Ők nem akarnak szájbarágós színházat nézni, természetes számukra, hogy egyszerre sok ingert dolgoznak fel, és kérik is ezeket, mert az jelent számukra kihívást. Folyamatosan változik a színház, mi sem XIX. századi színházat játszunk. Mai témákról kell szólni, mai nyelven, mai eszközökkel, így lehet megnyerni a nézőt, kortárs darabokkal vagy új, meglepő feldolgozással, interaktív előadással és személyes jelenléttel, közvetlen kapcsolattal. Így válik közös élménnyé a színház. Előadás után ezért mi mindig együtt maradunk egy kis beszélgetésre a közönséggel. Köszönöm nekik, hogy részévé váltak az előadásnak, bíztak bennünk.

Gratulálunk a huszonöt év eredményeihez, és további jó munkát kívánunk!

*„Amikor kicsi voltam, fiam, az apám mindig nekem adta a dinnye szívét. És amikor felnőttem, megint én nyúltam érte. Akkor értettem meg, hogy apa lettem, amikor először nem én ettem meg a dinnye szívét, hanem neked adtam, fiam. Nem a dinnye szívét, fiam, nem a dinnye szívét. A saját szívemet adtam neked, úgy ahogy régen az én apám nekem adta. Ha ott külföldön a dinnyének van szíve, add te is a fiadnak, amikor világra jön. Ha ő is a fiának adja majd – akkor ő is bolgár.”

malko teatro4 malko teatro5 malko teatro6 malko teatro7 malko teaatro8 malko teatro malko teatro2 malko teatro3

...megosztás